Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Jurecskó László: Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotásai a műkereskedelemben

ZALAI MÚZEUM 19 2010 87 Jurecskó László: Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotásai a műkereskedelemben Nem csupán látszólag, de valóságosan is nehéz feladat, hogy ennyi tudós kolléga tudományos előadása után arról szóljak, ami bizony évtizedeken át hidegen hagyta a szakmát, azaz elsősorban nem a művészről, hanem a műveiről kell beszélnem, arról a folyamatról, mikor azok elhagyják a műtermet vagy a kiállítási termeket, és új tulajdonosukhoz kerülnek, vagy galéria, vagy pedig aukciós ház közvetítésével. A műnek, az alkotásnak csak eszmei értéke van számunkra - mondja az egyik énem, a művészettörténész, a szakmabeliekkel egyetértve. Mikor egy alkotást: képet, szobrot, grafikát elemzünk, sohasem gondolunk, sohasem foglalkozunk annak pénzben kifejezhető piaci értékére, illetve értékével. A múzeumokba bekerült alkotás áráról csak akkor kell megnyilvánulnia a szakembernek, amikor az valamilyen kölcsönkiállításra megy, és meg kell adni a biztosítási értéket. Ekkor nincs más lehetőség, konkrét számokat kell mondani, hiszen nem lehet eszmei értékre biztosítani, biztosíttatni az alkotásokat. Ekkor hívhatják segítségül a másik énemet, a galériást, persze mások egyszerűen csak kereskedőt mondanak. Higgyék el, nagyon nagy távolság van a kettő között, de a konferencia szervezői nem ennek a témának a kifejtésére kértek fel, így e kis kerülőt követően viszszaigyekszem eredeti témámhoz. Tanácsot tudunk tehát adni a biztosítási összegek meghatározásánál, nem mindig konkrétan, személy szerint, az adott alkotásra vonatkozóan, hanem az eddigi tevékenységünk eredményeként létrejött kiadványok, aukciós katalógusok segítségével. Főleg ezeket fellapozva, továbbá az Internet információit felhasználva írtam meg előadásom. Eddigi galériás gyakorlatomban csak kétszer találkoztam Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotásával, a Fürdés után című terrakottáját azonban nem bocsátottam áruba, hanem gyűjteményem szerény darabjaként hazavittem. A Munkás, paraszt és értelmiségi című szocreál terrakottáját 120 ezer forintos kikiáltási árról indítva 190 ezer forintért adtuk el egy 2007-es aukciónkon (MISSIONART Galéria - a szerk.). Kisfaludi Stróbl szobrai kapcsán ki kell térnem egy ma egyre jelentősebbé és fontosabbá váló problémára, az után-öntés kérdésére. Hivatalosan csak a jogörökösök engedélyével, egy meghatározott idő után pedig az autentikus gipszpéldányok tulajdonosainak engedélyével, az öntő és az öntés szigorú ellenőrzésével készülhetnek a számozott példányok, különböző gyakorlatnak megfelelően öt, hét vagy tíz példányban, az öntő pecsétjével ellátva, minden esetben szakvéleménnyel együtt, amelyet az öntő is hitelesít. Az öntőformát a fenti számú öntvény elkészítése után szigorúan meg kell semmisíteni. Ez lenne a szabályos gyakorlat, ennek betartása esetén a mű hitele is megmaradna a vásárlók, gyűjtők számára. Sajnos ez az elv az utóbbi időben teljesen megromlott, mivel az öntők sokszor nem járnak el fair módon, a gyűjtők, vagy inkább az ügyeskedők pedig a megvásárolt, nem eredeti, de mégis hiteles újraöntéseket sokszor ismét újraöntetik. Azt a néhány milliméter eltérést senki sem ellenőrzi, és az így készült példányokat aztán piacra dobva a hiteles újraöntéssel készült példányok árát is lenyomják. Ajó szemű és igényes gyűjtő ugyan meg tudja különböztetni a művész saját korában készült öntvényeit, hisz a korrekt galériásnak is ez az érdeke, de sokan — éppen a kisebb árat figyelembe véve — megveszik a gyatra, gyenge öntvényeket is. Erre a sajnálatos tényre több példát fogok hozni Kisfaludi Stróbl esetében is. A művész márványba, bronzba, agyagba, fába - ebből csak egy példát ismerek - álmodta meg müveit, amelyekről azután közreműködésével, beleegyezésével terrakották és fehér mázas porcelánok is készültek. A Guggoló, a Fürdés után, a Lábát törlő, az Ülő akt, a Térdeplő akt, a Reggel, a Vénusz születése vagy a Könyöklő lány című fehér mázas kerámiák tanúskodnak a művész alkotásainak hihetetlen népszerűségéről, ugyanakkor arról is, hogy maga az ipar, a tömegtermelés a művész alkotását reprodukálásra, nagy menynyiségben történő előállításra és eladásra is alkalmas-