Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Müller Róbert: Guzsalyok és orsógombok Pannóniában
40 Müller Robert kopott érmék alapján a 2000/82. sír a 4-5. század fordulójára keltezhető, míg a 2000/121. talán valamivel korábbra, hisz a 2000/107. sír felette került elő (MÜLLER 2009.). A két tárgy fotóját a 2. képeN mutatjuk be. Utóbb kiderült, hogy Fenékpusztán már korábban is előkerült egy ilyen eszköz. Radnóti Aladár 1948-ban a déli erődfal előtt, a római út keleti oldalán lévő temetőből tárt fel 27 sírt. A leleteknek és a sírrajzoknak sajnos csak egy része maradt meg, de az I. sír sírlapján jól látható, hogy a csont karperecekkel, gyöngysorral, kétsoros csontfésűvel és egy 4. századi érmével eltemetett nő bal alsó lábszárának külső oldalán egy a miénkhez hasonló, felhúzott korongokkal ellátott, hosszúkás bronztárgy volt, és a szöveg meg is nevezi: „bronz guzsaly" (3. kép)? Először Lányi V. összegzését néztem meg analógiák után kutatva. Itt a női ruhadíszek és sminkeszközök között csak egy felcsúti, a miénkhez hasonlóan keskeny, henger alakú, ötszögletes lemezkékkel díszített tárgy 3 szerepel (LÁNYI 1972: 173. Abb. 67. 13.), amelyhez a 15. táblázatban egy brigetioi darabot sorolt (LÁNYI 1972: 213.). Ez egy töredék, amely a brigetioi II. temető 1. sírjában került elő, és leírása a következő: „Orsószerü bronztárgy, keskenyedő cső, végén korong, amelynek szélein kis lyukak vannak. H: 14.7 cm" (BARKÓCZI 1961: 102. és XX. T. 2.). A leírás és a fotó alapján egyértelmű, hogy a mi tárgyaink töredékéről van szó. Egy másodlagosan felhasznált szarkofágba eltemetett nő sírjának egyéb mellékletei: csonttü, üvegpalack, két kopott 2. századi, egy törött 4. századi, II. Claudius, II. Constantius és I. Valentinianus (364367 között vert) érme. Pannóniából több párhuzamot nem ismerek, de Alsó-Ausztriában a közelmúltban két darab is előkerült. Az egyik St-Pölten közelében, Unterradlberg későcsászárkori temetőjében, egy női sírban öt, többnyire bronzból készült hajtű, egy ugyancsak bronzból készült nyaklánckapocs (a gyöngyök nyilván szerves anyagból készültek) és egy aranyhuzalból készült hurkos-kapcsos záródású fülbevaló társaságában ( NEUGEBAUER 2002: 199. 4018. elszíneződés, 246. Abb. 43. 7., 250. Abb. 47. 1.). A bronztárgy 21.4 cm hosszú, ugyanolyan szerkezetű mint a fenékpusztai példányok, a felső, dupla lemezes korongon 16 lyuk van, a másik végén pedig a nyúlványba fűzött 8-as láncszemből hiányzik a levél alakú lemezke. A másik a Mautern-i (a római kori Favianis) későcsászárkori temető 397. sírjából került elő. A nagy kőlapokból összeállított sírládában három halott nyugodott, a harmadik eltemetésekor a korábbiak vázmaradványait félretolták, és ezek csontjai között került elő egy csontfésüvel és egy agancsból készült orsókarikával együtt (GRÖMER 2004: 465-466. és 467. Abb. 47. a.). A mellékletek alapján ezt a tárgyat is női sírba tették. Ez a tárgy kissé hiányosabb, de a formája megegyezik. 20.1 cm hosszú, 0.6 cm átmérőjű, a két ráhúzott korong átmérője 2.0 és 1.7 cm. Az alsó, két préselt lemezből készült dísz felső vége elkalapált és egy lyukba fűzve egy kis lánc három szeme maradt meg. K. Grömer jelentésében és egy külön dolgozatban (GRÖMER 2004a) részletesen foglalkozott ezzel a tárggyal, amelynek a rendeltetése szerinte is guzsaly. Úgy véltük, hogy a 2000/82. sírban, a guzsaly mellett talált négyszögletes lemez kidudorodással és sarkaiban láncszemekbe fűzött lemezkékkel ellátva a guzsalyhoz tartozhatott. Az anyaga ugyanolyan, de legfeljebb a tárgy felső végéhez rögzíthették volna. A többi guzsalyon nincs ilyen dísz. Előfordul a római tárgyakon, hogy kis rombusz vagy ötszög alakú lemezekkel díszítenek különböző ékszereket (Pl. bronztű fején: KELLNER 1897: 148 és Abb. 45.; nyakláncon: KUZSINSZKY 1920: 71. 91. ábra 11.; KLOIBER 1957: Taf. 48. 14. és Taf. 80. 1 a-i.). A mi példányunk méretben és formában is megfelelő párhuzamát Intercisából ismerjük, a délkeleti temető 1304. sírjából (VÁGÓ- BÓNA 1976: 111. és Taf. 27. 1304/1.), de abban nem volt guzsaly. 4 A guzsaly olyan eszköz, amelyre felerősítik a gyapjút, a len- vagy a kenderszöszt, és kihúzva, majd megsodorva a szálakat fonalat fonnak belőlük. A kerekes rokka viszonylag fiatal, alig 7-800 éves találmány. Az első rokkák 1300 körül még vízszintes orsóval és kézzel hajtott kerékkel működtek, és ezeknél még különvált a fonás és a csévélés művelete. A 15. század második felétől azonban, a lábbal hajtott szárnyas rokka feltalálásával a két műveletet együtt végezték (GRÖMER 2004a: 178.). Korábban évezredeken át a nyárs szerű guzsalyt használták. A néprajzi anyagból még ismertek az öv-, a rúd-, a talpas- és a székes guzsalyok (SZOLNOKY 1979: 330-331.), ezek mind lényegesen hosszabbak mint a mi tárgyaink, és kivétel nélkül fából készültek. Az övguzsalyt a fonó asszony az övébe tűzte, és akár járás közben is fonhatott, amint azt 15. századi ábrázolások is bizonyítják. 5 A rúdguzsalyt a lábak közé szorítva használták. 6 Szolnoky L. szerint a legegyszerűbb szösz- vagy gyapjúcsomó tartó eszköz a 25-35 cm hosszú kis kéziguzsaly volt, amelynek meglétére csak ókori adatok álltak rendelkezésére (SZOLNOKY 1951: 5.). 7 Ilyenek pl. a görög vörös alakos vázaképek. Ezeken a kis gömbökkel lezárt, rövid guzsalyt a fonó asszony mindig a bal kezében tartja és a jobb kezével húzza ki a szálat, pörgeti az orsót és csévéli, tekeri fel az orsószárra a fonalat. Ábrázolását ülő és álló nővel egyaránt ismerjük (Pl. BLÜMNER 1912: Fig. 47-48. álló, Fig. 51. ülő nőt ábárzol. 8 4. kép). De a rómaiak is hasonló guzsalyt használtak, amint azt a híres Kaiseraugst-i Achilles-lemez ábrázolása (VON GONZENBACH, 1984: Abb. 132.; GOTTSCHALK 1993: 494. 14. kép), egy mainzi kéz-
