Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Bíró Friderika: Búcsú a parasztságtól-A hagyományos paraszti életfonna felbomlása két zalai faluban

82 Bíró Friderika Körmend mellett? Csak úgy tudom, Körmend. Tizenegyes huszároknál szolgált Szombathelyen. Én a tüzéreknél vótam, Szombathelyi tüzérosztály. Maga tüzér, ő meg a huszároknál volt. Tizenegyes huszárok. Melyik fronton volt, Lajos bácsi? Vótam a román fronton, meg az olasz fronton. Az olasz fronton merre? Doberdó? Isonzó? Nem. Piave? Piave. A romcin fronton vótam, szóval fegyverszünet lett. Igen, leverték a románokat. Aztán elvittek Olaszországba. Piovánál. Hány éves korában vonult be? Tizennyolc? Tizennyolc. Tizenhatba vonutam be. Az én apám is. Ja, a kilencvennyócasok akkor vonútak be. Odd vótam a Piaváná. Az én apám is ott vót. Piováná? O fogságba is esett. Fogságbúi ii átment? A folyón. A ló farkába kapaszkodva. Szóval nálunk is ki vót adva, mindenki a holmiját pakúlla öszsze, mer megkezdődik reggel háromkor a durrogatás, hogy készön legyön. No, osztán meglett! Nem messze vót egy negyvenkettes ágyú, arrább egypárszor el szoktunk oda mennyi, az osztán megkezdte, rajta, osztán az összes tüzírsíg, mer ami tüzírsíg vót, akkoriba az mind oda lett pakúva. Aztán nagy része, kisebb ágyúkkal is má mentek át. No, osztán mi verettük az üres állást. Az olaszok meg kivonútcik az állásbú. No, osztan mikor má tízóra felé vót, tíz órakor mi má kifelé leszünk, valami Verona várost mondtak, hogy ott leszünk, ott ám a kutyaszarba, ott maradtunk. Sokan meghaltak ott? Bizony. Mer messzehordó ágyúkná vótam, nehéz ágyúkná. Lajos bácsi, térjünk vissza Bödeházára egy kicsit, Pia vetéli. Na, jó van. A papája úgy is tudja, hogy mi vót ottan, emondta. Lajos bácsi, az előbb azt mondta, hogy tízben bomlott fel a nagycsalád. Miért bomlott fel? Miért mentek szét? Hát, má akkor nem nagyon fértek össze. Má megvótak, szóval úgy, mer több felöl is má elosztoztak a családok mindenhol. Aztán akkor ők is ráérzettek. Meg má készítitek rá. Téglát vettek, osztán, hogy építkeznek. Faanyagot megszörözték, úgy, hogy örökösen nem lehet megényi együtt. Készüttek rá, hogy szétmennek. Itt a faluban sok ilyen nagycsalád volt? Vót, vót több. A maga gyerekkorában mindenki így élt, ilyen nagycsaládban éltek az emberek? Nagyobb része nagycsalád vót. Aztán végül is mind feloszlottak, és kisebb családok lettek. Maga szerette ezt a nagycsaládi életet? Hát, nem olyan nagyon, de sokszor összevesztünk a gyerekke. Jó, hogy felbomlott? Jó, hogy kiscsaládokban éltek tovább? Hát pesze hogy jó, hogyne. Miért? Hát nem vót annyi föld, össze szoktak ám pörünyi. Nem volt utána annyi veszekedés? Ja. Ja. Meg vót ám! Hogy te il len vagy, te ide mész. Én nem menek, oda te mész, én nem menek ocla. Hát bizon az se vót jó. TÓTH JÓZSEF Sokat hallottam arról, hogy ezen a vidéken egy lakóházban nemcsak egy család élt régen, hanem nagyon sokan éltek együtt. Volt olyan, hogy kettő, három is, aztán most meg nézze, mind megüresednek a lakások, mert mennek mind vagy külországba, vag}' pedig városokra. Aztán nézze, mind tanulnak, felsőbb iskolába járnak, aztán ugye hát itt hagyják a falut. Voltak olyan családok, akik együtt éltek? Voltak, voltak hát, minálunk azért nem volt. A néném az egy darabig szintén abban a házban lakott, együtt laktunk, de későbben aztán vettünk neki lejjebb a faluban egy másik házat. Azok elmentek oda lakni, akkor mi csak az öcsémmel ketten laktunk itten. Szegény öcsém 4 évvel fiatalabb volt, mint én. 3-4 éve, hogy meghalt. Volt, hogy két házaspár is együtt élt, gyerekek is születtek. Az öregszülők, a nagyszülők is ott éltek? Ott éltek igen. Hát akkoriban nem volt ám olyan, mint szokták mondani, hogy mindenki külön lakást készíthessen magának. És miért éltek együtt ilyen sokan? Azért, mert ugye nem tudtak építkezni külön. Ha egy zsuppos házban laktak, amiben egy, vagy két szoba volt, meg egy füstös konyha, akkor egy ilyen nagycsalád hogyan tudott elférni? Hogy laktak, hogyan aludtak? Bizony bajosan. Akkoriban a fiatalok, már mikor mi legények lettünk, mink az istállóban feküdhettünk éjszaka, tudja. Ott, ahol a marhaállomány volt. Az istállóban feküdhettünk, nem ám bent a szobában, párnás ágyban, meg dunyhába. A, kint az istállóban, ott feküdhettünk. A szobában kik aludtak? A gyerekek? Hát csak a lányféle, ha volt, nők meg aztán hát a szülők, ugye. Azok is, a gyerekek is. A fiistös konyhában nem aludtak soha? Nem, ottan nekünk ott ágyunk nem volt, a füstös