Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Gráfik Imre: A kézműipar és a népművészet hatásterülete - Műfajok, mesterségek rendszere
A kézműipar és a népművészet hatásterülete 119 A kézműipar/kézművesség és a népművészet lehetséges hatásterületeit tehát a fentiekben felvázolt összefüggésekben látjuk. Fejtegetéseinkből remélhetően az is kiderül, hogy kézművesség és népművészet viszonyáról nem lehet a történetiség figyelembevétele nélkül beszélni. A magyar népművészet kimagasló kutatójával egyetértésben hangsúlyozzuk, hogy: „... a népművészet történeti képződmény, és következésképp a tudomány értékelése sem képzelhető el az alakulás történetének beható tanulmányozása nélkül." 3 6 E megállapítás vonatkozik az elméleti kutatásokra és gyakorlati vizsgálódásokra, a fogalomhasználatra és a konkrét tárgyelemzésekre egyaránt. Mindezek figyelembevételével, de főként a további feltáró munkával tovább tisztázódhatnak a vitás kérdések, és közelebb juthatunk a kézműipar/kézművesség és a népművészet hatásterületének feltárásához, illetve határterületeinek körvonalazásához. Annak érzékeltetésére, hogy az utóbbi évtizedek megélénkülő érdeklődése, s főként a Kézművesipartörténeti Munkabizottság eredményes tevékenysége ellenére van még tennivaló, legyen szabad csak egyetlen kérdésre utalni, melyet a X. Kézművesipartörténeti Szimpóziumon 3 7 Gyáni Gábor történésztől hangzott el. A nem szigorúan szakmatörténeti szempontból megfogalmazott felvetés feltétlenül megfontolandó: „Úgy találom, mintha kicsit szűkkeblűen határoznák meg a kézműves fogalmát. Pontosabban nagyon, talán túl komolyan is veszik az e területen érdekelt kutatók, hogy valakinek ez a foglalkozása, s ezt úgy tekintik, mint amiből minden más könnyűszerrel levezethető." 3 8 Végezetül, pedig eljutunk napjainkhoz, 3 9 amikor is a kézművesség-különösen egyes mesterségekben tovább él, s nemcsak technikai-technológiai meghatározottságával, hanem népművészeti tradíciókra (tudatosan is) alapozó/építő gyakorlatával, mintegy a folklorizmus folyamatába illeszkedik. 4 0 Ennek eredményeként részben a hagyományok fel-, illetve megújítása, részben újjáélesztése, részben pedig globalizálódó tárgyi környezetünk ellenpontozásaként, választékbővítő, funkcionális-és nem ritkán egyfajta identitáskifejező szimbolikus tartalommal is rendelkező-tárgyak alkotása, kínálata-vásárlása, és-egyes vélemények, felmérések szerint növekvő-használata figyelhető meg. 4 1 Megnyilvánul mindez olyan területeken is, mint a népviseletnek a kortárs divatban való feltűnése. Már múlt századi példáink vannak arra, hogy több nevezetesebb regionális népviselet (például kalotaszegi, kalocsai, matyó) miként jelent meg a társadalom magasabb, nem paraszti rétegeinek öltözködéskultúrájában. „A polgári és úri divatban időről időre felerősödő magyaros öltözködési hullámokban is visszatérő és divatos elem volt a matyó viseletből és hímzésekből merített ötlet. Undi Mária már a század első éveiben tett közzé a Magyar Iparművészetben olyan divatrajzokat, melyekben a matyó népművészet elemei jelennek meg. A világháborúk közötti évtizedekben divatlapok, női magazinok és színes újságok számtalan olyan modellt közöltek, melyet a matyó viselet és hímzés ihletett. A szabás- és hímzésminta-mellékleteket, a díszítő matyóhímzés szúrt sablonját megrendelhette az olvasó. A modellek skálája a strand- és nappali ruháktól az estélyi ruhákig, sőt a díszmagyarig terjedt, de nagyon kedvelt volt a farsangi szezon jelmezei között is a matyó népviselet." 4 2 Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy napjainkban is találkozunk hasonló törekvésekkel. Ilyen a Modem Etnika nevű iparművész csoporté, mely például az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Szalonjának felkérésére erdélyi ihletésű, mai viseletekből álló anyagot mutatott be. A népművészeti hagyomány évszázadok során kialakult arányérzéke; romantika, szenvedélyesség, lüktető ritmusok a sima vonalvezetésben; tompított színharmóniák, derűs emberszeretet és biztos szakmai tudás jellemzi a csoport tagjainak munkáit 4 3 Mindenestre tény, hogy napjainkban az érdeklődők az országos képzési jegyzék szerint 1287 szakma közül választhatnak, s szerezhetnek szakképesítést az egész országban elismert módon. Ezek körében mintegy 50 az olyan kézműves-szakmák száma, melyek a klasszikus népművészeti hagyományok továbbvitelére alkalmasak. Ezeknek az összefüggéseknek, illetve az ezzel kapcsolatos kérdéseknek a taglalása azonban meghaladja írásunk témáját, s a felvetés már átvezet a jelenkutatás 4 4 és az oktatás (szakképzés)-nem kevésbé fontos-problematikájához. Jegyzet ' Rövidebb változata elhangzott Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban 2005. július 22-én, a népi iparművészeiről és a kézművesség helyzetéről megrendezésre került konferencián. 1 GLATZ 2000/10: 865-866. 2 lásd BÁTKY 1941; DOMONKOS 1974; ÉRI-NAGYNAGYBÁKAY 1975 I-II; DOMONKOS 1991. 3 lásd GRÁFIK 1997.
