Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Cseh Valentin: Egy elfeledett zalai köznemesi család, az Ormándiak
222 Cseh Valentin Ormándi Jakab fia, Ormándi János, aki - ha a fenti feltevés valós, akkor gersei Pethő László ispán (1424- 1438) familiárisaként 1426. július 4. és 1432. január 5. között volt a megye alispánja.5 Két évtized múlva 1455-ben Ormándi Mihály lett a vármegye alispánja, igaz csak egy hétig,6 majd egy évtized múlva Ormándi Miklós ugyancsak rövid ideig szolgálta alispánként a megyét,7 akkor, mint a Kanizsai család familiárisa.8 Valószínűleg ugyancsak a Kanizsaiak familiárisaként töltötte be az alispáni tisztséget Ormándi Balázs 1462. november 11.— 1463. május 12. között.9 A család életvitelével és ügyeivel kapcsolatban a forrásokban kétfajta csoport található a hivatalviselésre vonatkozó adatok mellett. Ezek a birtokperek és birtokügyek, valamint a hatalmaskodások, amelyek az Ormándi család történetét végigkísérték a XV. századtól kezdve egészen addig, amíg elszármaztak a megyéből. A zalai konvent 1449. június 4-i oklevele is egy ilyen vitás esetről számolt be. A konvent előtt megjelent Keresztúri János saját maga, gyermekei és még többek nevében eltiltotta Ormándi Mihályt, Ormándi Balázst és Keresztúri Miklóst a Keresztúrbeli birtokrészek elfoglalásától és használatától.10 Ennek a keresztúri esetnek abból a szempontból van jelentősége, hogy ezekben az évtizedekben sikerült a családnak megalapoznia a vagyonát. Ezért is volt komoly jelentősége Ormándi Balázs és isebori Lackfi Zsófia házasságának, ugyanis 1460 körül e frigy révén jutott az Ormándiak tulajdonába több birtok Búberek, Horváti, Isebor és Pacsa községekben, miután isebori Lackfi István gyermekei megosztoztak apjuk vagyonán. A család további gazdagodását mutatja guti Országh Mihály nádor 1464. szeptember 1-jei oklevele, amelyben utasította a zalai konventet, hogy Ormándi János fiait, Mihályt és Balázst vezessék be a lengyeli Torda Lukács fiai: István, László és Miklós által a Zala megyei Csőszi possessióban őket megillető területek birtokába, amire még a hónap folyamán sor került.11 A nádori utasítás után egy esztendővel, 1465. szeptember 7-én I. (Corvin) Mátyás (1458-1490) elrendelte, hogy vezessék be új adomány címén Ormándi Mihályt, Balázst és fiaikat, Pált és Bálintot Ormánd, Lak és Csőszi possessiókba, Keresztúr, Böde, Bátorháza, Isebor, Pacsa, Búberek, Horváti és Medes possessiók részeibe, illetve a Bátorházában a Zebecke folyón álló malomnak és a birtokoknak az összes királyi jogába.12 Egy sikertelen vagyongyarapítási próbálkozásra példa a következő eset. A vasvári káptalan egyik 1465- ös oklevelében Petrikeresztúri Péter a maga, testvérei (Miklós és István), illetve fiai (Illés és Péter), valamint többi társa nevében eltiltotta Petrikeresztúr és Pálfalva possessióban levő részei elfoglalásától és a birtokba vezetéstől Ormándi Mihályt és Balázst, illetve isebori Lackfi Lászlót és isebori Lackfi Zsófia nemes asszonyt.13 Míg bő egy évtized múlva Ormándi Balázs nyilván a jó rokoni kapcsolatokat is kihasználva a Lackfiakkal, 1477-ben Lackfi Jánossal és Darabos Gergellyel közösen elfoglalt egy részt a zalavári apát esztergályi és nagyapáti birtokából. Majd társaival e területeket a horváti és búbereki birtokokhoz csatolták.14 Ormándi Balázsnak a későbbiekben is voltak vitás ügyei. 1480-ban Báthori István országbíró utasította a kapomaki konventet, hogy Ormándi Balázst intsék meg, mert nem adta vissza isebori Lackfi Borbálának a neki elzálogosított Medes és Horváti birtokokat. Egyúttal kötelezte Ormándi Balázst a birtokok visszaadására, de Báthori 1480. január 22-i levelére már március 21- én jelezte a kapornaki konvent, hogy a birtokokat nem adták vissza, ezért beidézték Ormándit.15 A család a XVI. században is nagyrészt birtok-, ha- talmaskodási és peres ügyei miatt szerepelt a forrásokban. Ez az időszak amiatt is fontos Magyarország történetében, mert a Jagelló-korban komoly átalakulások következtek be a magyarországi köznemesség életében. Elterjedt a nemesi előnév használata, az addigi szóbeliséget - Fügedi Erik szerint minden tizedik klánban volt egy írástudó - fokozatosan felváltotta az írásbeliség, köszönhetően annak, hogy egyre többen tanultak meg írni, olvasni a nemesség soraiból. Különösen az 1526-ot követő időszakban növekedett meg az iratok mennyisége, amint arra Bilkei Irén is utalt. Továbbá a társadalmi mobilitás is jelentősen csökkent. „A Mohács előtti két évtizedben már stabilizálódott a nemesség rétegződése, elkülönült egymástól a bárói és a (köz)nemesi rend, az átmenet lehetőségei pedig valamelyest beszűkültek. Ezzel szemben, mivel Mohács mezején elesett az arisztokrácia egy jelentős része, ezután lehetőség nyílt addig kevéssé ismert nemesi családok tagjainak is az egyéni felemelkedésre, birtok- és hivatalszerzésre, mégpedig mindkét király környezetében. ”16 A század első évtizedének végén II. (Jagelló) Ulászló (1490-1516) 1509. augusztus 20-án kiadott oklevelében kötelezte Ormándi Pált és Ormándi Jánost, hogy a néhai Ormándi Mihálynak Ormánd, Lak, Csőszi, Bátorháza és más Zala vármegyei birtokokban bírt részei után Ormándi Mihály leányát, Ormándi Ilonát és unokáját, Veronikát megillető részeket, illetve nászajándékot, hitbért17 és leánynegyedet18 kiszolgáltassák; erről a királynak a kapomaki konventen keresztül kiküldött királyi embere tájékoztatta az Ormándiakat. Ameny- nyiben Ormándi Pál19 és János erre nem volna hajlandó, úgy II. Ulászló meghagyta, hogy a királyi ember idézze perbe őket a királyi személyes jelenlét bírósága elé.20 Ez meg is történt, mivel az Ormándiak nem voltak hajlandóak a követelések teljesítésére, amiről a kapomaki konvent tájékoztatta II. Ulászlót.21 Ormándi Pál és Ormándi János a későbbiekben sem volt hajlandó elmenni az 1511. október 6-i, vagyis Szent Mihály
