Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Kunics Zsuzsa: Gabona piacz-Főtér-Erzsébet királyné tér-A nagykanizsai Erzsébet tér kiépülése, története a dualizmus időszakában
274 Kuni es Zsuzsa ségéül 3 „díszesen bútorozott" szobát béreltek ki. 10 1 A városban élő Deák-kultusz szép megnyilvánulása volt, amikor 1877 márciusában (a halálát követő évben) Deák Ferenc arcképét helyezték el a vendéglő éttermében a király és a királynő portréja között. 102 1880-tól már Kronpacher István a vendéglő és szálló bérlője, aki az 1881. évre kiadott Wajdits-féle nagy képes magyar népnaptárban egész oldalas hirdetésben ajánlja a 20 „műdísszel berendezett" vendégszobát és az elegáns éttermet. 10 3 Az Oroszlán szálloda végül 1888 januárjában zárt be, valószínűleg a háztulajdonos halála miatt. Az örökösök 1888. március 5-én engedélyt kértek a városi tanácstól az épület átalakítására, az 1. és a 2. emeleten is egy 4 szobából, ebédlőből és konyhából álló és egy 4 szoba- konyhás lakást alakítottak ki Tóth Mihály tervei alapján. A két vendéglői istállót fáskamrákká, mosókonyhává, s raktárakká építették át, mellettük házmesteri szobát alakítottak ki. 10 4 Knortzer Frigyes új vállalkozása, a kétemeletes eklektikus szállóépület építése egy kicsit a téren, s a városban ebben az időben bekövetkezett jelentős fejlődést, a városképben mutatkozó „minőségi változást" is jelképezte. A 18. században és a 19. század első felében „benépesedett", kiépült a tér, a modem városkép azonban az 1870-es évektől épült ki. A gazdasági élet fellendülése átformálta a város képét, a népesség nagyarányú növekedésével megsokszorozódott az utcák és lakóházak száma. A 18. század közepén feljegyzett 14 utcával szemben 1870-ben már 57 utcája és 1700 háza volt a városnak. 10 5 A belváros, a főtér képe fokozatosan átalakult. A meggazdagodott kereskedők, iparosok megmagasították, átépítették lakóházaikat, új romantikus, majd eklektikus stílusú házak, paloták sora épült. Ebben az időben beszélhetünk először tervszerű városfejlesztésről. A belváros kibővítésének terve hosszú vita során születet meg, több-kisebb területre kiterjedő-rendezési terv készült. Egy 1867. évi elképzelés szerint-egy lóvasúttal ellátott -új utcát nyitottak volna a vasúti pályaudvar felé, mely a Kis Sörháztól (Kisfaludy utca sarka) a Szarvas vendéglő kertjén (Főtér 4.) vezetett volna a főtérig. Előnyeként hozták fel, hogy egy „igen elhagyatott városrészt élénkítene és piaczunkról majdnem egyenes vonalban vinne a vasúti raktárakig." 10 6 Kiépítése végül nem valósult meg. 1867-ben hagyták jóvá a város első építészeti rendszabályát, melynek célja volt, hogy a gyakori tűzveszélyek okait elhárítsák, az „élet- és vagyonbátorlét" növekedjen, egészségügyi szempontból a városi lakosok javát és a város „külcsinosodását" előmozdítsa. 10 7 A szabályozás eredményeként levezették a „város vizeit", új építkezéseknél megtiltották a náddal, zsúppal történő tetőfedést, a házak közötti „üregek" elhagyását, előírták a háztulajdonosok számára a kőből vagy téglából történő járdakészítést. Az utak „járható karban tartását" azonban nem tudták megoldani. Száraz időben a por-, esőzéskor a sártenger nehezítette a közlekedést. Az utakat először murai kaviccsal szórták fel, de ez nem segített. Feneketlen sár borította a főteret is, néhány napos esőzés egyetlen nagy pocsolyává változtatta a teret. Gyakran megesett, hogy „a nagy sár miatt nem tartathatott héti vásár" -írta az időszakról a lokálpatrióta Halis István. 10 8 Az 1860-as évek helyi hírlapi cikkei rendszeresen szóvá tették az utak tarthatatlan állapotát. „Sikamlós jéggé fagyott utainkra, melyen aggok, ifjak, gyemiekek alig képesek magokat fönntartani, a legkisebb figyelem sem fordíttatik... Jelenleg pedig, hogy a fagy felengedett, városunk en mini a tur Velencze, csak az a különbség e kettő közt, hogy azok utczái víz, emezéi pedig egy sártenger."-írták 1864 decemberében. 109 A főtéren átvonuló, ill. közvetlen szomszédságában húzódó utakról a következők olvashatók 1870-ben: „Néhány évvel ezelőtt az úgy nevezett nagy német utcában (Király u.) őszkor és tavaszkor oly sár volt, hogy egyszer egy év alatt kilencz ló süllyedt föld alá és meg is döglött. A nagy gabona piacz melletti országúton is feneketlen sár miatt szekerek süllyedtek meg, még ma is megtörténik, hogy télen bele fagynak." 11 0 A „százados baj orvoslására" elhatározták, hogy hasznosítva a város téglagyárait, kongótéglával rakják ki az utakat, tereket. Az elsőként, a vasúti pályaudvarra vivő Kapronczai utcai klinkerút elkészülte után, 1872 februárjában elrendelte a képviselőtestület az út folytatásaként a „főpiacz keleti oldalán a bécsi utcai Rosenstock-féle házig" terjedő szakasz téglázását. Az út „minél előbbi" kiépítését a városrészben lakók kérvényezték, mellyel az építési bizottmány is egyetértett, mivel „e vonal két oldalán a legtöbb raktárak vannak, a melyekből a vaspályahozi fuvarozás következtében a vámjövedelem legnagyobb része fizettetik." 11 1 Az 1867. évi építési rendszabály előírta a háztulajdonosoknak a járdakészítést, s azok „jókarban" tartását is, melyhez „termesztményi áron" biztosították a klinkertéglát. Ennek ellenére évtizedeken keresztül visszatérő témája volt a városi építési bizottsági üléseknek és képviselői beadványoknak a járdák elhanyagolt, a „közegészség, illetőleg a testi biztonságra veszélyes" állapota többek között a főtér keleti oldalán, s a járdák mentén, a „vízvezető melenczékben" a szemét és iszap lerakódása. 11 2 A főtéri főárokból áradó „átható bűz" megszüntetését, s a házak udvarában még az 1880-as években is meglévő pöce- és szemétgödrök eltávolítását is több beadványban sürgették a képviselők, a városlakók. 11 3 Több panasz érkezett az 1870-es évek elején a városi tanácshoz, hogy a háztulajdonosok,
