Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Megyeri Anna: Luxuscikkből közlekedési eszköz - Autóbusz-közlekedés Zalaegerszegen és vidékén a két világháború között

296 Megyeri Anna Ám nemcsak az útépítésre volt szükség, át kellett alakítani a meglévőket az új igényeknek megfelelően. A megyei közgyűlés 1926-ban tárgyalta a Királyi Magyar Automobil Club

8 kérvényét, melyben útjelző táblák kihelyezésére kért engedélyt. A vármegye kizárólagos joggal engedélyt adott

9 a Clubnak az útvonal és irányjelző táblák, valamint hirdetési táblák elhelyezésére 15 év időtartamra, ez idő alatt karbantartásuk az Automobil Club feladata volt. A közgyűlés felszólította a vármegye alispánját, hogy a vármegye területén levő vicinális (alsóbbrendű) közutakon is hasonló táblákat helyezzenek el, valamint a közérdekű ügy fontosságára hivatkozva utasítsa a községeket, hogy a községi utakon is helyezzenek el hasonló táblákat. A határozatot megküldték az útügyekkel hivatalból foglalkozó államépítészeti hivatalnak és az Automobil Clubnak, valamint a Vármegyei Hivatalos Lapban is közzétették.

1

0 A buszközlekedés előkészítése 1925-ben a postaigazgatóság

1

1 átiratot küldött a vármegyéhez, amelyben értesítette az alispánt, hogy a nyári időszakban a posta személyek, levelek és csomagok szállítására autójáratok indítását tervezi ott, ahol a közlekedést más módon nem lehet lebonyolítani. Hangsúlyozták, hogy az autójáratok turisztikai célt is szolgálhatnának. A postaigazgatóság választ kért az alispántól, hogy Zalában mely útvonalakon látja célszerűnek az autójáratok beállítását. Az alispán az átiratot az Államépítészeti Hivatalhoz küldte véleményezésre.

1

2 A Magyar Királyi Posta 1926-ban indította meg újra a világháború következtében félbehagyott autóbusz-vállalkozását. A régebbi járatok kivétel nélkül az elszakított területeken voltak, ezért más útvonalakat kellett keresnie. 1926. november 8-án indult meg a közlekedés Veszprém, Nagyvázsony és Tapolca között az első személyszállítással kombinált rendszeres postajárattal, majd Putnok és Aggtelek, illetve Putnok és Dédes között a másik. A következő évben indultak meg a Sopron, Keszthely és Szekszárd környéki járatok, 1932-ben már 16 vonalon, 567 km hosszban folyt a szállítás. Ezt a forgalmat a Magyar Wagon és Gépgyár RT-től folyamatosan beszerzett, 46 Rábaautóbusz látta el, melyeket Sopronban, Veszprémben, Keszthelyen, Putnokon és Szekszárdon létesített kisegítő garázsokban tároltak.

1

3 Az 1920-as években megyénkben a helyi közlekedés lebonyolításával magánosok is próbálkoztak, lásd a nagykanizsai, helyi mesterek által készített autóbusz fotóját. (I. kép)^ A posta egyik legnagyobb konkurenciája a közúti közlekedés területén az 1869 óta működő Magyar Államvasutak társasága volt. Sándor Zsigmond műszaki főtanácsos Zala vármegye törvényhatósági bizottságának 1926. február l-jén tartott állandó választmányi ülésén ismertette a MÁV átiratát a közlekedés fejlesztésére vonatkozó tervezetéről: a vasúti üzemmel párhuzamosan autóüzemet létesít, mely a „nehézkes adminisztrációtól szabadon, kereskedelmi vállalatként teher- és személyfuvarozásra egyaránt alkalmas." A megye válaszát s elvi határozatát kérte: támogatja-e pénzzel a tervezetet, és javaslatát arról, „milyen viszonylatban", azaz útvonalakon kellene kiépíteni az autóbusz-közlekedést. A műszaki főtanácsos azt javasolta, hogy a közgyűlés közvetlen anyagi támogatást ne szavazzon meg, de vállalja azt, hogy az autóközlekedést lebonyolító közutakat jó karban tartja. Kérte, küldjenek ki egy bizottságot a közlekedési helyzet megállapítására, amely a forgalmi és gazdasági szempontokat is figyelembe veszi. Beszámolt arról, hogy az államépítészeti hivatal „a forgalmi viszonyok alapján" már készített egy tervet, amely szerint az autóbuszok a vasúttal párhuzamosan vagy átlós rendszerben közlekednek majd a következő útvonalakon: Letenye-Nagykanizsa; Letenye - Páka - Csömödér - Zalabaksa - Pórszombat Teskánd; Keszthely-Sümeg-Pápa; Tapolca-Devecser -Pápa; Lenti-Rédics-Zalalövő-Körmend; Zalaegerszeg - Zalaszentiván; Türj e - Zalaszentgrót Keszthely; Zalaegerszeg - Bak - Zalaapáti - Keszthely -Jánosháza, illetve Bak-Nova-Lenti-Rédics.

1

5 Ezt követően hosszabb tárgyalási szakasz vette kezdetét, az utak kiépítése sem ment egyik napról a másikra. A hírek azonban gyorsan terjedtek. Persay Gyula novai gyógyszerész vezetésével mintegy tíztagú küldöttség kereste fel 1926. október 27-én Czobor Mátyás zalaegerszegi polgármestert. Arra kérték, segítsen abban, hogy a „Zalabaksáig terjedő vidék is bekapcsolódhasson a forgalomba." Mivel új vasútvonal kiépítése nem lehetséges, létesítsenek tehát menetrendszerű járatot Zalaegerszeg, Nova és Zalabaksa között. A polgármester válaszában elmondta: már ő is foglalkozott ezzel a gondolattal, mert Zalaegerszegnek akarja biztosítani az összeköttetésből származó előnyt, amely esetleg Nagykanizsának jut, ha Zalaegerszeg nem mozdul meg. Budapesten érdeklődött a polgármesternél a főváros által bevezetett próbaautóbuszok működtetéséről,

1

6 tárgyalt az autóbuszüzem vezetőjével is, s ennek során meggyőződött arról, hogy a terv megvalósítható, mert az autóbuszjáratok forgalma bőven fedezné a kiadásokat. Megígérte, hogy tanácskozásokat folytat Gyömörey György főispánnal is, akit közlekedési ügyekben elismert szaktekintély.

1

7 A sajtó arról is tudósította az olvasókat, hogy a győri vagongyár már gyártja az új autóbuszokat.

18 E híreken annyira fellelkesült Nova lakossága, hogy