Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth László: Kora vaskori település Letenyén
Kora vaskori település Letenyén 125 szített táltöredék különbözik a fentiektől, mivel ennek a szája az ívelt nyakkal kifelé dűl. Legjobb analógiáját a Wien-Oberlaa-i tálak között találjuk, ezeket és az ott felsorolt ausztriai párhuzamok használatát a Ha C2 végére, Dl periódus elejére teszik (RANSEDER 2006, Abb. 46, Typ C; 269; SCHNEIDHOFER 2010, 181-182). Egy fésűs díszű oldaltöredék (18) lehetséges, hogy ebbe az edénytípusba sorolható. c. Behúzott peremű tál („Einzugrandschale”). Az urnamezős kultúra és az azt követő kora vaskor edénymüvességének talán ez a leggyakoribb edénytípusa. A Letenyén előkerült behúzott peremű tálak töredékei között van laposabb és mélyebb forma, a peremük erősebben, vagy kevésbé behúzottak, oldalfaluk egyenes, esetleg kissé domború, tehát eléggé sok a formai variációjuk (3,9/1-2, 26, 27, 28, 46, 67, 99, 102/1- 2, 111, 115, 125/1, 141, 153, 167/1-4). Egy töredéknél megmaradt a teljesen lapos alja (111), míg az edény töredékek között csupán egy alig kidomborodó omphalosos töredék (145) tartozhatott behúzott peremű tálhoz. Két esetben (26, 99) a tál külső oldalán besimított (az egyiken karcolás?) díszítés látható. Három töredéken van belső díszítés (46, 125/1, 129): az elsőnél (46), melyről sajnos nem készült rajz, ferde besimított rácsminta, a másiknál (125/1) párhuzamos, és egy azokat metsző ferde, besimított vonal. A harmadik élesebb törésű válltöredék (129), melyen kívül ferde sorban ujjal benyomkodott pontsor, belül pedig alig sejthető, hogy ferde besimított rácsminta lehetett a díszítés. Ezeknek a behúzott peremű tálaknak a keltezése nagyon nehéz, bizonytalan, a formák nagyon hosszú ideig éltek (DOBIAT 1980, 73-76, SCHNEIDHOFER 2010, 149). Jellemző viszont a késő hallstatt időszakban a behúzott peremű tálak élesedő válltörése (GÁL-MOL- NÁR 2004, 179), a letenyei töredékek közül talán kettő (28,111) tartozhat ebbe a típusba. Mindenképpen feltűnő, hogy a Letenyén előkerült behúzott peremű tálak között nincs egyetlen egy példány sem, amelyen a perem díszített (ferde kannelúra=turbántekercses, vagy facettált) lett volna. Az umamezős kultúra örökségének tekinthető díszítés hiánya magyarázható lenne azzal, hogy időben már nagyon eltávolodott a település edényművessége a gyökerektől a kora vaskoron belül, azonban semmi esetre sem annyira, hogy a települést a Ha D2-3 periódusra kellene emiatt keltezni. Véleményünk szerint a letenyei település helyes keltezése a Ha C2-D1 fordulója körüli időpont és lehet véletlen az is, hogy ilyen díszítésű behúzott peremű táltöredék nem került a megtalált „hulladékok” közé. d. Kúpos alakú tál („Konische schale”) Az egyenes, vagy kifelé dűlő peremű és egyenes, illetve többé-kevésbé ívelt (gömbölyded) falú kónikus formájú „egyrészes” tálakat soroltuk ide, amelyeknek szája nem behúzott, és nagyobb átmérőjű, mint az alja. Ezek a tálak számos kora vaskori település leletanyagában, mint alaptípus fordulnak elő, az egykori háztartások kedvelt edényformái voltak. Az umamezős kultúra formakincséből eredetezhető kónikus tálak hosszú életűek voltak és ezért kronológiai értékük nagyon kicsi, legfeljebb egy- egy díszítésmód segíthet a finomabb datálásnál (pl. a Ha Cl-tói a grafitozás) (PRE1NFALK 2003b, 60-63, Abb. 3-Abb.8; RANSEDER 2006, 277; SCHNEIDHOFER 2010, 158). A Letenyén előkerült kónikus tálaknál grafitozás nyomát nem tapasztaltuk, csoportosításuk peremállásuk alapján történt: 1. A szájuk csaknem függőleges állású, oldalfaluk egyenes, vagy kissé ívelt („Kalottenförmige”), peremük ujjbenyomkodással végig díszített (29/1-2, 122). Ezt a díszítést az umamezős kultúra hagyatékának tartják, s a Horn-i analóg tálakat a Ha C2-D1 periódusra keltezik (RANSEDER 2006, 277, Abb. 49, Typ A, Var.b.; Taf. 54, 4; 264.j.), Egy freundorfi nagyméretű „Flachkalottenförmige” durvább tál peremén lévő hasonló díszítéssel kapcsolatban megjegyezték, hogy a Hallstatt-kor vége felé már egyre kisebb számban lehet találkozni ezzel a díszítésmóddal (SCHNEIDHOFER 2010, 158, 2250. számú. Ugyanehhez a formához tartoznak még díszítetlen (22, 38/1-2, 55/1, 117, 128, 156/1), s különböző bütykökkel ellátott (15/3, 168/1-2) peremtöredékek, amelyek anyaga különböző finomságú. 2. Erre a csoportra (34, 47/1, 55/2, 113, 128/1-3, 176) az enyhén kifelé dűlő és befelé ferdén levágott perem a jellemző, a külső részen a perem alatt közvetlenül profilált, kis árokszerű mélyedés van, sőt az egyiken (16/2) ujjbenyomkodásos sor nyoma látható. A profilált száj így kissé kihajlónak tűnik. Csak néhány párhuzamot találtunk ehhez a ritka táltípushoz: az ausztriai Leopoldsbergből, és Felső-Ausztriából ismernek hasonlót, amelyek analógiáját egy csehországi lelőhely (a Prága melletti Podhori) Ha C2-DI közötti átmenet idejére keltezett anyagában vélték felfedezni (PREINFALK 2003b, 62-63; Abb. 7, 3699, 1329; Abb. 8, felső sor). A másik lelőhely a Letenyéhez közeli Burgstallkogel, ahol sajnos az analóg táltöredékek szórványosan láttak napvilágot, ill. a pontosabb keltezést nem segítették elő a leletkörülmények (SMOLNIK 1994,46; Taf. 34, 3, 8; Taf. 52, 2, 3; Taf. 143, 4). 3. A kissé kifelé dűlő száj, s az enyhén ívelt oldalfal jellemzi ezt a mély tálformát, melynek pereme egyszerűen lekerekített (32, 55/1, 63, 89/2, 133, 72, 173). Ugyanehhez a csoporthoz soroltuk az erősebben kifelé dűlő szájú és ívelt oldalfalú tálak peremtöredékeit is (31, 33, 45, 62/2, 74/1, 75/1, 90, 112, 123, 131, 149, 170/2-4). Hasonló dűlésszöge, de egyenes oldalfala van azoknak a kónikus tálak peremtöredé
