Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
S. Lackovits Emőke: Keresztelő Szent János a bakonyi és a Balaton-felvidéki néphagyományban
184 S. Lackovits Emőke vetve Isten adománya (Dán. 10;6., Én. 8;6.). 2 6 Az Újszövetségben is több fontos jelentéssel rendelkezik. Magának Jézus Krisztusnak jelképe, aki a megtisztulás tüzének meggyújtásáért jött a földre (Luk. 12;49.). Jelképe a pokolnak, az örök kárhozatnak (Mt 18;8-9.), a büntetésnek (2 Tesz. 1 ;8-9.), az idők beteljesedésének (2 Pt.3,12-13.), az Utolsó ítéletnek (Jel .8;7-ll.) és Krisztus megdicsőülésének (Jel. 1; 12-16.). Jele és kísérője az Úr által elküldött Pünkösdi Léleknek, a vigasztaló Szentléleknek (Ap. Csel. 2;3.). Szempontunkból különösen fontos a Keresztelő Szent Jánossal összefüggő tüz, amely minden bizonnyal több más mellett indítóoka az ünnepével kapcsolatos tűzgyújtásnak, a tűzzel való megtisztításnak, megtisztulásnak. (Mt. 3; 10-12.) „A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. O Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti/' (Mk. l;7-8.) „Ezt hirdette: „Aki a nyomomba lép, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket." (Lk. 3; 16-17.) „Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De nyomomba lép az erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. O majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse." Mindezek, vagyis a Keresztelő Szent János által mondottak bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy az egykori pogány szokások egyházi segédlettel megkereszteltettek, valamint közel azonos formában és céllal tovább élhettek. A Szent Iván napján fellobbanó tűz kincsmondákhoz is kapcsolódott. Szentgáli hiedelem szerint a földben lévő, oda elásott aranypénz vagy aranyhintó helyén Szent Iván éjszakáján láng csap fel a földből, amire ha férfikalapot vagy -ködmönt dobnak, kialszik és a kincs felszedhető. Az jut hozzá ehhez a kincshez, aki elég éber volt észrevenni a lángnyelvet és eléggé fürge is azt eloltani. A kincsmondákat ismerve nyilvánvaló, hogy az elrejtett kincs keresése és megragadása veszélyekkel járt együtt, amely nem kevés leleményességet és erőfeszítést, esetenként próbatételt követelt attól, aki rászánta magát megkeresésére. A szentgáli monda esetében is meg kell találni azt a helyet, amely a kincset rejti, de el is kell oltani a lángot, hogy a megtaláló hozzájuthasson. A monda minden bizonnyal jelképeket rejt, amelyről annyit még el kell mondani, hogy ez a vándormonda-típus a magyar nyelvterület más helyein ugyancsak felbukkan. Ismeretes Győr környékéről (a guruló kerék a láng feltörésénél áll meg), de a magyar nyelvterület keleti végéből, így pl. Görgényből is. 2 7 A Somló környéki Borszörcsökön úgy tudták, hogy aki a Szent Iván-nap éjszakáján meglátja az aranyos páfrány virágzását, tudós ember, vagy táltos lesz belőle. 2 8 A szentiváni virágnak is mágikus erőt tulajdonítottak, elegendő megemlíteni a délszláv és a román szokásokban elfoglalt tekintélyes szerepét. A szerbeknél és a románoknál a szentiváni virágból font koszorút kiakasztották a házak kapujára. Sőt, a magyarországi szerbek a sárgavirágú tejoltó galajból (Galium verum) fontak koszorúkat, (ezt a virágot egyes görög katolikus közösségekben Szent János tüzének mondták) 2 9 amit nemcsak a kapura és a ház falára, hanem a telken lévő minden épületre, így a gazdasági épületekre is kitettek. Ezt a szokást a Fejér megyei szerbek hosszú ideig megőrizték. Ez volt a szentiváni virág, amelynek védőerőt tulajdonítottak, a szélvihartól, tűztől, jégveréstől védelmezte a házat és a benne élőket. Szentelménynek tartották, úgy is kezelték. 3 0 A történeti Borsod-Abaúj, Torna, Zemplén vármegyék görög katolikus lakossága Keresztelő Szent János ünnepén virágos Szent János napján mezei, réti, kerti virágokból, füvekből gyűjtött csokrokat szenteltetett, amelyekből a tisztesfű soha nem hiányozhatott. A virágokat, füveket az asszonyok gyűjtötték össze az ünnep vigíliáján vagy reggelén, ügyelve arra, hogy ezek gyógynövények legyenek, a csokor pedig szemre tetszetős. A csokrokat színes szalagokkal átkötve vitték a templomba, ahol a misét követően a templomban vagy a templomkertben került sor megszentelésükre. Megáldotta, megtömjénezte és szentelt vízzel meghintette őket a lelkipásztor. Görög katolikusoknál ez a legsokoldalúbb és legnépszerűbb szentelmény, amelynek főzetével, gőzével, füstjével gyógyítottak embert, állatot. A csokrokat a kamrában vagy a padláson tartották, védelmezték a házakat minden rossztól, veszedelemtől. Helyenként az épülő ház falába is elhelyezték, de halott mellé a koporsóba is tettek, amint egyes római katolikus közösségekben az úrnapi virágból. A vegyes vallású falvakban a római katolikusok és reformátusok is igényt tartottak erre a szentelményre, amit görög katolikus ismerősöktől, rokonoktól szereztek be, de vándor cigány árusok révén is hozzájuthattak. Egyébként Rómában a lateráni bazilikában Keresztelő Szent János előestéjén virágmegáldást végeznek, ami nyilvánvalóan keleti maradvány. 31 Keresztelő Szent János napjának vélt mágikus ereje különösen érvényes volt az ilyenkor érő gyümölcsre. A Devecser közelében lévő Kolontárnak fogadott
