Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Tóth Antal: Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrai a Magyar Nemzet Galériában

72 Tóth Antal A kisplasztikáknál tartva a harmadik csoportjuk kezdő darabjának a Kardját néző huszárt (vagy Mária Terézia korabeli huszárt, 1928) tarthatjuk. Ez Kisfaludi Stróbl legnépszerűbb szobra, amely festett porcellán nippként százával került piacra és bronz után-öntése­iből több százat nyelt el Amerika az 1980-as években. Tudomásom szerint a MOB ma is nemes ajándéktárgy­ként osztogatja után-öntéseit az arra érdemesített sze­mélyeknek. Bármilyen furcsa, a huszárban megnyilvá­nuló zsáner felfogás húsz esztendő után a Vándor Pe­tőfiben (1949) és az 1950-es évek elején készített olyan szocreál figurákban, mint az Ózdi hengerész és a Sar­júkaszáló nyer folytatást. Térjünk vissza kiindulási pontunkhoz. Az említett két korai portré kísérlet volt a portré-műfaj megújításá­ra. Az általunk őrzött későbbi portrék közül kettő emel­kedik ki: Paulay Erzsi fejszobra és Venczel Béla büszt­je, mert a jellemábrázoláson túl érzelmek kifejezését is beléjük sűrítette a szobrász a félig nyitott ajkakkal, a felvetett fejjel. Előzményüknek tartjuk az átszellemült Éneklő fe­jet (Ave Mariát, 1921-ből) vagy Bajor Gizi büsztjét (1933), amely azzal, hogy karjait melle előtt kereszt­be vetve tartja, pantomimikusan roppant kifejező. (Saj­nos mindkettő itt, a helyi gyűjteményben, és nem ná­lunk található.) Végezetül: gyűjteményünkben kevés az emlékmű­terv. Márványból van egy első világháborús emlékmű­tervünk, az irredenta szobrok közül az Északnak mint kultuszszobornak olyan bronzöntvénye, amelyből, szá­zával gyártottak és terjesztettek. Van még gipsz Kos­suth figuránk, amely felfogható kismintának, és ne­künk is megvan a millenniumi emlékműre tervezett Esze Tamás és Rákóczi Ferenc találkozása című dom­borműterv. Ez bizony kevés, hiszen ha végignézzük az itt, Zala­egerszegen otthont talált Kisfaludi Stróbl gyűjtemény Kostyál László gondozásában kiadott katalógusát, az életmű csaknem teljes lajstromával, kitűnik, hogy milyen komoly hiányai vannak a mi gyűjteményünk­nek. Magam leginkább a lovas kompozíciókat hiányo­lom, mert Kisfaludi Stroblt a ló- és lovas ábrázolásban is az egyik első hely illeti meg a XX. századi magyar szobrászatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom