Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - Berdán Zsuzsanna: Krisna-hívők Somogyban. Értekezés Krisna-völgy társadalmi és gazdasági életéről

258 Berdán Zs nzsanna lapokon, vagy könyvekben nem találtam volna meg. Kicsit úgy tűnhettem, mint egy szociológus, aki sta­tisztikai felmérést készít, de szó sem volt ilyesmiről. Krisna-völgyben elsősorban általános iskolai okta­tás zajlik, az iskola épülete 2002-ben készült el, és a tavalyi évben sikerült akkreditálni az intézményt. Ad­dig a gyerekek magántanulók voltak, a somogyvámosi, somogyvári és a környékbeli iskolákba voltak beírat­va. 1996-ban, 2-3 kisdiákkal indult a tanítás, ők azóta már végeztek. A legnagyobb létszám 4-5 fő volt, de ez a generáció is felnőtt már. Most 4 kisgyerek van beirat­kozva, ők 2-3. osztályosok, összevont csoport, és szep­tembertől csatlakozik hozzájuk még egy fő. Ez már az a generáció, amelynek nagyobb része Krisna-völgyben született. Az előttük idejáró gyerekek még a szüleik­kel költöztek ide. Tavaly és az azt megelőző években sok volt az újszülött, ők jövőre fognak óvodába men­ni, három év múlva pedig iskolába. Ez kb. 16 kisgye­reketjelent, hároméves periódusban szétosztva. Az ok­tatási vezető számítása szerint 4-5 év múlva telik meg az iskola. Óvodájuk is van, legalábbis saját kereteik között működő gyermekmegőrző. Ottlétem ideje alatt is hal­lani lehetett a hancúrozó gyerekeket. Az idei évben ter­veznek indítani családi napközit, ez lesz a csana 2 4. Az itt élő tanárok/tanítók végzett pedagógusok, erre a kezdetektől fogva nagyon figyeltek. Csak hiva­tásos pedagógusok taníthattak, és az akkreditáció ezt most már meg is követeli. Az óvodánál ugyanígy, bár a csanánál nem előírás az óvónői végzettség. A 4-5 gye­rekre 2 tanító, és egy igazgatónő jut, aki az adminiszt­rációt végzi, valamint néhány órát ő is tart. A kis lét­szám mellett, ugyanannyi adminisztrációt kell végez­ni, mint egy nagyobb iskolában. Lehet, hogy nem 200 rubrikát kell kitölteniük, hanem kevesebbet, de a papír­mennyiség így sem kevés. A Krisna-völgyi iskola, mivel vallási intézmény is, vallási nevelést is ad. Sőt, a tantervi oktatáson túl nem csak a lelki nevelés jelent többet, hanem a biofarmnak köszönhetően több órát szentelnek a környezettudatos, önfenntartásra való nevelésnek is. Vannak kapcsolataik más iskolákkal, és van egy kis­lány, aki a faluból jár föl, mert a szülei Krisna-hívők. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vallási vonal miatt a nem Krisna-hívő szülők nem gondolkodnak ebben a lehetőségben. A Nemzeti Alaptantervet pontról pontra be kell tar­taniuk, de vannak kiegészítő órák, szakkörök, melyek színesítik a palettát. Vallási, önfenntartással kapcsola­tos tárgyakon túl szanszkritot is tanulnak a gyerekek, mivel ez a vallási nyelv, erre fektetnek nagy hangsúlyt. Nagyon fontos az oktatásban, hogy nem csak elméletet tanítanak a gyerekeknek, hanem igyekeznek az erköl­csi nevelésben jelentősen előrehaladni velük, mert ezt nagyon fontosnak tartják egy olyan világban, ahol az erkölcs szerintük romokban hever. Próbálnak egyfaj­ta példát mutatni arra, hogy mint ősi vallás képviselői, miként tudják biztosítani az oda járó tanulók számá­ra, hogy megfelelő erkölcsi értékeket kapjanak. Kris­na-völgyben a család, a közösség és az iskola érték­rendje ugyanaz. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek erre, a vezetők rendszeresen egyeztetnek családokkal, hogy a hármas stabilitás összehangolt legyen. A szanszk­rit nyelv mellett a magyaron kívül még az angolnak van jelentősebb szerepe. A tanár is angol szakos, és sok szent írásuk csak angolra van lefordítva, melyeket használnak is. Szakkörök, szabadidős foglalkozások gazdagítják az oktatást. Az „Ügyes Kezek" olyan kéz­műves foglalkozás, ahol egyszerűbb tárgyakat tanul­nak meg saját kezűleg elkészíteni. Beszélgetőtársam­nak kedves emlék az a japalánc, melyet kisfia készített. Járnak a gyerekek biokertészetbe is, van saját kis kertjük, szoktak a tehenészetben segíteni, vagy kisebb­nagyobb túrákat tesznek, megnézik Krisna-völgy nö­vény és állatvilágát. Izgalmas éjszakai és hajnali túrák során bejárják a kialakított szent helyeket, felelevenítik a hozzájuk kapcsolódó kedvteléseket 2 5, történeteket. Az iskola finanszírozása jelenleg két oldalról bizto­sított. A jelentősebb rész a Völgy lakóinak a támogatá­sa, az állami, kiegészítő támogatás az alacsony tanuló­létszám miatt kisebb. Majd ha nő a létszám, az arány is biztosan változni fog. Az itt élők nem fizetésért dolgoz­nak, hanem a Völgy biztosítja pénzügyi hátterüket. Ez az önfenntartás alapja. A legtöbb pénz könyvosztásból folyik be, továbbá az ide látogató vendégek belépője révén, az itt fogyasztott ételek és a shopban vásárolt termékek árából. Természetesen mindez szabályos, cé­ges keretek között történik. Esetenként előfordul, hogy egy bhakta külföldre költözik, és megengedheti magá­nak, hogy többet adakozzon, de nem jellemző az „ame­rikai nagybácsi" típus. A legtöbb közösség, akár farm­közösség, akár templomi, igyekszik az önfenntartás el­vén működni. Debrecenben is ezt tapasztaltam, ami­kor megkérdeztem egy reggeli szertartás után, hogy ki hova megy dolgozni? Meglepő választ kaptam: „Ne­künk ez a munkahelyünk." Persze van munka bőven a templom körül, nem azért csodálkoztam. Jó, és egyben irigylésre méltó volt belegondolni, hogy azok a ked­ves emberek reggeltől estig azért a közösségért és azért a helyért dolgoznak, amelyben és ahol a legjobban ér­zik magukat. Az innen kikerült fiataloknak több lehetőségük van. Többen végeznek középiskolát, szintén magántanuló­ként, majd néhányan a felsőoktatásba is bekapcsolód­nak (pl. ELTE). A fő cél azonban az, hogy a Vaisnava Hittudományi Főiskola felé próbálják terelni a diáko­kat. Ezért is dolgoznak a középiskolai oktatásuk meg­valósításán. Szeretnék, ha az óvodától a főiskoláig len­ne egy saját felmenő rendszerük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom