Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Balogh Jánosné - Horváth Terézia: Katolikus egyházi alkalmak jelölése a rábaközi viseletekben

62 Balogh Jánosné Horváth Terézia Zöld: évközi vasárnapok pünkösd utánitól adventig és vízkereszt után pár vasárnap hamvazószerdáig. Viola: advent, nagyböjt és mindenszentek. Bár az utóbbi ünnepen a misét fehérben mondják, a nép mindig a halottak napjához kapcsolta az ünnepet, és a 20. században a fiatalok lilával, a gazdagok lila bársonnyal ünnepeltek. De nem a gyász, hanem a bűnbánat színével. Fekete: advent, nagyböjt és mindenszentek időszakát, illetve ünnepét korábban mindenki, a 20. században már csak az öregek korosztálya feketével jelölte, tévesen gyászosnak értékelve: délelőtt a misén, és délután a körmeneten is feketében jelent meg. Kék, fehérrel kombinálva: Mária-lányokon jelentkezett többféle ünnepen. A lányok és asszonyok minden ünneplő ruhájukhoz kapcsoltak valamilyen tartalmat, hozzárendelték bizonyos egyházi alkalmakhoz. Az ünnepekhez igazodásra négy kiemelt példa egy középkorú kapuvári asszony 1970-ig hordott, rendkívül gazdag ruhatárából: Piros bársony öltözete szoknyából és ujjasból állott, melyek még nagynénjének készültek 1928-30 között. Piros-zöld színjátszó „lángszünű" selyemkötényt viselt hozzá, és „tiszta időben" fehér, felhős időben viszont krémszínű „nyomott" mintás bársony kendőt kötött a fejére. Legnagyobb ünnepeken, karácsonykor, újévkor, vízkeresztkor, húsvétkor és az 1925 óta ünnepelt Krisztus király napján, vagyis október utolsó vasárnapján szokta fölvenni ezt a ruhát. Saját értékelése szerint egyik legszebb öltözete a „csillagos bársony" szoknya és -ujjas volt, bordó-fekete színjátszó alapú kelméjén nyomott arany csillagokkal. 1928-30 között készült, még nagynénje számára. Zöld selyem kötény illett hozzá és lila bársony fejkendő. Minden hónap első vasárnapján jelent meg ebben a ruhában a szentegyházban. Középtónusú zöld szövet ujjasához és szoknyájához, amelyet nagynénjétől örökölt, lilás-arany színjátszó selyemkötény illett és olyan fejkendő, amelyek anyaga bársony vagy selyem, színe pedig bordó, drapp, szürke és többféle árnyalatú zöld lehetett. Húsvéttól szeptemberig közönséges vasárnapokon vette föl, vagy nyári ünnepeken esős időben. Ha karácsonykor, újévkor vagy vízkeresztkor hófúvás volt, akkor ebben az öltözetben ment templomba, nem a piros bársonyban. Menyasszonyi ruhája fehér selyem szoknyából és ugyanolyan ujjasból állott. Újonnan kapta esküvőjére 1956-ban. Asszony korában december 8-án, vagyis a szeplőtelen fogantatás ünnepén és „fehér vasárnap" (húsvét utáni vasárnap) is viselte, ha ezeken a napokon szép idő volt. Világoskék-rózsaszín színjátszó selyem kötény tartozott hozzá. Asszonykorában kiegészítette fehér selyem fejkendővel, de hidegebb időben hordhatta fehér bársonykendővel is. A hónap négy vasárnapját megkülönböztető öltözésnek nem volt szabott rendje Kapuvárott és Szanyban, csak az első vasárnapot illette szebb ruha, mint a hónap többi vasárnapját. Csornán viszont több asszony egyénileg beosztotta ruháit elsőtől a negyedik vasárnapig, szebbtől a kevésbé szépig, mint például egy 1896-ban született adatközlő az ingvállas ünneplőit: Első vasárnapra: „tüzes piros selemruha", vagyis azonos kelméjű szoknya és mellény, fehér ingvállal. Űrnapra, „nagyasszonynapra" (Nagyboldogasszony) is való. Második vasárnapra: bordó-fekete színjátszó selyemruha, fekete rózsákkal. Illik továbbá Szent Antal napra, Szent János napra, tanácsolt (nem parancsolt) ünnepre és körmenetekre. Harmadik vasárnapra: halványzöld selyemruha, aranysárga rózsákkal, hozzá fekete-bordó színjátszó taftselyem kötény. Családi ünnepeken is fölvették. Negyedik vasárnapra: valami fehér ruha. (Megfigyelhető a kelmék színvilágának rárímelése a fönt ismertetett négy kapuvári ruháéra: piros, bordófekete, zöld, fehér.) Egy másik csornai asszony, aki szintén 1896-ban született, más szempontból rangsorolta menyecskekori készletének misére menő ruháit: Első ruha: rózsaszín selyemruha fehér rózsákkal, hozzá zöld kötény és „aranfonalas" (aranyhímzéses) fehér fejkendő. Űrnapra, „nagyasszonynapra" (Nagyboldogasszony) való. (A liturgikus rózsaszín értelmezésétől eltérően.) Második ruha: vadgalambszínű selyem, sárgászöld virágmintával. Hozzá sárga kötény és „csornai metéléses" (rátétes) fehér fejkendő. „Közvasárnap" és családi ünnepeken viselte. Harmadik ruha: „tüzes pirosas" selyem, fekete rózsákkal, hozzá „tüzes pirosas" selyem kötény és géphímzéses fehér tüll- vagy kézi fehér hímzésű fehér gyolcs fejkendő. Szent Antal napra, Szent János napra, tanácsolt (nem parancsolt) ünnepre és körmenetekre vette föl. Más volt az értékrend csúcsa a korábban polgárosodó szanyi viseletben, ahol a XX. század elején az számított elegánsnak, ünnepélyesnek, ha karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor feketébe öltöztek a fiatal lányok is (vö. Függelék). Egyik adatközlő megemlegette a Gyöngyös Bokréta szereplések idejéből (1931-1944): „De jó hogy így járunk, mer egyszer Szentistvánkor [augusztus 20-án] Pesten elkerültem a többieket, eltévedtem, nem ismertem senkit. Csak arról ismertek meg messziről a többiek, hogy szanyi vagyok, hogy fekete ruhában vótam." Az ünnepek első napján tehát a ruhaszín nem felelt meg a liturgiának. Az ünnepek másodnapján már világosabb ruhát