Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Kriza Ildikó: A fekete holló - A Hunyadi ballada-kör Arany János költészetében
ZALAI MÚZEUM 18 2009 171 Kriza Ildikó A fekete holló A Hunyadi ballada-kör Arany János költészetében Oh áldott, óh áldott A keze írása (Arany János) * Arany János gazdag balladaköltészetének egy viszonylag szűk, de élményt adó része köthető a Hunyadiak nevéhez, dicsőségének hirdetéséhez. Arany János elkötelezetten ápolta a magyar történelmi emlékeket, a történeti hősökhöz fűződő mondákat. Véleménye szerint a hagyományőrzés a költők feladata. Elfogadta és továbbépítette a hun-magyar rokonság hagyományát, ismerte a krónikákat, és gyakran merített belőlük. Epikus költészetének jelentős része a nagykőrösi években született, és ekkor keletkezett a Hunyadi-balladakör legtöbb darabja is. A történelmünk egy-egy nehéz szakasza áll alkotásainak középpontjában. A Keveháza című versében 1852-ben hirdeti, Etelének, ki Bendegúznak vére, pannóniai térfoglalását. Ekkortájt keletkezik a Csaba királyfi (1853) első megfogalmazása, majd a további kísérletek a trilógiához. A zsarnokság elleni tiltakozását hirdetik történeti ihletésű balladái (Walesi bárdok, Szondi két apródja, Szent László, Zách Felicián), és az sem véletlen, hogy mind a mai napig az ő tolla alól került ki a honalapítási mondák legszebbike, amely általánosan ismert költeménnyé lett. A csodaszarvasmonda, Attila és Buda testvérküzdelme, Csaba királyfi emléke az ő írásaival lett közismert. A magyarok történelméről alkotott véleményét kiegészítik a versekhez írt jegyzetei, prózai eszmefuttatásai. Tudományos igényű elméleti írásaiban hitet tesz a magyarság keleti gyökerei mellett. A történelmi hősöket példaként idézi föl, akár az asszonyi helytállásról ír Rozgonyiné példáját említve, akár Török Bálint kiszolgáltatott helyzetét tárja elénk. Balladáiban a történelemből kiemelt események az ő megfogalmazásával továbbgondolásra késztetnek. Az emberi tragédiák és a történelmi tények költészetében szerves egységben tárulnak elénk. Az emberi helytállás nagyságát hirdeti a történeti témák segítségével, a győzelembe vetett hit, bizakodás és remény vezeti tollát. Hisz abban, hogy az igaz ügy győzedelmeskedhet. A remény a legnehezebb helyzetben is erőt ad a jövőért folyó küzdelemben. Balladaköltészete ebben a tekintetben messze van a népballadák eszmeiségétől. Az 1850-es évek elején a történeti események késztették Aranyt a múlthoz fordulásra, az erények és hibák tudatosítására. A pozitív példák felelevenítésével reményt akart kelteni, az önkényuralom éveiben. Ekkor fordult a Hunyadiak példájához, hirdetve, hogy Mátyás király uralmát kegyetlen zsarnokság előzte meg, a hős apa és fiú felvirágoztatta a hazát. Nem véletlen, hogy a zsarnokság szükségszerű bukását éppen az V. László tragédiájában fogalmazta meg. Hunyadi János és Mátyás király dicsősége négy évszázaddal később is példa lehetett. Mátyás király iránti tiszteletére utalhat Petőfinek Aranyhoz intézett levele, amelyben Petőfi buzdítja Aranyt a nemzeti hősről írandó eposzra, de hozzáteszi, a hős nehogy Mátyás király legyen, mert ő is „csak király". A költőnek az 1850-es évek elején vállalnia kellett a szabadságharcban betöltött szerepe miatt a kényszerű munkát, az egyre zsibbasztóbb környezetet, nemritkán akár a nélkülözést, a felemelkedés lehetőségének nehézségét és tespedést. Ahogyan ő jellemezte a szabadságharc utáni éveket: „jött az általános izgalom, majd jött a csüggedés kora." Az önkényuralom még inkább megerősítette abban a hitben, hogy az ő feladata a magyarság jövője érdekében a nemzeti kultúra értékeinek felszínre hozása, a nemzeti múlt ápolása, a magyar költészet minden irányú fejlesztése. Tette ezt sokféleképpen, hiszen írt irodalomtörténetet, értekező prózát, esztétikát, eposzt, dalt és számos remekmívű balladát, ezeken kívül nagyszerű fordításaival tovább szélesítette a hazai kultúrát. Művei közül most csak a
