Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Cseh Valentin: Egy elfeledett zalai köznemesi család, az Ormándiak
ZALAI MUZEUM 20 2012 221 Cseh Valentin Egy elfeledett zalai köznemesi család, az Ormándiak „Nemesek neve alatt pedig érteni kell e helyen általában az összes főpapokat, a zászlósurakat, a többi or- szágnagyokat és ezen mi országunk más vitézlő rendéit, kik a szabadságnak egy és ugyanazon kiváltságával vannak fölruházva.így foglalta össze 1514-ben Werbőczy István a Tripartitumban a hazai nemesség mibenlétét. E nemesség egyik rétegét képezte a köznemesség, amely önmagában is eléggé tagolt volt. E réteg zalai képviselői közé tartoztak az Ormándiak. E mára sajnos méltatlanul elfeledett zalai köznemesi család a XV-XVI. század folyamán fejtette ki tevékenységét a megyében, hol részben a Kanizsai, részben az alsó- lendvai Bánffy család szolgálatában, de eredetük máig bizonytalan. S így azt sem tudjuk, hogy valójában zalaiak voltak-e, vagy az ország más részéből származtak el megyénkbe. A források szerint a XIII. század óta Baranyában élt egy Ormándi nevű család, amelynek tagjai az okleveles adatok alapján már IV. (Kun) László (1272-1290) uralkodása óta biztosan birtokosok voltak Baranya megyében. Ugyanis Ormándi Deniper (Denipetrus) fia, István 1289-ben a királytól adományként megkapta Ormánd, Obon, Herend és Töttös birtokokat Baranyában, miután Ormándi János fia Miklós ispán a király engedélyével fiává fogadta Deniper fiát, Istvánt, akire ráhagyta birtokait és szőlőit, amit IV. László király Ormándi Miklós halála után meg is erősített.2 E birtokokból később He- rendet és Töttöst 100 márkányi bécsi dénárért Ormándi István fiai: András, István, Kozma és Miklós eladták Töttös királyi ajtónálló mesternek.3 így azt sem tudni, hogy a baranyai Ormándi családnak és a XV. századtól kezdve a forrásokban felbukkanó zalai Ormándiaknak volt-e rokoni kapcsolata egymással vagy sem? Vagy talán mindkét família a saját Ormánd nevű birtoka után vette fel családnevét? Nagy Iván szerint a Zalában élő Ormándi család bizonyosan a Göcsejben fekvő falu után nevezte el magát. Ehhez azt kell még hozzátennünk, hogy a későbbiekben a nemesi előnevét — predikátum - is a település neve után használta, s így a család ormándi Ormándi néven volt ismeretes a XVI. században. A történetünkben szereplő Ormándi család a XV. század első felétől kezdve fordul elő egyre többször a zalai vonatkozású középkori okleveles anyagban, de azt nem tudni, hogy a família mióta volt birtokos a megyében. S bár a családdal kapcsolatban XV. század előtti adatunk nincs Zalából, az nem valószínű, hogy a XIV. század vége előtt birtokosok lettek volna a megyében, a XV. századtól viszont - különösen a század közepétől - egyre több Ormándi birtokról adnak hírt a források, így megállapíthatjuk, hogy a család birtokállománya döntően a Göcsejben (Ormánd és Lak /ma: Ormándiak/, Lickó vagy Kislickó /Lickóvadamos/, Milej /Milejszeg/, Aszúvölgy /Zalatámok része/, Gutorfölde, Zágorhida, Pórszombat, Medes /Pórszombat része/, Böde, Bátorháza, Csőszi /Petrikeresztúr része/, Keresztúr /Petrike- resztúr/, Páka térsége4) feküdt. Továbbá számos birtoka volt a családnak Zalaapáti és Pacsa térségében (Pacsa, Egyházaspacsa, Horváti /Esztergályhorváti/, Isebor /Pacsa része/, Búberek /Zalaapáti része/) is. Nem tudni bizonyosan, de valószínűsíthető, hogy a birtokközpont Ormándon volt, ugyanakkor a források alapján tudjuk, hogy a XVI. század közepén öt nemesi kúriája is volt a családnak. Ezek Ormándon, Lakon, Iseborban, Aszúvölgyön és Milejben álltak. Az Ormándiak birtokaikkal kapcsolatos tevékenységük mellett számos hivatalt is betöltötték a XV-XVI. század folyamán, s hivatalviselésük alapján a család familiáris kapcsolataira is valamelyest fény derült. Ez köszönhető annak is, hogy a XIII. századtól kezdve a vármegyék élén álló ispánok feladatköre átalakult. Bár továbbra is a főurak közül kerültek ki az ispánok, de szerepük devalválódott, s így megnövekedett az alispánok szerepe a megye tényleges irányításában. Akiket, ahogy arra Holub József rámutatott, az ispáni hivatalt betöltő főurak familiárisai közül neveztek ki. A család tagjai közül többen is betöltötték Zala vármegye alispáni tisztségét a XV. században. Elsőként
