Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Varju András: Falumúzeum a 21. században. A Göcseji Falumúzeum fenntartható fejlődésének lehetőségei
ZALAI MÚZEUM 20 2012 313 Varjú András Falumúzeum a 21. században A Göcseji Falumúzeum fenntartható fejlődésének lehetőségei Szép az a reggel, mikor a Zala-holtág hídján állva a gyarapodó vörösszárnyúakficánkolásán elmerenghet az ember. Aztán mindig, mikor visszapottyan a szép hal, elindulnak a part felé a keltett hullámgyűrűk. Követve útjukat, mikor partot érnek, körbevezetik a tekintetet az éles fényben. Az erős terpeszt fogó parasztember lábállását idéző ódon boronafalakon, az öreg fákon. Ha nagy volt, ekkor tartja még magát a hullám, sőt erőt vesz a partfalon, s elindul vissza a halacskák felé, újabb csobbanásra várva. Hát azt hiszem valahogy így vagyunk mi a fenntartható fejlődés fogalmának helyben való értelmezésével, mint a Zala vízpart azzal az ide-oda hullámtánccal. A közeljövőben eldőlhet, hogy a Göcseji Falumúzeum lazaszerkezetű homokos partszakaszként viselkedik, és a hullámok alakítanak rajta ugyan, de erős visszahatást felmutatni nem lesz képes, vagy büszkén álló sziklás partként, a hullámoknak akár új irányt is adhat. írásomban a Göcseji Falumúzeum fenntartható fejlődésével kapcsolatos gondolatokat, majd egy, ezek alapján a Göcseji Falumúzeumnak megrajzolható jövő utat osztanék meg Önökkel. 1. A fenntartható fejlődés fogalmáról A „fenntarthatóság” vagy a „fenntartható fejlődés” kifejezés a nyolcvanas években kezdett elfogadottá válni.1 Megalapozó tanulmánynak Lester R. Brown a fenntartható társadalom kialakításával foglalkozó műve tekinthető, amely 1982-ben jelent meg először.2 A tanulmány újszerűsége elsősorban az volt, hogy a szerző összekapcsolta a népesség növekedését a természeti erőforrások hasznosításával, és mindezt úgy kívánta megoldani, hogy a lehető legkisebb legyen a természeti környezet mennyiségi és minőségi romlása.3A szakterülethez kapcsolódó irodalom egyre bővebb, az Internet világában bárki számára könnyen hozzáférhető.4 Ugyanez igaz az Európai Unió által meghatározott alapelvekre,5 illetve a Magyar Köztársaság Kormánya által elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiára.6 Fia érdekesnek gondolja és utána olvas, az emberek jelentős része hajlamos gazdasági jellegű témává egyszerűsíteni a fenntartható fejlődés fogalmát. A válság közepette ezen csodálkozni igazából nem is lehet.Viszont ennél sokkal többről van szó. A mindenkit valóban súlyosan érintő pénzügyi kérdéseken kívül több mindennel is szembe kell néznie a ma emberének, ráadásul egyszerre. Az éghajlatváltozást, az energiatartalékok folyamatos szűkülését már a mindennapokban magunkon érezzük. Hatással van - még ha furcsának is tűnhet első nekifutásra - egy szabadtéri múzeum működésére is, az elszegényedés, az elöregedés, a társadalmi kirekesztés, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás gondja, vagy éppen a földhasználattal, közlekedéssel összefüggően még mindig jellemző pazarló használati tendenciák. A káros folyamatok megoldására már nem lehet a Pató Pál féle „Ej ráérünk arra még!” legyintéssel felelni. Különösen nagy a felelőssége azoknak, akiknek ott a lehetőség a kezükben a helyes cselekedetre. Persze van, aki többet tehet, s van, aki szerényebb forrásokat tud rendelkezésre bocsátani. A lényeg, hogy ne szalasztódjon el az adódó lehetőség. Mert azt a legfontosabb meglátni, hogy a gondokkal való nyíltsisakos küzdelem a rengeteg munka mellett haszonnal jár. Inkább hosszabb távon, de mindenképpen. Legelőször azt kell megtanulni, hogy az elvégzett munka örömén kívül annak élvezői leginkább nem mi leszünk, hanem a következő nemzedékek. Ezt a gondolkodásmódot elfogadni, s akiknek az a dolga elfogadtatni, különösen a mai magyar környezetben, nem könnyű feladat. Nem szabad ezen csodálkozni. Hiszen a mindenkori irányadó nemzedék, a mai negyvenes korosztály - na jó, meg a kicsivel előbbi, meg a kicsivel utána jött - jelentős része nem először szembesül vele, hogy a könnyebb élet, amiért olykor bizony kőkeményen dolgozott, nagyon nehezen érke-
