Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
Régészeti és néprajzi tanulmányok - Árkai Péter - Sajó Csanád: Római kori üvegedényekben talált szerves anyagok vizsgálata
236 Árkai Péter - Sajgó Csanád A mérési eredmények ismertetése alkalmazott mérési módszerek szerint Három alapmódszerként infravörös spektrofotometriás röntgendiffraktometriát és a pirolízis gázkromatográfiát alkalmaztuk, segítségükkel kaptunk átfogó képet az egyes mintákról, illetve terveztük meg a további méréseket. Itt a kitűzött feladat szempontjából érdekes eredményekről számolunk be. Az alábbi minták vizsgálati eredményeit ismertetjük: i) igazoltan szerves anyagok: 25/3, 59/14 ii) csak jelentéktelen szerves anyagúak: 25/4a, 25/4b, 25/6k, 25/7 iii) festék maradványok: 570/v, 570/f Az infravörös felvételek értékelése Hat darab mintáról (25/3, 25/4a, 25/4b, 25/6, 570/v és 59/14) készült felvételek kiértékelését ismertetjük. 25/3 és 59/14 a két szerves anyagban gazdag minta. Ezekben szervetlen alkotók is jelen vannak (szilikátok és karbonátok) kisebb mennyiségben. Jellegzetes funkciós csoportokat és kötéseket azonosítottunk a két mintában az alábbi rezgési módok (frekvenciák) alapján: szerves: ß CH., ô CH., y=CH ,v CH„v CH„vCH„ 's z s j' ar as j as z s z v CH„ vC=C ,vCO, vC-O-C, v C-O-C, v=CH ,ÔOH, s 3' ar' 's 'as ' ar' vOH; szervetlen: vSi-O-Si, vSi-O, vSi-O-Al, ßC0 3 2\ vC0 3 2-, vOH, ÔOH. A két minta alitas alkotókban egyaránt gazdag, különbség közöttük a karbonil-tartalmú és az aromás vegyületek relatív mennyiségében van. A 25/3-as minta valamivel gazdagabb mind aromás, mind karbonil csoportot — főleg keton és sav — tartalmazó vegyületekben. Az alifás gazdagságuk ellenére nem tartalmaznak hosszabb alkán láncú komponenseket. A 25/3-as minta relatíve gazdagabb CH 3-csoportokban, mint a 59/14es. Négy minta infravörös spektrumát ismerttejük röviden, amelyek csak elhanyagolható mennyiségű szerves anyagot tartalmaznak (v aCH, v a sCH, v sCH 3 vCH,). A 25/6 és a 570/v minták közel hasonló mennyiségben tartalmaznak szilikátokat és karbonátokat (vOH, őOH, vSi-O, vSi-O-Si, vSi-O-Al, vC0 3 2", ßC0 3 2) melyeket a az xrd alapján ásványokhoz rendelhetünk. A 25/4 minta két elkülönített frakciójáról megállapítottuk, hogy a 25/4a (lemezes) majdnem tisztán karbonát ásványokból áll (vCO, 2\ ßC0 3 2 ), míg a 25/4b (darabos) minta közel tiszta szilikát alkotókból áll (vOH, ÔOH, vSi-O, vSi-O-Si, vSi-O-Al), ami arra utal, hogy a borból átalakulás után karbonátok maradtak vissza. A röntgendiffrakciós felvételek értékelése Nyolc darab mintáról (25/3, 25/4a, 25/4b, 25/6, 25/7, 570/v, 570/f és 59/14) készült felvételek kiértékelését ismertetjük. A két szerves anyagban gazdag mintában (25/3 és 59/14) egyaránt találtunk ásványi fázisokat. A 25/3-ban többet, amely kvarcot (domináns), kevés plagioklászt, káliföldpátot és kalcitot is tartalmaz. A szerves anyagra jellemző amorf „púp" is megjelent mindkettőben. Az 59/14-es mintában nagyobb amorf „púp" jelzi, hogy ebben a mintában több a szerves anyag, mint a 25/3-ban és ennek megfelelően kevesebb az ásványok mennyisége: kvarc (domináns), kalcit (szubdomináns) és kevés plagioklász. Ebben a két mintában találtunk két nem azonosítható csúcsot, amelyek feltehetőleg a szerves anyagok valamely kristályos vegyületéhez tartoznak. Erre utal a fordított arányú kapcsolatuk az amorf fázis mennyiségével, nevezetesen az amorf mennyiségének csökkenésével a diffrakciós maximumok jelentősen növekedtek. A diffrakciós maximumok keresése során azt találtuk, hogy a jelzett két azonosítatlan maximumhoz tartozó (3,63 Â, 3,14Â) pszeudó-strukturák szerkezetileg megfeleltethetőek az u.n. a 46-1089 sz. ASTM lapon nyilvántartott C xFeCl ? vegyületnek, de hangsúlyozzuk, hogy ez csak szerkezeti megfelelés, ami kémiailag nem volt igazolható. A 25/4-es minta „lemezes" része (25/4a) kalcit (domináns) és nyomokban tartalmaz kvarcot, plagioklászt és lOÁ-ös filloszilikátot, míg a 25/4b (darabos rész) kvarcot (domináns), 1 OÁ-ös agyagásványokat, kloritot, plagioklászt, kevés káliföldpátot és kalcitot is tartalmaz. A szerves anyagra jellemző amorf „púp" egyik mintában sem jelenik meg, ami arra utal, hogy a bor szerves alkotói a kimutathatóság szintjét nem érik el az alkalmazott technika esetében, tehát átalakulás során elbomlottak, illetve eltávoztak, azaz nem maradtak vissza. Borkősavra, illetve számba jöhető sóira: kálium-hidrogén-tartarát, kálium-nátrium-tartarát, kalcium-tartarát, külön „rákerestünk" a két mintában standardokkal és vizes, illetve alkoholos előkészítést is alkalmaztunk, de nem találtuk meg a feltételezett vegyületek maradványait, valószínűleg vízoldhatóságuk miatt kimosódtak. A 25/6 és 25/7 minták valamelyest, hasonlítanak. A 25/6 (üvegkorsó, illetve „üvegpalack") kvarcot (domináns), kalcitot (szubdomináns), kevesebb 1 OÁ-ös agyagásványt (szericit-muszkovit), kloritot, plagioklászt, káliföldpátot is tartalmaz. A 25/7 (orsó alakú üvegedény, illetve „olajos üveg" a kis zacskón) gyakorlatilag csak kalcitot tartalmaz, illetve kimutathatósági határ környékén (<1%) agyagásvány nyomokat találtunk benne.
