Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Gráfik Imre: A kézműipar és a népművészet hatásterülete - Műfajok, mesterségek rendszere
ZALAI MÚZEUM 18 2009 111 Gráfik Imre A kézműipar és a népművészet hatásterülete Műfajok, mesterségek rendszere* Föltehetően a konferencia tárgykörével foglalkozók közül mindenki rendelkezik több-kevesebb elméleti tájékozódással és/vagy gyakorlati ismerettel a kézműipar, illetve kézművesség és a népművészet kapcsolatáról. A kérdésben-amióta önálló diszciplínaként létezik-kétségkívül volt és van kompetenciája a néprajztudománynak, a néprajzi muzeológiának. Ezért sem tartható véletlennek, hogy legújabb tudománytárunk, a Magyar Nagylexikon kézművesség címszavának (kézműipar címszó nem lévén) írója is-vélhetően/bizonyíthatóan—néprajzos. Ennek tudatában tanulságos felidézni a megfogalmazottakat: ,,,kézművesség.: szűkebb értelemben kéziszerszámokkal v. elemi erővel meghajtott gépek segítségével folytatott, szakképesítéshez kötött ipari tevékenység; tágabban idetartozik a képesítéshez nem, csak engedélyhez kötött háziipari tevékenység is. A kézműves a fogyasztó számára saját v. a megrendelő anyagából, olykor vásárolt nyersanyagból készíti termékeit hagyományosan elsősorban pénzbeli v. terménybeli ellenszolgáltatásért. A szűkebb értelmű kézművesség nagy ágai: az élelmiszer- és vegyipar (pl. a molnárok, pékek, mézeskalácsosok, mészárosok, hentesek, szappanosok, olajütők tevékenysége), a bőrkikészítés és bőrművesség, valamint szőr-, szaru- és csontfeldolgozás (tímárok, tobakosok, vargák, csizmadiák, szíjgyártók, nyergesmesterek, kapcakészítők, szűcsök, kefekötők, fésűsök munkái), a fémművesség (kovácsok, lakatosok, bádogosok, réz- és bronzművesek, drótosok, késesek, köszörűsök tevékenysége), a bányászat, a textilfeldolgozás és a textilipar (szűrcsapók, -szabók, takácsok, posztósok, szabók, gombkötők, kékfestők, süvegesek, kalaposok, kapcakötők, kötelesek tevékenysége), a fafeldolgozás (ácsok, hajóácsok, asztalosok, kádárok, kerékgyártók, esztergályosok, csutorások), az agyagművesség, föld- és kőfcldolgozó ipar (fazekasok, kályhások, kőművesek, kővágók, kőfaragók, üvegesek tevékenysége), gyékény, szalma, vessző és más növényi anyagok feldolgozása. A háziipari tevékenységek körébe tartozik pl. a hímzés, a szövés, a varrás, a faipar. A parasztság anyagi kultúrájának összetevői (termelőeszközei, háza, lakásberendezése, ruházata stb.) az általános munkamegosztás fokozatos kiépülése során specialisták, háziiparosok, kézművesek terméke. A magyarság történetének honfoglalás körüli évtizedeiben a társadalmi munkamegosztásban az állattartás, földmüvelés, halászat elkülönülése, továbbá a katonáskodás szükségletei alakították ki a kézművesség legjelentősebb ágait. A kézművestechnikákat a honfoglaló magyarok részben magukkal hozták, részben a leigázott v. betelepült népektől tanulták, ill. cserekereskedelem útján sajátították el. A különleges szaktudással rendelkező kézműveseket a fejedelmi, törzsfői, nemzetségfői, királyi, hercegi birtokok köré telepítették. Az Árpád-korban és a kora középkorban a kézművesség mint szabad iparűzési v. szolgáltatásként végzett tevékenység a 14. sz.-tól fokozatosan városi v. földesúri ellenőrzés alá került. A 13-14. sz.-ra kezdett kialakulni a falu és a város közötti munkamegosztás, a városokban a lakosság függetlenedett a mg.-tói, és 20-30%-a foglalkozott iparral, kereskedelemmel. Mind a királyi, mind a mezővárosokban fokozatosan túlsúlyba kerültek a céhek, lassan a környező falvak mestereit, mesterlegényeit is céhekbe kényszerítették. A kézművesség városoktól távoli falvakban is virágozott. A kézművesek a 13. sz.-ban elsősorban hetipiacokon értékesítették termékeiket. A 14-15. sz.-tól megnőtt az országos vásárok jelentősége. A mg.-i árutermelés növekedése, valamint a céhes szervezetek zártsága, termelésének alacsony hatásfoka okozta, hogy a 18. sz. végétől megemelkedett a képesítéshez kötött ipart engedély nélkül űző kontárok száma (vidéken 20-30% volt az arányuk). 1872-ben megszüntették a céheket. A kézművesek ipartestületekbe szerveződtek (1884. évi ipartörvény). A 20. sz. elejére a polgárosodás, a
