Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
P. Barna Judit: A Sopot kultúra házai és települése Sormás-Mántai dűlő lelőhelyen
A Sopot kultúra házai és települése Sormás-Mántai dűlő lelőhelyen 15 hogy Horvátországban is inkább csak a kutatás egy korábbi korszakához fűződő, téves értelmezésről van szó-legalábbis ami a lakóházként való besorolásukat illeti. A horvát kutatás szerint a klasszikus Sopot kultúra jelentős újítása volt a felmenő falú, földfelszíni házak használata, mivel szerintük a megelőző Starcevo és Korenovo kultúrák kizárólag lakógödröket, gödörházakat használtak volna (DIMITRIJEVIC 1979a: 239241; MINICHREITER 1992: 38.). Mai tudásunk szerint ez kevéssé valószínű, hiszen már a Starcevo kultúrában is földfelszíni házak meglétét valószínűsíthetjük (KALICZ 1990: 41-42.), s a középső neolitikum idején K- és NyMagyarországon egyaránt a földfelszíni, oszlopos szerkezetű házak voltak használatban. Az ilyen, félig földbe süllyesztett, cölöplyukakkal kísért objektumok tetővel vagy féltetővel fedett, gazdasági célokat szolgáló építményként való értelmezése sokkal valószínűbbnek tűnik; pl.: Bicske-Galagonyáson az 1972/VII. kutatóárok H gödre, melyet az ásatok részben fedett, gazdasági funkciójú objektumként vagy kemenceként rekonstruáltak. Az őrlőkő és agancskapa jelenléte az előbbi, a nagy mennyiségű erősen égett patics és hamu viszont az utóbbi értelmezés mellett szól (MAKKAY et al. 1996: 15-16.). Ennek ellenére még a modern ásatási beszámolókban is említik a gödörházakat („pit dwelling"), pl.: Brezovljani-ban, de elgondolkodtató, hogy ugyaninnen földfelszíni ház padlója is előkerült (MARKOVICOKROSA 2003: 36.). A Sopot kultúra házai Sormás-Mántai dűlőben A házak méret szerinti besorolásánál a határokat a következők szerint húztuk meg: nagy méretű: H>15 m; közepes: H = 10-15 m; kicsi: H<10 m. Ezek a határok természetesen nem megkérdőjelezhetetlenek, inkább csak támpontként szolgálnak. A feltárt épületek mindegyike felmenő falú. A falakat többnyire külön-külön leásott cölöplyukak ill. oszlophelyek sora rajzolja ki (A típus), de van példa részben alapárkos szerkezetre is (B típus). Sok esetben, ahol 3 cölöpsor adja az épület szélességét, feltételezhető a nyeregtetős szerkezet. A megkülönböztetett négy csoporton belül további alcsoportok az I., II. és IV. csoporton belül különböztethetők meg, melyek egymástól több-kevesebb részletben térnek el. Hangsúlyozzuk, hogy e „csoportok" elkülönítése provizórikus, inkább csak a könnyebb áttekinthetőséget célozza, mivel a számos alaprajzi variáció és méretbeli eltérés nagy része minden bizonnyal a hiányos és csak bizonytalanul megítélhető alaprajzok következménye. I/a. variáns: 4x3 cölöpsorból álló, gerendavázas, nagy méretű hosszúházak (3., 7. és 21. sz., s kérdőjelesen a 6. sz. ház is). A házfalak előterében gödröket találunk: a 3. és 7. sz. házak esetében a két-két rövidebbik oldal előtt, a 6. esetében a D-i oldal előtt. A 3. és a 21. sz. házak esetében a K-i fallal párhuzamosan egy-egy „Längsgrube"-szerü gödör húzódik. Tájolásuk egységesen É-D-i. Legszebb példája a 3. sz. ház: 4x 3-as cölöpszerkezetű, nagy méretű hosszúház. Hossztengelye É-D-i tájolású. A szinte teljes alaprajzból csak az É-i fal középső cölöplyuka hiányzik. Sajátossága, hogy mindkét rövidfalat egy-egy gödör vagy oszlophely kíséri, a háztól kb. 1-1,5 m távolságra. Ezek helyzete emlékeztet az 1. sz. ház É-i falának középső oszlophelyének elhelyezkedéséhez (ld. később részletesen). A Ny-i fal egyik cölöplyukának leletei alapján a Sopot kultúrára datálható. A ház K-i fala mentén két hosszú gödör fut, azzal párhuzamosan. D-i részét egy megközelítőleg K-Ny irányú, hosszú és keskeny árok vágja, mely szintén a Sopot kultúra leleteit tartalmazta. H= 18,73 m; Sz = 4,78 m (2. kép 3). I/b. variáns: 4x3 cölöpsorból álló, gerendavázas, közepes méretű házak (11, 27. és esetleg a 30. sz.). A hosszú falakat cölöplyukak jelzik. Mindkettőnek az É-i rövid falában egy-egy ovális oszlophely van. Tájolásuk nem egységes, mindkettő kissé eltér az É-D iránytól. Legteljesebb példája a 27. sz. ház: Gerendavázas, közepes méretű ház. Hossztengelye É, ÉNy-D,DK-i tájolású. Az alaprajz meglehetős pontossággal rekonstruálható: a ház szélességét 3 cölöplyukból álló oszlopsor alkotja, mindkét oldalfalon megmaradt 2-2 cölöplyuk, a D-i rövid oldalon, ill. a ház belsejében pedig a középtengelyben l-l cölöplyuk. Itt is megtalálható az É-i rövidfal közepén-a tetőt tartó oszlopsor lezárásaként-egy, a többinél erőteljesebb oszlophely, akárcsak az 1. és 4. sz. házakban. Az eltérés az említett példáktól annyi, hogy az oszlophely hossztengelye itt nem párhuzamos a rövid fallal, hanem arra merőleges. A házhoz tartozó objektumok közül egyedül a 135. cölöplyuk tartalmazott leleteket: egy vastag falú, jellegtelen neolit oldaltöredéken kívül néhány kelta (La Tène C) cserepet. H = 10,45 m; Sz = 5,42m. (5. kép 1). I/c. variáns: Min. 4x3 cölöpsorból álló, gerendavázas, nagy méretű hosszúház, É-i részében feltehetőleg emelettel. Különleges, a többinél összetettebb alaprajzával a 2. ház képviseli ezt a típust. Tájolása az I/a típussal megegyezően É-D-i. A 2. sz. ház É-i oldalát lezáró, közel 2 m mély cölöplyukakat teljes mélységében törmelékkel töltötték fel (6. kép 3-4). Ez a tény feltételezi, hogy megelőzőleg kitakarították a korábbi (leégett vagy elkorhadt) gerendák maradványait az oszlophelyekből. 5 E cselekvés célja
