Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)

Tanulmányok Asbóth Sándorról - Vida István Kornél: „Az Unió védelmében”. Asbóth Sándor az amerikai polgárháborúban

ZALAI MÚZEUM 20 2012 81 Vida István Kornél „Az Unió védelmében” Asbóth Sándor az amerikai polgárháborúban1 Az Egyesült Államokban 2011-ben emlékeztek meg az amerikai polgárháború kitörésének 150. év­fordulójáról. Észak és Dél háborúja az amerikai tör­ténelem egyik legfontosabb eseménye, amely valódi vízválasztónak tekinthető: 1865-öt követően megszűnt a rabszolgaság intézménye (bár, mint azt a következő évtizedek bizonyították, ez korántsem jelentette az af­rikai-amerikaiakat ért diszkrimináció felszámolását), s a szekcionális feszültségek oldódása lehetővé tette a valóban „Egyesült” Államok létrejöttét, amely a XX. század elejére igazi gazdasági, politikai és katonai vi­lághatalommá nőtte ki magát. Ha a baseball az amerikaiak kedvenc szabadidős tevékenysége, a polgárháborúról írni mindenképpen a második helyen szereplő tengerentúli időtöltés lehet: megbecsülni sem könnyű hány polgárháborús témájú könyv és cikk (tudományos vagy népszerűsítő) látott eddig napvilágot; néhány évvel ezelőtt lépte át ez a szám a bűvös 50 ezres határt, s hétről-hétre tucatnyi kö­tettel gyarapszik. Ez azt is jelenti, hogy aligha lehetne a konfliktusnak olyan aspektusát megnevezni, amelyről nem áll rendelkezésre bőséges szakirodalom. Mégis, meglepő módon, a külföldiek részvétele a háborúban éppen ilyen témának számít. Az 1940-50-es években új irányvonal jelent meg a polgárháborús stúdiumokban: a „nagy történelemírás” hőskereső munkái helyett a történészek figyelme sok­kal inkább az egyszerű katonák felé fordult: a koráb­binál nagyobb szerepet kaptak például a kisebbségek: ekkor jelentek meg az első tudományos elemzések az afrikai-amerikai katonák szerepvállalásáról, illetve az egyes etnikai csoportok polgárháborús részvételéről. Ella Lonn Foreigners in the Confederacy [Külföldiek a Konföderációban] (1940) és Foreigners in the Union Army and Navy [Külföldiek az Unió hadseregében és haditengerészetében] (1952) című művei úttörő jelen­tőségűek voltak, s egészen Dean B. Mahin The Blessed Place of Freedom: Europeans in the American Civil War [A Szabadság Áldott Földje: európaiak az ameri­kai polgárháborúban] könyvének 2002-es megjelené­séig a téma kizárólagos tárgyalását nyújtották.2 Mahin, bár kutatásai során a modern polgárháborús kutatások eredményeit is hasznosította, számos etnikai csoport esetében nem volt képes Lonn munkáját meghaladni. Nem volt ez másképp a polgárháborúban részt vett magyar katonák esetében sem. A magyarok részvéte­le az amerikai polgárháborúban látszólag közkedvelt téma: miközben a Kossuth-emigráció amerikai tör­ténetéről egyetlen szintetizáló tudományos mű sem látott napvilágot, az Észak és Dél háborújában fegy­vert ragadó magyar katonákról három is. Pivány Jenő Hungarians in the American Civil War [Magyarok az amerikai polgárháborúban] című kötete (1913), Vasváry Ödön Lincoln’s Hungarian Heroes [Lincoln magyar hősei] (1939) és Ács Tivadar Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban 1861-65 (1964) ha­sonlítanak abban, hogy egyik szerzője sem volt hiva­tásos történész, bár vitathatatlan érdemeket szereztek az amerikai magyarság forrásainak felkutatásában és összegyűjtésében, s hajlamosnak bizonyultak beleesni az egyes etnikai csoportok történetét feldolgozó mű­vek fő hibájába: a mítoszgyártást szolgáló hőskultusz- teremtésbe.3 Az általuk festett kép alapján a polgárháborúban amerikai összlétszámúkhoz képest a magyarok jelent­keztek a legnagyobb arányban (ez nem így volt), s szá­mos magyar haditetteit sokkal nagyobb jelentőséggel ruházták fel, mint amilyet azok valójában indokoltak volna. Tudományos szempontból pedig szinte használ­hatatlanná teszi mindhárom kötetet, hogy egyik szerző sem alkalmazott precíz hivatkozásokat, számos alka­lommal elválaszthatatlanná téve a történelmi tényeket a pusztán a közösségi összetartó erő generálását szol­gáló mitoszoktól. Mindez, illetve maga a tény, hogy a legutóbbi feldolgozás csaknem fél évszázada jelent meg, feltétlenül indokolttá teszi, hogy a magyarok pol­

Next

/
Oldalképek
Tartalom