Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Tóth Sándor: Kisfaludi Stróbl Zsigmond a tanítvány szemével

ZALAI MÚZEUM 19 2010 73 Tóth Sándor Kisfaludi Stróbl Zsigmond a tanítvány szemével A Mester kedden és pénteken jött korrektúrára, általában 10 órakor érkezett, és délig, fél egyig maradt. Mindig nyakkendős öltönyben, miként Pátzay és Barcsay mesterek is. Az ötvenes években volt egy proteletkultos divat, és sok tanár pulóverben járt. Szirom bácsi

1 azokat nem mesternek, hanem elvtársnak szólította. A magyar Képzőművészeti Főiskola kezdetektől az állandó reformok időszakát éli. 1949-ben Bortnyik Sándor főigazgatósága alatt Pátzay mester segédletével új képzési rendszert vezettek be. Megszűnt a tanárválasztás szabadsága és a mesterek sem választhattak növendéket, hanem az osztályok felmenő rendszerben egy-egy mesterhez kerültek. 1954-ben, az első év után Stróbl növendékek lettünk. Majorossy Sarolta, akit a második év végén az Iparművészeti Főiskolára tanácsoltak, ahol keramikusművész diplomát kapott. Kaufmann Ágota, aki 1957 elején férjhez ment Kondor Bélához, és kimaradt, majd egy év múlva a Pátzay osztályon folytatta tanulmányait. Szegedi Ernő, aki 56ban Angliába távozott, végzett a Királyi Akadémián, majd sikeres alkotóként tragikus tengeri balesetet szenvedett a nyolcvanas években. Cs. Kovács László, Meszes Tóth Gyula, Paál István és én jutottunk el a diplomaévig mesterünk vezetésével. Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt a főiskola életében a folyamatosság, hiszen 1924-től majd negyven évig tanított, mi az utolsó öt évben voltunk tanítványai. Óriási tapasztalat, sikeres alkotói évek, rendszerektől független elismerések kísérték életútját. O volt az egyetlen szobrásztanár az ötvenes években a főiskolán, aki rendszeres iskolai tanulmányok során tíz évig Budapesten, Bécsben, Párizsban sajátította el a szakma minden csínját. A százados akadémiai tudást mestereitől átvette, és számos „kunszt stiklit", gyakorlati fogást adott át tanítványainak. Hetventől hetvenöt éves koráig volt a tanárunk. Nagyapaként óvó szeretettel volt irányunkban. Tegezett bennünket, sokat mesélt gazdag életéről. Visszatérő refrénként, ultima ratióként elmondta, hogy hatvan monumentje áll a világban, és hatszáz portrét mintázott. E tekintélyes számú életmű szavai hitelét erősítette a korrektúránál. Sétálva egyik szobortól a másikig megállt mögöttük, nézett, majd agyagot vett kezébe, és belemintázott a tanulmányokba. Ez nem volt akkor divat. Szerintem nem a személyiség tisztelete, hanem a többi tanár szakmai bizonytalansága volt az oka, hogy csak szövegeltek, lelkiztek, ahelyett hogy megmutatták volna, hogyan kell mintázni. Később Somogyi Jóska, aki szintén Strobl-növendék volt, mintázott bele a szobrokba, igaz, ő minden figurából kis Somogyit csinált. A Mester egyik alkalommal, mikor bejött, már az ajtóból mondta felém fordulva, hogy édes fiam, te vagy az epigon epigonja, mert majmolod a Somogyit, ő meg a Kerényit. Igen, akkor nekem Somogyi volt az etalon, akkor készült a Martinász, a nagyszerű terrakotta Koreai fej és a Bőség, hogy csak egy párat említsek. A Mester nagy kezeivel az aktom napokig mintázott felületijátékait, faktúráját szétmaszatolta, de tenyere élével a formákat plasztikus rendbe szervezte. Be kellett látnom, hogy nálam úsztak a fonnák a faktúrák tengerében. Ha a feladat nem sikerült, nem engedte, hogy leszedjük, és újra felrakjuk a vázra az agyagot. Azt mondta, azt kell kijavítani, amit elrontottunk, mert egy új felrakásnál is csak addig jutunk el, mint az előző alkalommal, nem lehet továbblépni mindig újra kezdve. E bölcs tanács sokszor segített pályámon. Portrénál a füleket nézte, azt vallotta, hogy aki egy fül bonyolult plasztikáját megérti, és azt jól a koponyára helyezve megoldja, az a portré többi, sokkal könynyebb plasztikai formáit is biztosan jól megoldja. Egy portrét általában három ülésre meg kell csinálni. Első alkalommal az előkészített, meggyúrt agyaghurkákat gyorsan, a látvány bűvöletében fel kell rakni, megjegyezve a szerkezeti összefüggéseket, és ahogy a mo-