Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Pótó János: Epizódok a magyarországi politikai emlékmüvek történetéből

Epizódok a magyarországi politikai emlékművek történetéből 37 hetett kétséges (25-26. kép), az eredetileg 2,5-3 méteresre tervezett krómacél emlékmű csaknem 5 méteresre növekedve foglalta el uralkodó pozícióját a város fölött a Meszes-hegyen. A városlakók által hamarosan csak „Pléh öcsi"-ként emlegetett géppisztolyos partizán ma a baglyasaljai szoborparkban áll. S ami nem tipikus a történetben: Vigh Tamás remekmüvét, a farkast ölö szarvast is felállították, igaz, nem a nagyvárosban, hanem a mégoly aprócska Karancsberénytöl is kilométerekre az erdőben álló vadászház, akkor a Nógrádi Partizáncsoport Emlékmúzeuma mellett (27. kép).

16 A rendszerváltozás, a partizánmúzeum megszűnte és a vadászház privatizációja után azonban ennek útja nem a szoborparkba, hanem egy salgótarjáni köztérre vezetett. * Wehner Tibor már említett, 1986-ban megjelent könyvének epilógusában olvashatjuk a korszak általános jellemzéseként: „bár itt vannak köztünk, a feledés tengerének mélyére már ez idáig is lesüllyedt sok, 1945 után született magyar alkotás, s alighanem számos továbbinak is ez lesz a sorsa. Ha mégis fennmaradnak, akkor csak kor- és helytörténeti dokumentumként, tárgyként, tájékozódási pontként szolgálnak majd."

1

7 Pontosan ez történt. Az akkor még nem is sejtett rendszerváltás felgyorsította ezt a folyamatot, s az mára már bevégeztetett. Jegyzet 1 Genthon István: Az új Erzsébet-szobor. Magyar Szemle, 1933. január, 75-76. 2 Kisfaludi Stróbl Zsigmond politikai emlékműveiről öszszefoglalóan lásd: Kostyál László: Nemzetközi hírnév és permanens kompatibilitás. Lojalitás, neobarokk és szocreál viszonya Kisfaludi Stróbl Zsigmond művészetében. In Zalai Múzeum 15. Zalaegerszeg, 2006, 315 -324. 3 Kisfaludi Stróbl Zsigmond: Emberek és szobrok. Budapest, 1969, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 74. 4 Uo. 5 Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Budapest, 1934, Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 310. 6 Lásd kötetünkben Wehner Tibor tanulmányát. 7 Lásd kötetünkben Boros Géza tanulmányát. 8 Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Budapest, 2003, Osiris, 121-122. 9 Pogány Ö. Gábor: Kisfaludi Stróbl Zsigmond. Szabad Művészet, 1950. 3-4. sz. 104. 1

0 Pótó János: i. m. 181., 207-208., 210. 1

1 Kortárs művészet. Szoborpályázatok 1950-2000. Szerk. Nagy Ildikó. Budapest, 2006, Képző- és Iparművészeti Lektorátus, 103-104. /XX. századi magyar művészeti dokumentumok 5.1 1

2 Wehner Tibor: Köztéri szobraink. Budapest, 1986, Gondolat, 51. 1

3 Kortárs művészet. Szoborpályázatok i. m. 127. 1

4 Uo., 67-69. 1

5 Uo. 208-210. A „három tavasz" az 1970-es évek politikai propagandájának kezdeményezése volt a három tavaszi politikai ünnep, március 15.(1848), március 2 !.( 1919) és április 4. (1945) közös keretbe vonására. Célja egyrészt, hogy a valódi nemzeti tradícióval bíró március 15-e mintegy legitimálja a másik két ünnepet, másrészt hogy az ekkor nacionalistának tartott március 15. mintegy feloldódjon ebben az internacionalista keretben. 1

6 Uo. 174-176. 1

7 Wehner Tibor: i. m., 153.