Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - Eke István - Horváth László: Késő római temetők Nagykanizsán (Anyagközlés)

ZALAI MÚZEUM 19 2010 155 Eke István - Horváth László: Késő római temetők Nagykanizsán (Anyagközlés) 1. Bevezetés (Horváth László) Jelen közleményünk egy egyszerű anyagközlés, melynek célja az, hogy a Nagykanizsa-Inkey sírkápolna melletti késő római villagazdasághoz tartozó két temető anyagát a kutatás számára minél előbb hozzáférhetővé tegyük. Pannónia nyugati feléből, a Dunántúl Balatontól nyugatra eső részéből nagyon kevés a hitelesen feltárt és publikált késő római temetkezés és ezen kívül a két 3-4. századi nagykanizsai temető közzétételét még az is szorgalmazza, hogy csaknem mindkettőt sikerült teljesen feltárnunk. Egyedül a Római temető II. esetében hiányzik a temető délnyugati sarkának az átkutatása, amely már kiesett a szigorúan vett kisajátítási területből. A lehetőségeinkhez mérten a feldolgozásnál igyekeztünk bevonni a vizsgálatokba a természettudomány képviselőit is, hogy minél szélesebb területről kaphassunk információkat. Az antropológiai vizsgálatokat Tóth Gábor végezte el, míg a Római temető I.-ben napvilágra került ló- és kutyatemetkezés állatcsontjaival Vörös István foglalkozott. Több üvegedény tartalmát is sikerült megvizsgáltatnunk a Geokémiai Kutatóintézet Sajgó Csanád vezette csoportjával. Az antropológiai, zoológiai és a szerves anyagok kémiai vizsgálatának eredményeit a tanulmányunk végén, a Függelékben adjuk közre. Az érmeket Torbágyi Melinda határozta meg, melyért ezen az úton is köszönetünket fejezzük ki. A könnyebb áttekinthetőség miatt a közleményünk végén táblázatban (1-2. táblázat) is bemutatjuk a két temető jellegzetességeit, a lelettípusok síronkénti eloszlását. 2. A kutatás rövid története (Horváth László) Nagykanizsa északi részén, a barokk kori Inkey sírkápolnától közvetlenül északra lévő kisebb, lapos, egykor vízjárta részekkel övezett félszigetszerű kiemelkedésen 1975-1976-ban terepbejárást és próbaásatást végeztünk, melyek során több korszak településeinek emlékeit találtuk meg. A lelőhelyen kisebb-nagyobb megszakításokkal több éven keresztül folytattunk régészeti kutatásokat. Az első nagyobb ásatásra 1979-1981 között került sor, ekkor mintegy 6000 m

2 nagyságú területet sikerült feltárnunk. Az addigi eredményeket 1983-ban egy aránylag bővebb tájékoztatóban adtuk közre (HORVÁTH 1983). 1991-ben egy újabb 2300 m

2 nagyságú rész átvizsgálására nyílt lehetőségünk. A lelőhelyen talált sok korszak (Lengyel, BalatonLasinja, Baden, Somogyvár-Vinkovci, Urnamezős, La Téne kultúrák, népvándorláskor) telepjelenségein kívül zömmel egy 3-4. századi villa rustica emlékei (három kőépület; több, félig földbe mélyített cölöpszerkezetű kis ház; fából készült cölöpszerkezetü gazdasági épületek; három kút; kerítéssel és kapukkal ellátott gazdasági udvarok) láttak napvilágot (1. kép). A félszigetszerű kiemelkedés keleti szélén 2005-2006-ban még egy 5800 m

2 nagyságú terület feltárását végeztük el, amikor nagyrészt a 3-4. századi villagazdaság kerítéssel körbevett és fészerekkel, istállókkal tarkított része vált ismertté (HORVÁTH 2007). Az 1976-os próbaásatás óta számos rész-publikáció jelent meg a lelőhelyen talált egyes korszakokról, vagy tárgytípusokról (GABLER 1983; OTTOMÁNYI 1983; BILKEI 1985; BERECZ 1991; BONDÁR 2003; KALICZ 2003; HORVÁTH-KALICZ 2006). A lelőhelytől keletre 380 m-re, a Lazsnaki-patak egyik oldalágának vizenyős sávja után emelkedő dombhát nyugati, a római villa rustica felé eső részén még 1975-ben megtaláltuk terepbejáráskora település temetőjét is (a központi téglasírt elérte az eke a szántáskor, ennek nyomait találtuk meg). Azl981-ig folyó település feltárásokkal párhuzamosan a temetőben is folytattunk kutatásokat és az addig feltárt 25 sírt 2003ban publikáltuk (HORVÁTH 2003), mert akkor úgy