Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Illés Péter: Tendenciák és hatások a délnyugat-dunántúli paraszti szőlőhegyek hagyományos (1960 előtti) táj szerkezetének fejlődésében - különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra

144 Illés Péter 1900 1920 Összes népesség Őstermelés AgrárHányados Összes népesség Őstermelés AgrárHányados Hegyhát 26.366 22.173 84,1 29.839 24.875 83,4 Vas megye 418.905 291.790 69,7 267.810 164.856 61,6 7. ábra Agrárnépesség aránya a Vasi-Hegyháton 1900-1920 között A szőlő mellett a gyümölcstermesztésnek köszönhetően a szőlőhegyek a hegyháti községek 20. század első felében volt paraszti, de még a Kádár-kor utóparaszti földhasználatának is fontos területei maradtak. A századforduló tájékán az 1895. évi és a két világháború között az 1935. évi, illetve a már szocialista mezőgazdaság idején készült 1966. évi agrárstatisztikák alapján úgy tűnik, hogy a művelési ágak közötti egymáshoz viszonyított arányok az 1960-as évekig bizonyos eltérésekkel, de nagy körvonalakban mindvégig fennálltak a kistájon (8. ábra).

3

8 Az 1890es évek fdoxéravésztől terhes idejétől a Kádár-kor szocialista mezőgazdaságának bevezetéséig tartó jó hetven év alatt a földhasználatban feltűnően tendenciózus maradt a kertek és gyümölcsösök folyamatos növekedése, főleg a jelentősen ingadozó területnagyságú szőlőkkel összehasonlítva. 1966-ban a kistájon a gyümölcsösök már több mint kétszeresét tették ki a szőlőknek (9. ábra).

3

9 Földművelés területe (kat. hold) Év Szántó Kert, gyümölcsös Szőlő Rét Legelő Erdő Mezőgazdasági terület 1895 39.525 1.209 1.787 8.380 5.870 28.118 56.771 1935 46.902 2.085 787 9.840 3.064 22.026 62.678 1966 40.352 3.889 1.642 7.430 2.853 25.731 56.166 8. ábra A Vasi-Hegyhát földhasználata az 1895-1935-1966. évi statisztikák alapján 9. ábra Kertek, gyümölcsösök és szőlők területváltozásai a VasiHegyháton az 1895-1935-1966. évi statisztikák alapján A 19. század végén a gyümölcstermesztéshez kötődően mind a szilva-, mind az almatermesztés kapcsán a Vasvári járás térségének a Hegyhát déli fekvésű, Zalához közel eső területei mutatkoztak jelentősnek.

4

0 Sőt, a kistáj dombjainak kedvező klimatikus viszonyokat bíró, déli lejtői a cseresznye és meggy, de az őszibarack termesztésében is előnyösnek mondhatóak voltak.

4

1 Nem mellékes, hogy a VasiHegyhát egyben a Dunántúl hagyományos gesztenyés vidékei közé is tartozott 4

2 1895 és 1935 között aztán jelentős szerkezetváltozás játszódott le magában a Vasi-Hegyhát gyümölcstermesztésében is.

4

3 A statisztikai adatok szerint miközben a kistáj gyümölcsfaállománya 12%-kal növekedett és az értékesebb gyümölcsöt termő fák száma is nőtt, az almafák száma szinte megduplázódott, 93%-kal emelkedett. Sőt, az alma aránya a gyümölcsfákon belül is 19%-ról 32%-ra nőtt. Az értékesebb gyümölcsnemek közül jelentősnek bizonyult a körtefák 40%-os, a cseresznyefáknak pedig 57%-os szaporulata. A meggy és őszibarackfák állománya viszont 41%-kal és 16%-kal csökkent, miközben az értékes gyümölcsöt termő, viszont igénytelenebb szilvafák száma is átmenetileg visszaesett, még ha az almafák mellet túlsúlyuk így is igen jelentős maradt. A Vasvári járás 1932-ben felvett gyümölcskataszterében a községek szilvafáinak túlnyomó száma ugyanezt a tendenciát erősíti meg, akárcsak az almafák esetében (10. ábra).

4

4 A gyümölcsnemek (alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, dió) részletezése alapján a Vasi-Hegyhát vidékén a legtöbb gyümölcsfa Vasváron volt, ugyanakkor itt is jól látszik, hogy a járásban a Rábától délre eső, Zalához közeli dombsági területekhez kötődtek a legnagyobb gyümölcsfaállományok. Szilvatermesztésben a legkiemelkedőbb települések ekkor Karátföld (ma Gersekarát, Vas), Csipkerek (Vas), Déneslak (ma Zala), Egervár (ma Zala), Felső-Oszkó (ma Oszkó, Vas) és Hegyhátkisbér (ma Bérbaltavár, Vas) voltak. Akárcsak az almafák számát tekintve, ide véve még Telekes (Vas) és Káin (Vas) faállományát is. A számadatok szerint a cseresznye- és meggytermesztés, illetve a dió esetében Csehivel kiegészülve ugyancsak ezek a falvak alkotta belső hegyháti térség emelhető ki. A gyümölcstermesztésben lezajló átalakulás, az értékesebb gyümölcsök termesztése, a házi szükségleteken túlmutató piaci igények kielégítése egyébiránt nagyobb szakértelmet is kívánt. Ennek hiányát felróva a Vasvári Újságban az alábbi ostorozó kijelentéseket fogalmazta meg a járás gazdasági felügyelője még 1938-ban: „A Hegyhátnak éghajlati, domborzati és talajviszonyainál fogva két kiváló adottsága van. Az egyik az állattenyésztés, a másik a gyümölcstermelés. A vidék szállítja hosszú évek óta a jobbnál jobb borjút, növen-