Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Tomisa Ilona: Adatok a körmeneti zászlók népi használatához a Dunántúl falvaiban 17-18. századi egyházi források alapján
252 Tomisa Ilona Szűz Mária, Páduai Szt. Antal és Nepomuki Szt. János képeivel, amelyet fogadalomból adományozott nagyságos Grubanovics Antal úr egykori itteni tiszttartó." Mernye (Somogy m): 1 5 „Két igen tisztességes zászló van, egy nagy vörös, Szt. Izidor és Sarlós Boldogasszony képével, három csúcsban végződik. A másik kisebb damasztból, Szt. Anna és Nagyboldogasszony képeivel..." Mernye (Somogy m.): 1 6 „Három kis zászló ... körmenet vezetésére." Pacsa (Zala m.): „Két régi kicsi zászló ... gondozott." Szántó (Zalaszántó) (Zala m.): „Nagyobb függő zászlók, kettő új, vörös és zöld színűek, a harmadik kisebb szintén vörös." Fölső-Páhok (Felsőpáhok) (Zala m.): „...egy nagyobb zászlója van, a másik Kustánhoz tartozik, kék színű." Keszthely (Zala m.): „A templomnak négy saját zászlaja van, egy vörös, a másik különféle színű, és két kisebb kék alakos, valamint az ötödik nagyobb méretű hadizászló vörös. Ugyanezen templomban van öt másik a Kézművesek céhének [tulajdona]: a halászoké zöld, három a szabóké régi, zöld. A vörös a vargáké, új. A kézműveseké vörös csillagocskákkal ... a csizmadiáké régi sárga." Karmacs (Zala m.): „Két vörös használt zászló, egyikük nagy, a másik kisebb..." Püspök-Csehi (Püspökcsehi) (Zala m.): Három nagyobb zászlója van, és kisebbek, de kopottak." Nagy-Görbő (Nagygörbő) (Zala m.): „.. .van rendes vörös zászlója." Gogánfa (Gógánfa) (Zala m.): „...egy körmenetekre szolgáló zászló." A dolgozatunk elején közölt 17. századi adatokat a későbbiekben a következőkkel egészíthetjük ki. A tehetősebb falusi, mezővárosi közösségek számos új zászlóval gyarapítják templomukat. Mint pl. a Somogy megyei Gyugyon, ahol a helybéliek 46 Ft-ot adnak egy új karmazsin rojtos selyemzászlóért. Különösen gazdag a keszthelyiek zászlókészlete, ahol majd minden céhnek külön zászlajával találkozunk. A céhek mellett a különféle vallásos társulatok is megjelennek, így a Kordások, Kongreganisták társulatai, ami a ferencesek, és a jezsuita rend missziós tevékenységéről is tanúskodik. A korábbiaktól eltérően számos esetben nem a földesúr vagy kegyúr az adományozó, hanem a hívek közössége vagy egyes gazdagabb falusi, mezővárosi polgár, akinek nevét minden esetben feltüntetik, mint Felső-Segesden, ahol az egykorú feljegyzés szerint Jádi Mihály 30 Ft-ot fizetett egy zászlóért. A zászlók mellé mind gyakrabban illesztik a „körmeneti" jelzőt, amely arra a korra is utal,-nevezetesen a barokk, a katolikus megújulás korára, amikor megnő a látványos felvonulások, színpompás körmeneti alkalmak száma. A zászlók megléte szorosan összefügg a búcsújárásokkal, konfrateraitásokkal. Olyan plébániákon, ahonnan nem jártak búcsúkra, nem találunk zászlót sem a templomi felszerelési tárgyak között. Kevés számú leírást találunk a zászlókon lévő ábrázolásokról. Általában ott írnak erről, ahol céhek is szerepelnek. Csupán a zászlók anyagát, színét, állapotukat tüntetik föl. A zászlók anyagát mindig feltüntetik, ezek általában: selyem, damaszt, vagy gyapjú, de leggyakrabban selyemből készítenek zászlót. Ugyancsak megemlítik a zászló színét is, három szín váltja egymást (helyenként előfordulnak kétszínű zászlók is): a vörös (karmazsinpiros), zöld és kék. A kék színről tudjuk, hogy a nép „Szűz Mária színének" tartja ma is. Az öltöztető Mária-szobrok palástja, ruhája igen gyakran kék anyagból készül. Valószínűleg a kék színű zászlók valamely Mária társulaté voltak, vagy Mária tiszteletére készítették őket. Zászlószentelési adatunk nincsen, azonban a zászlót mindig szentelménynek tartották. Egy alkalommal találkozunk „vexillum sacrum"-mal, azaz szentelt zászlóval. Káptalanfán 1746-ban. A zászlókat általában a templom szentélyében tartották, illetve a padok között, ami aligha képzelhető el megszentelés nélkül. A szentek ábrázolásairól kevés adatunk van, minthogy gyakran elhagyják a zászlófölsorolások mellől. Adataink azt mutatják, hogy gyakoriak voltak ebben az időszakban is a magyar szentek és az ún. „pestis szentek" tiszteletére készített zászlók (Szt. István, Szt. Imre, Szt. László, Szt. Sebestyén, Szt. Rókus). Ezeken kívül az egyes céheknél közismert szentekkel (Szt. Jakab, Szt. Péter-Pál, Szt. Márton, Szt. József, Szt. Miklós, Keresztelő Szt. János) találkozunk, akik sok esetben templompatrónusok is voltak. Sajátos kultusza volt Szent Izidornak (két ilyen zászlóval találkozunk: Buzsákon (Segesdi esperesség), Mernyén (Zalaegerszegi esperesség) 1748-ban, aki Szent Vendellel együtt a földművesek patrónusa. Bálint Sándor szerint a Dunántúlon terjedt el a tisztelete, földesúri, lelkipásztori kezdeményezésre, osztrák hatásra a barokk időkben. Eddigi vizsgálataink alapján feltételezhetjük, hogy általánosak voltak a Mária-ábrázolások, mivel a Mária-kultusz,-amely hazánkban mindig jelen volt,a török hódoltság alatt különös jelentőségre tesz szert nálunk, a török elleni küzdelem jelképe lesz. Ebben nem kis szerepük volt a kolduló rendeknek. A török hódoltság alatt Mária mint a keresztények segítsége
