Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Wehner Tibor: „E szobrokon sokat és nagy szeretettel dolgoztam." Kisfaludi Stróbl Zsigmond hősi emlékmüvei

26 Wehner Tibor 1926 Jászszentandrás A füzesabonyihoz hasonló környezetben áll a Jász­Nagykun-Szolnok megyei Jászszentandrás Hősi em­lékműve, amely ugyancsak a gyászoló katona-típus képviselője (9. kép). Itt azonban nem bronzba öntötte, hanem mészkőbe faragta Kisfaludi Stróbl az életnagy­ságúnál nagyobb katona-alakját, s miként Rákoske­resztúron, az alak mögé feliratokat hordozó obeliszket állított, s ezzel egy csapásra egynézetüvé avatta kom­pozícióját. A talapzatra a rendszerváltás után - az ere­deti kompozíciót alaposan megzavarva - fekete már­ványtáblát helyeztek, a II. világháború áldozataira em­lékeztetve. Tartalmi-szimbolikus vonatkozásokban a jászszentandrási emlékművel kapcsolatban csupán a füzesabonyi mü kapcsán idézetteket - a tisztelgő kato­na-típus ismérveit taglalva - ismételhetnénk meg. 1928 Nyíregyháza A Nyíregyháza központi terén, a Hősök terén fel­állított hatalmas Hősi em/e/rmw-együttes Kisfaludi Stróbl emlékműveinek sorában az egyik leggrandió­zusabb, és a leggazdagabb szobrászati eszközrendszer­rel kivitelezett alkotás (10. kép). A tagolt mészkő ta­lapzaton három bronzba foglalt plasztikai egység ka­pott helyet: egy kiemelt főalak és két mellékalak-cso­port. A mű előterében és hátsó részén, az alacsonyan elhelyezett mellékalakok csoportja az első világhábo­rús monumentumok sablonos jeleneteinek illetve motí­vumainak megfogalmazója: elől a családját, a kisgyer­mekét ölében tartó asszonyát védelmezőn óvó fiatal férfi, hátul a fiatal, elesett, kezében még puskáját szo­rongató katonát karjaiban tartó öreg paraszt (11. kép). Vagyis a magyar család- és a hős halála-típus megje­lenítésének lehetünk itt is tanúja. Ám e sablonos jele­netek fölött, a kiemelt főtalapzaton egy sárkányölő vi­téz jelenik meg, aki csupasz ököllel sújt le a szörny­re. E hallatlanul mozgalmas közdelem kapcsán állapí­totta meg Hankiss Elemér, hogy „A vallásos-mitologi­kus színezetű héroszok mellett megjelennek az e vilá­gi héroszok is. A nyíregyházi Hősi emlékművön példá­ul egy sárkányölő parasztlegény figuráját látjuk: vagyis itt azért belejátszik a képbe a sárkányölő Szent György vallásos motívuma.'" 4 Ez a motívum, mint köztudomá­sú, Kisfaludi Stróbl eszköztárában nem csupán az első világháborús emlékmű-tartalmak összegzésének és ki­fejezésének médiuma, hanem negyed századdal ké­sőbb a második világháborúra, a felszabadulásra em­lékeztető jelképpé, a rossz elpusztításának, megsem­misítésének, a jó győzedelmeskedésének szimbólumá­vá válik a gellért-hegyi Felszabadulási emlékművön. A nyíregyházi főalak Budapesten mellékalakká lép visz­sza, de a szereplők, a mozdulatok azonosak a két kom­pozíción, csupán annyi a változás, hogy Budapestre érve a legény ruháit, a sárkány fejeit veszti: az inget és a nadrágot viselő helyett a Gellért-hegyen mezte­len figura, és a hétfejű helyett egyfejü sárkány szerepel a szovjet hősök emlékének adózó emlékművön. Erő­teljes, viharos mozgás hatja át, drámai konfliktusok és szenvedélyes érzelmek éltetik a nyíregyházi Hősi em­lékművet, jelezve, hogy ez már az 1920-as évek vé­gének alkotása, amikor a gyász és a kegyelet, a fájda­lom érzetének kifejezése követelésekkel és fenyegeté­sekkel vegyül. 1932 Gyöngyös Gyöngyös egy- és kétszintes épületekkel közrefo­gott belvárosában, a Rózsa utca-Móricz Zsigmond utca-Vértanú utca által határolt kis háromszögletű, enyhén emelkedő térség alsó csúcsán, 1992-ben ezen új környezetébe illesztetten áll az I. világháborúban elesett Császári és királyi 6-os Württenbergi huszá­rok bronz emlékmüve (12. kép). (A mű eredeti helye a Móricz Zsigmond utca és Jókai utca által határolt terü­let volt.) Miként a nyíregyházi első világháborús Hősi emlékmű és a budapesti Felszabadulási emlékmű ese­tében, itt is érdekes motívumvándorlásra figyelhetünk fel: Gyöngyösön az a kardját néző huszár került dísze­sen megfaragott, ovális alépítményen emelkedő, gon­dosan kidolgozott mészkőtalapzatra, amely a világhá­borús összefüggésektől teljesen függetlenül, eredeti­leg kisplasztikaként 1926-ban készült Kisfaludi Stróbl műhelyében, majd a gyöngyösivel azonos időpontban, ugyancsak 1932-ben Mária Terézia-korabeli huszár­szoborként valósult meg Budapesten, nyilvános tér­ben, a budai várban elhelyezett alkotásként. Csupán a méret, illetve a jelmez változott. A két mü összehason­lítását Prohászka László 1994-ben végezte el a Pavi­lon című lapban megjelent tanulmányában: „A (gyön­gyösi) szobor, amelyet szintén Kisfaludi Stróbl Zsig­mond készített, első pillantásra azonosnak tűnik a bu­davárival. Pedig csak a kardját szemlélő férfi alakja ha­sonló, az egyenruha és a fegyverzet a Monarchia kö­zös huszáraié. Az ábrázolás a gyöngyösi szobor eseté­ben is tökéletesen korhűnek mondható. A díszes dol­mány helyett egyszerű attilát viselő közhuszár fején fe­hér cserfalombbal ékesített csákó, derékszíján két töl­ténytáska, hátán karabély. A kezében tartott lovassági kard is a hivatalosan rendszeresített, 1904-es mintájú, kosaras markolatú, a jobb kéz csuklóján markolatszíj­jal. A bronzalak előírásos panyókára vetett mentét vi­sel a vállán. ... Míg a budavári alkotásra inkább a ba­rokkos elegancia a jellemző, addig a gyöngyösi válto­zatban több a harcias erő." 1 5 A két mü formai párhuza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom