Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Kunics Zsuzsa: Gabona piacz-Főtér-Erzsébet királyné tér-A nagykanizsai Erzsébet tér kiépülése, története a dualizmus időszakában

280 Kuni e s Zsuzsa a raktárépületnél kisebb módosításokat írt elő. Az engedélyezési eljárás egy évig húzódott, több végzés, fellebbezés született, helyszíni tárgyalást tartottak a „fennforgó eltérő álláspontoknak, a kincstárnak a város érdekeivel ... való összhangba hozatala végett", s végül 1888 júniusában egy újabb harmadfokú vég­zéssel a városi tanács megadta az engedélyt. 16 9 A tol­dalékrész elkészült, az emeletes raktárépület azonban csak terv maradt. A városi hatóságok az eljárás során az 1880. évi új építési szabályrendelet által az övezetben előírt építési vonalra, épület- és szobamagasságokra hivatkoztak. Az 1880. december 27-i közgyűlésen elfogadott Épít­kezési szabályrendelet a város területét 4 övezetre osztotta, s övezetenként állapította meg az építési elveket és tilalmakat. Az első három övezetben-mely­hez a város belső területének nagy része tartozott­csakis téglából, kőből engedték meg az építkezést. Az első övezetbe egyedül a Főteret sorolták, itt kizárólag csak kétemeletes épület emelését engedélyezték. (Előírása szerint a 2. övezetben, melyhez a Fő utca, Deák tér, Városház és Takarékpénztár utca tartozott, utcavonalra egy emeletesnél alacsonyabb épület nem építhető.) Az első három övezetben a háztulajdonosok kötelesek voltak saját költségükön járdát és csatornát építeni. Övezetenként előírták a lakóházak legkisebb magasságát (ez a Főtéren 12.2 méter volt a járdától az eresz széléig), s a szobák legkisebb belső magasságát, mely az első övezetben 3,8 méter volt. Pontosan meg­határozták a kémények építési módját, a trágya és árnyékszék gödrök elhelyezésének szabályait. Az épü­letek közötti beltelkeket a tulajdonosoknak be kellett keríteniük, az 1. és 2. övezetben új építkezésnél az udvar kerítése csak kő vagy tégla lehetett. 17 0 A keleti és nyugati oldal után a század utolsó har­madában nyerte el arculatát a tér északi házsora is. Az északkeleti oldalon, „a bécsi és az óriási utcza szegletén" (a Kinizsi utca bejáratánál) Kaiser Sándor terménykereskedő építtetett 1869-ben „a lakszükség enyhítésére" egy „szép és jövedelmes" bérházat (Erzsébet tér 16.) 17 1 A lakások mellett földszintjén működött Dreher Antal kőbányai „sörödéjének" raktára, ahol hordókban és 25-50 palackos ládákban árulták a sört, s a neves Altstädter és Löwy gabonake­reskedő cég irodája. 17 2 Kaiser, majd felesége halála után lányuk Kaiser Anna, dr. Gráner Adolfné zala­egerszegi lakos örökölte az épületet, majd 1913-ban Kardos József és Steiner József helyi bőrkereskedők (és feleségeik, Kohn Katalain és Laura) vásárolták meg. A ház „Steiner és Kardos-házként" vált ismertté a városban. 17 3 (11. és 17. kép) Szomszédságában már a 19. század elején is lakóházat jelöl a térkép „Schwartz Hirschler" néven. Tulajdonosa, Hirschler Leó felnőttként vette fel a Löwenstein nevet („Fekete [Schwartz] Hirschlerként" emlegették), majd az 1860-as években Schertz Albert kereskedő és neje, Lőventritt Irén lett a ház tulaj­donosa. Az 1864. évi kataszteri térképen jól látszik a teljes telekszélességet kitöltő épület, mely egy nagyobb és szélesebb keleti és a kaput is magába foglaló, keskenyebb nyugati házrészből állt; mögötte egy jelentős, majd 1.5 holdas parkosított terület húzódott. (A ma két házszámot (14-15.) viselő épület ekkor még közös (766.) sorszámot viselt.) A szel­vényen jól látszik a ma is az udvarban álló, való­színűleg 1800 körül épített későbarokk stílusú magtár­épület. Rá merőlegesen ekkor még egy épület állt itt szilárd anyagból építve (a mai Kiskastély helyén), s a nyugati telekhatáron is egy kisebb. 17 4 A tulajdonos Schertz Albert és Engländer gabona­kereskedő céget a „nevezetesebb gabonakereskedé­sek" között tartották számon a 19. század második felében, akik Budapesten is fiókirodát nyitottak. Való­színűleg az udvarban álló magtárat is ők használták. 1873-ban a „házat és belsőséget" Krausz Zsigmond badeni lakos vásárolta meg kiskorú leánya, Mária részére. A következő évben egy új „nyaraló-lakházat" emeltek az udvarban (a magtárépületre merőleges korábbi épület helyén), melyet később tulajdonosa után Lázár -villaként ismertek a városban. (Ma a Kis­kastély épülete.) 17 5 A házakat (1882-ben) vagyonátruházással Lang Henrikné kapta meg, majd 1891-ben Szeidmann Sámuel, felesége, Hacker Karolin és annak testvérei örökölték. A következő évben már a teljes birtok Szeidmann Samu és felesége tulajdona, de szikvízgyá­ruk már 1890-ben itt működött. Nem tudjuk, az épüle­tet mikor alakították át, s hogy a korábbi keskenyebb, nyugati részt bővítették-e vagy teljesen elbontották, s helyén egy új házrész épült. A század eleji térképeken feltüntetett alaprajza már a mai képet mutatja. A két épületrész homlokzatát, ablakdíszeit összehangolták. (14. és 17. kép) Az átalakítások valószínűleg Szeidmann Samu nevéhez köthetők, 1890-ben a Zalai Közlöny arról számolt be, hogy a telken régi temető­helyet találtak, s 1891 -ben egy új gőzmalmot szeretett volna felállítani udvarán. Lehet, hogy ekkor alakí­tották át az épületeket. 17 6 Szeidmann 1906-ban bekö­vetkezett halála után is fennmaradt az üzem özvegye nevén, mellette itt működött Zerkovitz Zsigmond bor­kereskedő üzlete, a magtárat a híres Danneberg és Weisz gabona- és terménykereskedő cég használta. 177 A Szeidmann-ház és a Blau konyakgyár közötti telken (a 13. szám alatt) már az 1860-as években is egy kisebb földszintes ház állt. A nyeregtetős épületben működött a század első évtizedeiben Milhoffer Gyula vezetésével a Rákóczi vendéglő, melyhez szerény szálló s kerthelyiség is tartozott. 17 8 Lehr Oszkár fa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom