Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Horváth Sándor: A zalai horvátok néphitéből
134 Horváth Sándor Kaj je v meseeu jeden cövek. Bilo je jako mesecina, pak je bil slamu kras, pak je bil jako serdit da je jako mesec. Pak je zel slamu. Da je tel hititi v mesec, da neb tak jako sfetil. Kaj ga ne nisce videl. Ti mesec je toga coveka pori potegel, kaj je v ruki bilo. Nutri je v mesecu covek i z ruk mu slama visi doli. A Holdban egy ember van. Nagy holdvilág volt, s szalmát volt lopni, és nagyon megharagudott, hogy erős a Hold. Vette a szalmát. Aztán a Holdat meg akarta dobni, hogy ne világítson olyan erősen. Hogy senki ne lássa. A Hold azt az embert fölrán tott, a kezénél fogva. Ez a férfi van a Holdban, a kezéből lóg a szalma. (Szabó Vilmosné, Molnári, 1980. július 10.-Steier Mihálynétól hallotta, aki kb. már 20 év halott volt a gyűjtés idején, s kb. 70 évesen halt meg.) Coprnice gori na rehu su bile. Kaj su bordale vrhne, pak su delale putra. V leti. Bile su takfe, kaj su znale pocofrati. Nekaj deneju vu vino i vu hranu. A boszorkányok a diófán voltak. Köpülték a tejszínt és vajat csináltak. Nyáron. Voltak olyanok, akik tudtak rontani. Valamit tesznek a borba és az ételbe. (Szabó Vilmosné, Molnári, 1980. július 10.) Az igaz vót! Három ember vót a hegyen. Kettő jött, a harmadik elmaradt pisálni. A patakon vót egy bürü. Ott vót kettő rövid gatyában-feltámadáskor vót ez —. Nagyon vitatkoztak. De sikerült felugrania, mer minden áron bele akarták hajtani a vízbe. Aztán szaladt. De az egyik fölült a hátára. Nagyon nehezen jött ez az ember. Hazajött. A kapuban elkezdett kiabálni „Kati, gyere, vedd le rólam ezt a nehéz terhet!" De aztán leszállt róla. Teljesen vizes volt. Aztán hazajött, megmondta a többieknek: „Mér hagytatok el?!? Két asszony az árokba akart lökni." Utána sokáig beteg volt. Gyógyulgatott, aztán el is vitte. Kábé négy éve halt meg. Szalai Antal volt. Kábé húsz éve történt. (Szabó Vilmosné, Molnári, 1980. július 10.) Markulics Ferenc mesélte, hogy ment a temetőnél és egy szépasszony kísérte. Ketten. Za nami je lepa zena. Vek do doma. Onda je isla i zena cist do vrat. Onda se on jako zbesil, i zimica ga tria, i doli opal. Tudta is, hogy ki volt az. Egy menyecske. Kb. 20 éve történt, most-a gyűjtéskor—45 éves a férfi. (...) Mögöttünk a szépasszony. Egészen hazáig. Akkor a nő is egészen az ajtóig elment. Akkor a férfi nagyon megbetegedett. A hideg rázta és összeesett.(...) (Szabó Vilmosné, Molnári, 1980. július 10.) Az én fiam, meg a barátja mentek a temető felé. Találkoztak egy asszony (sic). Fekete. Onda su ju priceli tezati. Ta zena pregibali i grabu se vlekla. Kaj su ju natezali simo-tamo. Ni nikaj rekla. Onda su zgledali, kaj jesu stari Kina. Valamikor a temetőnél lakott. Megijedtek és elszaladtak. Az asszony meg eltűnt. (...) Akkor elkezdték rángatni. Ez a nő meg hajlongott és az árok felé húzódott. Ahogy cibálták ideoda. Semmit sem mondott. Akkor vették észre, hogy az az öreg Kina. Valamikor a temetőnél lakott.(...) (Szabó Vilmosné, Molnári, 1980. július 10.) Breli su kuruza. Jena zena i covek su isii dimu. Pak su se sreli jenom jako lepom zeno. Ta zena je imala na glavi jako lepoga rubca. Pak njoj je cuknula doli toga rubac. I zela. I je ta zena isla za njimi. Isii su nuter k jenoj hizi, i rekla: „dej mi rupca!" Tri put je vikala. Jó sokáig volt ez. Onda ona vec ni mogla trpeti, da eis saku noc dojde. Onda se isla spovedati, da ona ima jako veliku muku. Onda je pap pital, kaj je tu, kak ona dojde. Onda je pap tak rekel: tam pri nji vu dvoru mora biti sprevod. I jedan tako vélik rubec. Dve zene da budu nesle toga rubca. A ona isla napre. „Ti bos stala nuter na groblje! To tam hiti, i van brnes. Papirno halja si bl ici. I kaj prva pe, a tebi zgrabi za flaku, ako bos papernoj flaki, onda joj paper ostani vu ruka." Meg is tépte neki a halott a ruháját. Halott volt ez. Kb. 50 éve Kotorban történt. Kukoricát szedtek. Egy nő és egy férfi mentek haza. És találkoztak egy nagyon szép asszonnyal. Annak az asszonynak a fején egy nagyon szép kendő volt. A nő lekapta a fejéről azt a kendőt. Elvette. Az az asszony pedig ment utánuk. Bementek egy házba, és mondja „Add a kendőt!" Háromszor kiáltotta. Jó sokáig volt ez. Akkor a nő már nem tudta elviselni, hogy minden egyes éjjelen megjön. Akkor elment gyónni, hogy neki egy nagy kínja van. Akkor a pap megkérdezte, mi van, amikor megjön? Aztán a pap azt mondta: náluk az udvarban temetést kell tartani. Legyen egy olyan nagy kendő. Két nő vigye a kendőt. O meg menjen előre. ,, Te beállsz a sírba! Dobd azt oda be, és fordulj vissza! Papírruhába öltözzél. S amelyik elsőként jön, és elkapja a ruhádat, ha papír ruhában leszel, a papír a kezében marad. " Meg is tépte neki a halott a ruháját. Halott volt ez. Körülbelül 50 éve Kotorban történt. (Szabó Vilmosné, Molnári, 1980. július 10.) Az előénekes asszonynál az egyik látogató elmesélte, hogy fogták meg valami cigányok a fiát. Most a fia 24 éves, a leány 17. Már három gyerekük van. 13 évesen lett először terhes a lány. Elment valami kanizsai javasasszonyhoz, hogy megtudja, hogy mitévő legyen. Vitt két hajszálat a fiától, meg már nem is tudja, hogy inget-e vagy zsebkendőt. De
