Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - Redő Ferenc: Lakóházak Sallában

140 Redő Ferenc A legkorábbi településnyomokat a Kr. születése körüli évtizedekből szórványos kelta kunyhók és gödrök maradványai jelentik, amelyek csak a folyóátkelő közvetlen közelében érzékelhetők és nem tartoznak jelenlegi vizsgálódásaink körébe (RKM 2003, 235). Közvetlenül ez után, Kr. u. 20 körül jelennek meg a rómaiak első építkezései, amelyekre a nagy fakonstrukciók, hosszú épületek, mély és széles gerendanyomok jellemzőek.

3 Kevés tüzhelymaradvány van. Ezek egy katonai tábor nyomai, amelyben az egyes építészeti egységek méretei jóval meghaladják egy család szükségleteit. Itt kell megemlítenem, hogy a tábor alakja sem tisztázott és csak annyi nyilvánvaló belőle, hogy szabálytalan formájú lehetett, mert az irányait meghatározó főútvonal és a folyó, amelynek partjára települt, egymásra nem merőlegesek. A folyóparti objektumok párhuzamosak a Zalával, a főútvonal közeliek pedig az úttal (REDŐ 2005, 135, Fig. 2). Mindez azért fontos, mert a későbbi településszerkezetre is hatással van. A tábor második periódusa Domitianus dunai háborúival végződik, tehát csak a Kr. u. 80-as évek második felétől találunk olyan épületnyomokat, amelyek már egyegy kisebb szociográfiai egységhez, családhoz köthetők. Ezt tekintem ebben a dolgozatban alapvető kritériumnak. Lakóháznak minősülhetnek tehát azok az objektumok, amelyeket egy-egy család szükségleteinek megfelelően alakítottak ki. Felmerül a kérdés, hogy a táborral egyidejűleg létezett-e civil település, azaz vicus a tábor mellett, hiszen a két generáción át fennálló tábor körül ilyen természetesen kialakulhatott. Valószínűleg igen, bár erre nagyon kevés kétséget kizáró adatunk van (1. kép) A tábor objektumai az eddigi ásatások során főként az F, S, Yl, Y4 és Y5 munkahelyen kerültek elő, azaz a főútvonaltól ENy-ra, illetve a folyó mentén attól K-re is. A vicus lakóházait olyan területen kereshetjük csak, amely a táboron kívül esett, feltehetően a folyóhoz közelebb, a leletek között pedig Tiberius-Vespasianus közé keltezhető anyagnak kellene előfordulnia. A D, K munkahelyek területén azonban jellemzően csak Domitianus alatt, illetve utána kezdenek el megtelepülni az emberek. Ugyanez a helyzet a T munkahely esetében is, azon kívül ez a terület már eléggé magasan is fekszik, a folyótól viszonylag távolabb. A D és F munkahelytől közvetlenül D-re eső terület, amely a legalkalmasabb volna arra, hogy rajta a vicust feltételezzük sajnos eleddig kutatatlan. Az Y1-5 munkahelyek már túlságosan közel esnek a folyóhoz. Itt érdekes objektumokkal találkozunk, de ezek jellemzően nem lakóházak, hanem részint az átkelő ponthoz kapcsolódó épületek, részint iparos tevékenységhez köthető létesítmények, fazekastelep, pékség, illetve őrlőhely, stb., a vízigényesebb, vagy tűzvédelmi szempontból veszélyesebb tevékenységek színhelyei. Találunk itt is falalapozásnak minősülő gerendanyomokat, de ezek magukban állnak, valószínűleg kerítés részét alkották. A táborperiódusok utáni civil település legkorábbi épületfalai, a katonai objektumokhoz hasonlóan ugyancsak boronaalapozásúak, de a gerendanyomok nem annyira szélesek és mélyek, mint a tábor fakonstrukcióihoz köthetők és a helyiségek méretei is szerényebbek azoknál. E szint jelenségei között nem teszünk különbséget abban a tekintetben, hogy egy-egy objektum lakóház-e, vagy inkább műhely, bolt, ipari létesítmény. Ez utóbbi szempontok kisipar, kiskereskedelem esetén nem is egyértelműek, hiszen ilyenkor a munkahely a lakóház részét képezheti. Az egészen bizonyos, hogy ennek az időszaknak, az I-II. sz. fordulójának évtizedei dinamikus fejlődést hoztak a település életébe, és a boronavázas, vesszőfonatokból agyagtapasztással kialakított falú épületekből sok van a lelőhelyen. Helyenként a mellettük futó kavicsozott utakkal együtt már egy kezdetleges />m//a-rendszer elemei is felsejlenek a településszerkezetben. Hadrianus uralkodásának a kezdetén a település nagyot lendül, és megjelennek az első kőépületek. Ezek a házak nagyobbak, luxusosabbak a korábbi boronaházaknál, de nem egységes kivitelűek. Van egy szerényebb fajta, amelyben a kavicsalapozásra kőből lábazatot húznak, de ez a lábazat csak 30-45 cm magas. Ezen a szinten a falazatot elsimítják és föléje valószínűleg hasonló faszerkezetű tapasztott fal kerül, amelyet azonban nem tudunk minden kétséget kizáróan dokumentálni. Egyes esetekben égetetlen vályogtégla felmenőfalat is gyaníthatunk. Annyi bizonyos csak, hogy a lábazat felszíne el van dolgozva, illetve, hogy az ilyen falak környezetében nagyon kevés sporadikus építőkövet találunk. A jobb kivitelű épületeknél a felmenő falak is végig kőből épültek. Különösen érdekes, hogy e korai, tehát II. sz.-i kőépületek anyagában viszonylag sok olyan kőanyag van, amely nem helyi eredetű. Ez a vidék nem gazdag kőben. Az egyetlen kőfajta, ami helyben megterem, egy kavicsos konglomerátum, amely úgy jött létre, hogy az Ős-Rába által lerakott kavics és homokrétegek közé Umonitos (oldott vastartalmú) csapadék szivárgott és ez az anyag a kavicsrétegeket összecementálta.

4 Ez a kő ugyan ellenáll az időjárásnak, de nagyon nehéz megdolgozni: szinte faraghatatlan. Ennek következtében sima felületek kialakításához, építészeti szerkezetek (küszöb, ajtónyílások, ablakok) megépítéséhez alkalmatlan. A városias kőépítkezések megindulásakor sokszor alkalmaznak ezért homokkő kvádereket, lapokat és mészkövet is.

5 Ezeket az anyagokat több napi járóföldről lehetett csak idehozni, de az adott időszak kereskedelmi viszonyai és a városlakók anyagi lehetőségei, úgy tűnik, elbírták ezt a terhet. Technikai probléma, hogy a legnagyobb feltárt te-