Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - Redő Ferenc: Lakóházak Sallában

ZALAI MÚZEUM 19 2010 139 Redő Ferenc: Lakóházak Sallában Nehéz dolog Salla lakóházairól hiteles képet ad­nunk, mert bár az ásatások intenzíven folytak 1973 és 1989, valamint 2000 és 2006 között, mégsem mond­hatjuk, hogy akár egyetlenegy lakóház is teljesség­gel fel lenne tárva a lelőhelyen. 1 Csak házrészletek­ről számolhatunk be és ennek megvan az a hátulütője, hogy abban az esetben, ha az adott házrészhez az ere­deti épület rendeltetésére vonatkozóan lényeges elem hiányzik, akkor félreértelmezhetjük az egész objek­tumot. Mindezek előrebocsátásával ismertetem eddi­gi tapasztalatainkat a lelőhely római kori lakóépülete­iről, mert azok összegzése hasznos a zalalövői kutatá­sok egészének szempontjából és talán mások számára sem tanulság nélküli. Hogyan teremthetnénk rendet az eddig feltárt épü­letmaradványok között, ha a lakóépületekkel kapcso­latban szeretnénk ismeretekhez jutni? Az egyik, az iro­dalomban eléggé általános módszer egy-egy épület tör­ténetének követése az első építkezéstől az objektum pusztulásáig. Ez úgy foglalkozik az épületekkel, aho­gyan az az ásatás egymást követő rétegeiben megje­lenik. A házaknak több periódusuk van, amelyeknek egyikéről másikára az épület szerkezete kisebb-na­gyobb mértékben változik, ezzel összefüggésben az egyes helyiségek szerepe is módosulhat, de maga az objektum bizonyos folyamatossággal működik meg­építésétől kezdődően a pusztulásig (KOVACSOVICS 2008, 36-45; LÁNG 2008, 273-278; TSCHANNERL 2008, 84-87). Ez a diakron szemlélet nagyon eredmé­nyesen működik a legtöbb esetben és összességében kerek várostörténet bontakozik ki belőle. Egy másik szemlélet a házalaprajzok csoportosítá­sa során különböző tipológiai kategóriák realitására támaszkodik. Ilyenek a peristyliumos, átriumos, kor­ridor-házak, a soros hosszúházak, stb. típusai (ZS1DI 2008, 257-260). Ezek változása, szerephez jutása egy­egy városban sok mindentől függhet. Milyen az anya­gi helyzete az építtetőnek, milyen a topográfiai környe­zete az objektumnak, e két dologgal szoros összefüg­gésben milyenek a birtokviszonyok, azaz mekkora tel­kek állnak rendelkezésre? Ez a módszer statikusabb az előzőnél, az érintett objektumot a tipológiailag legki­fejezőbb, legkönnyebben csoportosítható formájában szemléli és a különböző típusokat szinkron szemlélet­tel vizsgálja egymás mellett. Salla esetében ez utóbbi a járhatóbb út, mert a tele­pülés életének kontinuitását több alkalommal is sokk­szerű változások érték. Az őslakók jelentéktelen épü­letei által jellemezhető révátkelő egy létszámában is, szükségleteiben is lökésszerűen komoly bővülést ér meg a római katonai segédcsapat érkezésével az I sz. elején. 2 A katonai garnizon megszűnése Domitianus alatt, hasonlóan komoly társadalmi és szerkezeti vál­tozás. A markomann pusztítás letarolja a várost a II. sz. 70-es éveiben. A Severus-kor végére Salla telje­sen elnéptelenedik és csak a IV. sz. tízes éveiben épül újjá. A Valentinianus-korban ez a lendület is megtörik és csak egy épület marad meg a század végéig: a villa publica. Mindez azt jelenti, hogy két-három generáció­nál többet (80-90 év) sohasem él meg szerves fejlődés­ben, vagy legalább nyugalomban a település lakossága. Azaz az épületek Sallában optimális körülmények kö­zött sem élnek ennél tovább. A diakron szemléletű tárgyalás a fentieknek megfe­lelően nem eredményes. A város történetének periódu­sai jobb keretet adnak az egymástól akár távolabb eső lakóépületek típusainak rendezéséhez, közös jellemző­ik leírásához. Ha egy-egy lakóház történetének mégis észlelhető bizonyos kontinuitása több perióduson ke­resztül is, azt természetesen jelezzük, hiszen ezek az esetek a település történeti folyamatosságának leglé­nyegesebb elemei. A dolgozat következő részében rög­zítjük azokat a történelmi kereteket, amelyekben Salla lakóépületeinek tipológiája kialakult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom