Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Wehner Tibor: „E szobrokon sokat és nagy szeretettel dolgoztam." Kisfaludi Stróbl Zsigmond hősi emlékmüvei
24 Wehner Tibor jöttének egyik legfontosabb inspirátora az az 1917-ben kibocsátott belügyminiszteri rendelet volt, amely a települések számára előírta az első világháborúban meghaltak emlékének kötelező érvényű megörökítését. 5 A kor emlékműtermésének, s így a Kisfaludi Stroblkompozíciók egyöntetűségének garanciája már az emlékállításra kötelező törvény kihirdetése előtt két évvel, 1915-ben létrehozott Hősi Emlékműveket Bíráló Bizottság volt, amelynek feladata az emlékművek jóváhagyásra volt, s ennek eredményeként - és ez a teljes emlékanyagon belül az e téren alkotott Kisfaludi Strobl-müvekre is igaz - az ikonográfiái, stilisztikai és esztétikai aspektusokat mérlegelve sem találunk karakteres egyénítő jegyeket, nem fedezhetünk fel önálló alkotói koncepciót, kimagasló minőséget. 6 1924 Kapuvár A várost átszelő főközlekedési út mellett fekvő központi Fő tér parkjában áll az 1914-1918-as világháború kapuvári hősi áldozatainak emlékműve (1. kép). A kis dombot közrefogó, lépcsőzetes alapra épített, magas talapzatra helyezett, mészkőbe faragott kompozíciót 2008-ban újították fel. A hősi halált haltak neveit felsorakoztató, fekete márványtáblákkal övezett talapzaton lehanyatló, kezében, illetve a vállán zászlót tartó katonát támogató ősmagyar vitéz áll, mögöttük vastag, lecsonkolt fatörzs zárja le a kompozíciót. A mozgalmas kontúrral közrefogott súlyos tömböt részletgazdag kidolgozással ellenpontozta a művész: a kard, a tör, a tölténytáska, a ruharojt, a sújtás és a sisak is pontosan és gazdag plaszticitással megmintázott. A kapuvári mű a hős halála-, illetve a historizáló, az ősmagyar mitológiakörhöz kapcsolódó motívumokat feldolgozó emlékműtípus jellegzetes példája. Kovalovszky Márta állapította meg e mücsoportot áttekintve egy 1985-ös tanulmányában: „Noha a húszas években készült világháborús emlékműveken újra megjelennek a régi magyar legendák alakjai, az idők megváltoztak, s így az ő szerepük, jelentőségük is más. E szobrokat vesztes ország állította, mely most e történeti vonatkozásokkal kétségeit, keserű tapasztalatait némította el, sebeit gyógyította, létezésének jogát és magyarságát igazolta. ... Árpád vezér, Csaba királyfi vagy Lehel alakja nem csupán a régi dicsőség lélekemelő, ám időben távoli, objektív példáiként állhattak a közösség előtt, hanem többé-kevésbé nyíltan kifejezték a történelem alakulásába bele-nem nyugvás és a bosszúvágy kétes érzését is." 7 A mű dinamikus plasztikai jelenségként meghatározza a település központi térségét: minden nézete, még a hátsó nézete is átgondolt: a lecsonkolt fatörzs, a dús redőzésű lobogó mind fonnai, mind szimbolikus vonatkozásban fontos mű-összetevő (2. kép). 1924 körül, Körmend A város külső negyedében, a vasútállomás mellett húzódó, a Thököly utca és az Arany János utca által közrefogott park középpontjában - amely a közelmúltban mintegy a Kisfaludi Strobl-monumentum függelékeként itt elhelyezett 1996-os Honfoglalási emlékmű és a 2005-ös A kommunizmus üldözöttéinek emlékműve révén alakult kegyeleti parkká -, egy később beépített mellvéd-fallal eltakart földdombon magasodik a mára már a II. világháborús áldozatokra is hivatkozó márványtáblákkal bővített, a körmendi első világháborús hősökre emlékeztető emlékmű (3. kép). A mozgalmas, mészkőből faragott többalakos együttes középpontjában, erőteljes alapépítményen az a sas-lábakon nyugvó, feliratokat és az áldozatok névsorát hordozó obeliszk emelkedik, amely tetején a kannában kardot tartó sast, vagy turulmadárt hordozza. Ez az architektonikus emlékmű-elem, amely mintegy meghatározza, vagy elválasztja egymástól az emlékmű fő- és hátsó nézetét - s egyszersmind kizárja, vagy érdektelenné teszi az oldalnézeteket - a Kisfaludi Stróbl által komponált későbbi monumentális műveken is vissza-visszatér. A körmendi emlékmű szimbolikája összetett, illetve a mű formailag egymásnak mellérendelten megjelenő részekből felépülőn mintegy halmozó jellegű. Az obeliszk bal oldalán egy életnagyságú, puskájára támaszkodó, lerogyó katonát támogat egy erőteljes civil alak a hős halála-jelenet vagy -szimbolika megformálásaként, míg a jobb oldalon egy zászlóját leeresztő, rohamsisakos, tisztelgő katona áll. Az obeliszk hátsó frontján, mintegy az emlékmű térbe szervezésének elemeként, de az obeliszk mellett elhelyezett alakoktól teljesen függetlenül, a jobb kezében leeresztett fáklyát tartó, baljával címerpajzsra támaszkodó, térdelő, lehajtott fejű Hungária nőalak jelenik meg (4. kép), s mindezt mintegy megkoronázza az obeliszk tetején őrködő sas, vagy turul. A Hungária-istenasszony megjelenése az ősmagyar eredetmítosz-alakok szereplésével állíthatók párhuzamba: a keresztény hagyomány Mária-alakjának pogány ősanya szimbólumaként hol harcos hősként, hol a halott katonát gyászoló istenasszonyként szerepel a két világháború között születetett hősi emlékmüveken. 8 A rendkívül szerteágazó turul-szimbolika, illetve értelmezés köréből a körmendi monumentum kapcsán Voigt Vilmos világháborús emlékmű-konstellációt is mérlegelő eszmefuttatását idézzük: „A turul az Árpádok totemállataként hagyományozódik, új meg új életre kel, amikor a társadalmi és művészeti érdek úgy kívánja. Az ezeréves Magyarországnak 1896-ban valóságos jelképévé válik, és nem csoda, hogy amikor szóba kerül az első világháborús hősök emlékművének terve, végül itt is a turul válik az állandó jelképpé, noha