Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Németh József: Horváth Elek úti levelei Zalából 1827-ben

ZALAI MÚZEUM 18 2009 313 Németh József Horváth Elek úti levelei Zalából 1827-ben Keszthelyt elsősorban a Festetics família tekintélye, kastélya, könyvtára, mezőgazdasági iskolája révén a 19. század első felében gyakran útba ejtették a Dunántúlon megforduló utazók. A település hírnevét növelte színvonalas gimnáziuma, valamint a környék sok történeti és természeti látnivalója. Itt szerzett élményeiket többen megörökítették. Ezt elősegítette, hogy a kortársak szívesen olvasták az útleírásokat. Közülük már két kiadásban magyarul is megjelent az 1814-ben itt megfordult angol orvos, Richard Bright terjedelmes beszámolója, s Michael Eissl 1813-ban Bécsben kiadott útirajzának több részlete is olvasható honi nyelvünkön. Ugyancsak levehetjük polcunkról az erdélyivé honosodott John Paget hazánkban szerzett élményeinek magyarra fordított leírását. 1998-ban a Balatoni Múzeum gondozásában, Müller Róbert szerkesztésében jutott az érdeklődők kezében Hrabovszky Dávid 1827-ben, a Tudományos Gyűjteményben közzétett Néhány levelek a Balatonról és Balaton mellyékéről című ismertetése a magyar tengerről, Keszthely néhány nevezetességéről. Az utazási levél, akkori szóhasználattal az úti levél kedvelt tudósítási fonna volt. Valós vagy képzelt személyhez szólt, s benne jól összesimult a tudós közlendő az egyéni élményekkel, hangulatokkal. A példák sorolása helyett elegendő Petőfi Úti jegyzeteire emlékeztetnem. Hasonló krónikát küldött 1827-es utazásáról szombathelyei barátainak adresszálva Horváth Elek József is. A szerző 1784 körül Szombathelyen született, ugyanott végezte középiskolai tanulmányait. A helybéli papi szeminárium növendéke lett, de hamarosan világi hivatást választott. Joghallgató volt Győrben, majd ügyészként dolgozott szülővárosában. 1827-től lett a kaposvári gimnázium tanára, két év múlva annak igazgatója. A Magyar Tudós Társaság 1833-ban levelező tagságra tartotta érdemesnek. E megtiszteltetésnek csak két évig örülhetett, 1935-ben meghalt. Szinnyei József 16 önálló, nyomtatásban megjelent művét tartja számon, ezek többsége rövid alkalmi költemény, főleg üdvözlő vers. Cikkeivel, tanulmányaival, verseivel találkozhatnak azok, akik az Erdélyi Múzeumot, a Szépliteratúrai Ajándékot, a Tudományos Gyűjteményt, a Társalkodót, a Sast lapozgatják. Kéziratban több eredeti és általa fordított színpadi művet is hátrahagyott. 1827 őszén Kaposvárra utazván pár napot időzött Türjén és Keszthelyen a premontrei szerzetesházban. Mindkét helyen több ismerőse élt. A szombathelyi és a keszthelyi gimnáziumban ugyanis 1808 után e szerzet tagjai tanítottak, s a szövegből kiderül, hogy a Szombathelyen tanító papokkal Horváth baráti kapcsolatban volt. A hosszabb beszámoló címe: Levelek Somogyból. A címet magyarázza, hogy részletesebben megörökítette somogyi kirándulásait, sőt egy Pécsre tett utazását is. Közleménye a Sas című, 1831-1833 között rendszertelenül kiadott irodalmi, társadalomtudományi folyóiratban jelent meg 1832-ben. Újabb kiadásáról nincs tudomásom. Csak a zalai vonatkozású fejezeteket közlöm, elhagyván a somogyi, baranyai részleteket, valamint a számottevő információt nélkülöző lírai bekezdéseket, ma már érdektelenné vált elmélkedő szakaszokat. Ezekre /.../jellel utaltam. Nem törekedtem a betűhív közlésre, de a szerzőre jellemző nyelvi sajátosságokat igyekeztem megőrizni. Horváth Elek József utazása Vasból Somogyba 1827-dik eszt. Tűrje, Szala várm. Szept. 11-kén 1827. Kedves Barátom! Haladok már Szombathelyről, ifjúságom boldog éveinek kellemes helyétől, szíves barátim kedves gyülekezetétől, elmém tökéletesedésének műhelyétől. Sorsom elszakaszta tőletek, kiket forrón öleltem, s ámbár nekem a hivatal, melynek elfogadására megyek, mindenek közt legkellemetesebb, minthogy természeti hajlandóságomnak egyenesen megfelel, mindazonáltal hathatósan érzem azon csendes fájdalmat, mely vesz-