Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Bíró Friderika: Búcsú a parasztságtól-A hagyományos paraszti életfonna felbomlása két zalai faluban
76 Bíró Friderika tusok „ízei" találhatók bennük. A szóban forgó interjúgyűjteményt, amikor az anyag publikálásra kerül, eredeti paraszti naplók, megírt családi és egyéni élettörténetek, paraszti levelezések, továbbá a témához felhasználható egyéb dokumentumok (pl. régi és új fényképek, rajzok) is kiegészítik. „A kutatómunka természetszerűleg kiterjedt a vonatkozó szakirodalmi és az idevágó levéltári anyagok feltárására is. Az évek során e tekintetben nagy tömegű adat gyűlt össze. Mind a szakirodalmi, mind a levéltári források feltárását azonban szükséges tovább bővíteni, egyúttal lezárni. Hiszen a paraszti vallomások publikálása elé olyan alapos, átfogó tanulmány kerül, ami visszatekintve századok távlatába, a jobbágyság kialakulásától kezdődően kell, hogy elhelyezze a XX. században lezajlott gyökeres agrárfordulatot. Ezáltal válhatnak igazán méltányolhatóvá -időben és térben egyaránt-a vallomásokban rejlő néprajzi és történelmi értékek." 3 Az elmúlt parasztvilágról összegyűlt dokumentumokat kétkötetes kiadványban szeretnénk közzé tenni. Előtte nagyobb tanulmánnyal, s ezt követnék az alaposan megszerkesztett interjúk. A teljes dokumentációt pedig digitalizált formában elérhetővé tennénk. A hanganyag, a legépelt kéziratok egy-egy példánya és az egyéb dokumentumok a Szabadtéri Néprajzi Múzeum adattárába kerülnek. Ebben a kis írásban három Zala megyei idős parasztemberrel készült beszélgetésből közlünk részleteket. A legelső interjút 1975-ben Rédicsen Tóth Józseffel vettük fel, 85 éves volt. Müller Józseffel és feleségével 1984-ben készült a felvétel, szintén Rédicsen. Müller József 74 éves volt, 1996-ban halt meg. Fehér Lajossal Bödeházán 1982-ben beszélgettünk, 84 éves volt. A kérdéseket a Búcsú a parasztságtól c. kérdőív fő kérdései alapján tettük fel. Az ún. alkérdéseket a szövegből lehet megismerni, külön nem közöljük. Több esetben a válaszok nem követik „szolgaian" a fő kérdéseket. Engednünk kellett akkor s engednünk kell most is a paraszti (és emberi) gondolkodás szabadon mozgó, gondolat- és képzettársító váltásainak, „szökkenéseinek". Búcsú a szerszámoktól FEHÉR LAJOS Lajos bácsi, az előbb azt mondta nekünk, hogy maga csinálta a rokkát, a szerszámokat, szerszámnyeleket. Tényleg maga faragta ezeket? Még Amerikába is vittek a munkámba. Még Izraelbe is. Megnézheti. Mondja el, hogy egy parasztembernek mik voltak a legfontosabb szerszámai? Maga gazdálkodó volt végig, ugye? Gazdálkodó, de én mindent magam faragtam, esztergáltam, saját magam csinyátam. Kasza, kapa, ekék, akivel szántogattak. Hát ásó, gereble, vella ezek vótak, szekér, hát meg aprólékos rengeteg van, szóval ki és kivel szoknak dolgozni. Negyvenbe kezdtem a MAORTho, tudják, Lovásziba vót, oda behordogattam szerszámnyeleket, kapa, fejsze, ásónyél, akkor rengeteg esztergályos munkát, reszelünyeleket, meg Budapestrü küdték le a rendeléseket nekem. Mintegy céh, szegény parasztember vótam, de mint egy céh úgy szerepüttem, de iparom nem vót, osztan forgalmit én nekem be köllött oda számolnyi. No, osztán ment sokáig, de itt a faluban lett egy jó emberem, aki irigylette, hogy hát én oda dógozgatok. Egy asztalos, hát képezs vót bejelenteni, osztán akkor jött a forgalmista, engem kihallgatott, hogy miket csinyátam, mennyit, hogyan, hát mondtam neki, hogy csinyátam, de a mennyiséget nem mondtam meg, hogy mennyit. Hát, mondom tibbodáb. No, jó van, aszóndja. Aztán akkor elment Kanizsárú. Oda köllött beszállítani az árut, mindig eljöttek kocsival ide. Osztán bevitték Kanizsára, ott vót a nagyraktár, osztán ement oda. Ott osztán kükérdezütt. De ott is vót ám ész, kisebb tételeket, szóval adtak ki neki. Hát megbüntettek, meg kellett fizetni a büntetést, a forgalmit, amit kifejtettek. Mer, hát nem tudtam sehova küdeni a forgalmit. Hát kontár vótam, ugye. A gazdaságban melyik szerszámmal szeretett a legjobban dolgozni? A kaszával. És miért? Hát szerettem kaszával dógoznyi. Meg kapányi csak a szülübe szerettem, kukoricát aztat nem szerettem. TÓTH JÓZSEF Mikor szántott, vetett vagy kapált, melyik volt az a szerszám, amivel a legjobban szeretett dolgozni? Szántani. Hát úgy van, hogy akkoriban még nem voltak ám traktorok, hogy azok szántották volna a földeket, hanem hát minden portának voltak befogás tehenei, meg lovai is egyszerű helyen, aztán azzal szántott. Hát legjobban szerettem munkálkodni a szántóföldeken. Szántogatni, aztán meg kaszáim. Hát azt, azt nagyon szerettem. Hát ugye kapa, kasza, villa, aztán meg úgy mondjuk, hogy gereble. Ezek mind fontos szerszámok, mert anélkül betakarítani, gyűjteni sem lehetett. Kik készítették ezeket a szerszámokat? Még akkoriban Alsólendva hozzánk tartozott. Ez egy mezőváros volt. Aztán Grácban volt vasgyár, onnan a vasanyagot nagyon olcsón szállították Lendvára. Sokkal olcsóbban meg lehetett venni Alsólendván a vasanyagot, mint Zalaegerszegen. Mert ugye közel volt a vasgyár Grácban. Onnét hozták. Ekevasat, vagy ilyesmit, vasalkatrészeket mindig legolcsóbban meg lehetett venni Alsólendván.
