Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Müller Róbert: Guzsalyok és orsógombok Pannóniában
Guzsalyok és orsógombok Pannóniában 45 hiedelem, mint azt a jelképes guzsalyok esetében feltételeztük. Ezért a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy munkaeszközként kerültek sírba. Ezt a hipotézist erősítheti, hogy néhány esetben,-pl. Keszthely-Dobogó 111. és 115. sír (SÁGI 1981, 103.)-csont orsókarikával együtt került elő a vas guzsaly. De a guzsaly és az orsó egy művelet, a fonás két, összetartozó eszköze, és akkor feltehető a kérdés, hogy miért nincs minden guzsalyos sírban orsó, vagy orsós sírban guzsaly? Erre a kérdésre az orsógombok kapcsán még visszatérünk. Arra kérdésre pedig, hogy miért ilyen behatárolt területen fordulnak elő a vasguzsalyok, az a válasz adható, hogy feltehetően csak itt vált divattá valamikor a 4. században a kézi vasguzsalyok használata. A provincia és a birodalom többi területén fonáshoz továbbra is szerves anyagból készült guzsalyokat használhattak. Ezek ha netán sírba is kerültek, nem maradt nyomuk. 3. Orsók, orsókarikák A guzsalyon lévő gyapjúcsomóból vagy szöszből kihúzott, és a bal kéz hüvelyk és mutató ujjával már kissé megsodort szálakat a jobb kézzel pörgetett orsó segítségével sodorták fonallá. Az orsó egy 20-30 cm hosszú, mindkét vége felé hegyesedő pálca, amelyre alul, a pörgetés megkönnyítésére, lendkerékként egy karikát erősítettek. Mint említettük, bizonyos területeken ismert volt a karika nélküli orsó is. Az orsó nemcsak a fonás eszköze volt, de a vertikális szövőszékeknél vetélőként is szolgálhatott, így a rácsévélt fonal lett a vetülékfonal. Persze ahhoz, hogy a láncfonalak közt át tudják bujtatni az orsót, az orsókarikát le kellett húzni róla (SZOLNOKY 1981: 111-112.), amit aztán a következő orsópálcán újra felhasználhattak. A többnyire agyagból égetett orsókarikákat,-vagy ahogy a régészetben többnyire nevezik orsógombokataz újkökor óta használták, gyakori leletei a településobjektumoknak, és bizonyos kultúrákban vagy népeknél a temetkezéseknek is. Az orsó vagy orsószár többnyire fából készült, így csak különleges körülmények között konzerválódott.— Orsógombot a fenékpusztai késő római temetőkből is ismerünk. Már Lipp V. megjegyezte, hogy az 1885ös feltárás során orsógombokat is talált ( LIPP 1886: 144.). Ugyancsak említettük a feltehetően 1980-ban előkerült, sírösszefüggés nélküli, üvegből készült orsógombtöredéket, de a legutóbbi feltárásunkon mi is találkoztunk ezzel a tárggyal. 2000/90. sír. Ny-K tájolású, rossz megtartású női sír, a csontok egy része felszívódott, csak lenyomata maradt. A 200x74 cm-es, 139 cm mély sírgödörben koporsónyomot nem tudtunk megfigyelni, de az állati bolygatás következtében elmozdult csontok és mellékletek erre utalnak. Az elhunytat nyújtott testhelyzetben, hátára fektetve temették el. Bal karját a medence szélére hajlították, egy kargyűrű alapján a jobbat is. Vázh.: 155 cm. Mellékletek: 1. ezüstből készült, nyitott huzalkarikák a koponya két oldalán és a törzstől jobbra, átmérő: 1.1-1.3 cm; 2. Üveg és üvegpaszta gyöngyök a nyak tájékán és a törzs jobb oldalán. A gyöngysorra két bronzlemezből készült lunula-csüngőt is felfűztek; 3. A bal alkaron egy bronzból öntött, kör keresztmetszetű, nyitott karperec, a végei bordákkal díszítve ill. ellapítva és áttörve. Átm.: 6.8-7.0 cm; 4. A jobb alkaron bronzlemezből készült, üreges kargyürű, amit egy ráhúzott muff zárt. Átm.: 6.6 cm; 5. Agyagból égetett, barna, bikónikus orsógomb a jobb bokától jobbra. Átm.: 3.2 cm, M: 2.2 cm (1. kép). A fenékpusztai és az összes többi sírból előkerült orsógombról joggal feltételezzük, hogy szerves anyagból, mindenekelőtt fából készült orsószárra húzva került a földbe. Az orsógomb különböző korokban és különböző népeknél eltérő gyakorisággal került a házimunka jelképeként a női sírokba. Különösen gyakoriak az orsógombok a késő császárkori szarmata és germán sírokban, így előfordulásuk egyes késő római kori temetőkben óhatatlanul a 4. század közepére feltételezett germán betelepítés egyik érve és bizonyítéka lett. E. Keller a dél-bajorországi késő római kori temetők feldolgozása során,-amelyek kiértékeléséhez a pannóniai anyagot is áttekintette-mivel bajor területen csak Göggingenből ismert 4. századi orsógombot, nyilvánvalóan a magyar kutatás hatására, elfogadhatónak tartotta, hogy az orsógombok idegen elemek bevándorlásának bizonyítékai a pannóniai késő császárkori temetőkben ( KELLER 1971: 114. és 181.). 36 Elképzeléseit később is fenntartotta, a Neuburg an der Donau-i temető 12. és 24. sírjában talált orsógombokat elbai germán hatásnak tulajdonította ( KELLER 1979: 23. és 44.). Sőt még az az ötlet is felmerült, hogy a 380-as foederati-betelepítés előtt nem kerültek orsógombok a sírokba (SALAMON-BARKÓCZI 1980: 77.). Holott ha ritkán is, de már korábbi császárkori temetkezésekben is előfordult, pl. a Sopianae-i (pécsi) R/279. urnasírban (FÜLEP 1977: 51.) vagy az Aqunicum-i (Óbuda-Bécsi út) V./3L, a 2. század második felére keltezett, ugyancsak hamvasztásos sírban (TOPÁI. 2003: 17. és Plate 14. 31/5.). Tőlünk Ny-ra sem ismeretlen, pl. a Klosterneuburg, 15. és 20. sír (NEUGEBAUER-MARESCH-NEUGEBAUER 1986: 363. és 369. Taf. 17.5 és 23. 8.) vagy a limestől egészen távol, Tirol belsejében, Salum, 125. és 126. sír ( NOLL 1963: 99.). 3 7 De megemlíthetjük a szlovéniai Vranje melletti Ajdovski Gradée magaslati telepén, egy templom körüli, 5. századi sírban talált esztergályozott csont orsógombot is (PETRUULBERT 1975: 102.), sőt
