Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Megyeri Anna: Luxuscikkből közlekedési eszköz - Autóbusz-közlekedés Zalaegerszegen és vidékén a két világháború között

ZALAI MÚZEUM 18 2009 295 Megyeri Anna Luxuscikkből közlekedési eszköz Autóbusz-közlekedés Zalaegerszegen és vidékén a két világháború között Zala megye egyes területeinek gazdasági és kulturális elmaradottságát rossz közlekedési viszonyaival magyarázták. A poros, sáros utak által okozott nehézségek nagyobb hátrányt jelentettek azokon a vidékeken, melyeket messze elkerült a vasút, vagy később csatlakoztak a vasúti hálózathoz. Míg Nagykanizsa már 1861-ben, addig Zalaegerszeg csupán 1885-ben kapcsolódott be a vasúti hálózatba, az utasok 1890-ig a közeli Zalaszentiván állomásán szállhattak fel a vonatra. 1913-ban megépült a zalalövői helyiérdekű vasút is, de sok települést továbbra is messze elkerült a vaspálya. E falvak, községek lakói lóvontatású járművekkel, kerékpárral, a kiváltságosok már az 1900-as évek elejétől motorral, autóval is közlekedhettek. A nagyközönség a városokban bérkocsikat, konflisokat vehetett igénybe, és az 1920-as évek második felétől a vállalkozó szellemű autótulajdonosoknak köszönhetően bérautókkal, és a hatnál több személy befogadására alkalmas ún. társaskocsikkal utazhatott.

1 A vasúttól távol lévő területek hátrányos helyzetén segíthetett az új tömegközlekedési eszköz, az autóbusz megjelenése. Az iparosodott, ám piacai nagy részétől megfosztott Nagykanizsa ezen a téren is igyekezett a lehetőségeket kihasználni.

2 Keszthely és Hévíz a mindinkább fellendülő idegenforgalomnak köszönhetően válhatott a vállalkozók és vállalatok kedvelt célpontjává. A megyeszékhely vezetői, a megye képviselői is belátták, hogy meg kell ragadniuk minden kínálkozó lehetőséget az utak javítására, a géperejű jármüvek előnyeinek kihasználására. A háborút követően, az 1920-as években egyre inkább elterjedt a motorizáció, de a rossz utak akadályozták térnyerését. Az útépítések költségeit csak kölcsönökből fedezhették. Jelentős kölcsön felvételére a háború utáni Magyarország gazdasági szanálása adott lehetőséget, amikor 1924-ben a Népszövetség bizottságai és Nemzetek Szövetségének Tanácsa lehetővé tette hazánk számára egy 250 millió aranykoronás kölcsön felvételét.

3 E kölcsön egy részét beruházásokra kellett fordítani. A megindult hitelfelvételek sorában, 1926-ban a magyar vármegyék egy angol pénzcsoporttól 2,5 millió font 20 év lejáratú, 7,5 %-os kamatozású kölcsönt vehettek fel.

4 Zala vármegye törvényhatósági bizottsága, miután megismerte a feltételeket, 1926. augusztus 10-én tárgyalt a kölcsönről, majd a következőképpen határozott: a megyében 310 kilométer közutat, útjain 15 hidat; továbbá Balatonfüreden, Keszthelyen és Letenyén járási székházat, a vármegye székházára pedig második emeletet épít. E beruházásokra 145.000 fontsterling kölcsönt vesznek fel.: „A kölcsön évi kamat- és törlesztési összegét 1927. évtől kezdődőleg évi rendes költségvetésébe-és pedig az utak és hidak építésére felvett kölcsönösszeg után járó kamat- és törlesztési összeget a közúti költségelőirányzatba építi be."

5 Határozatuk indoklásában hangsúlyozták, hogy az utak karbantartása, felújítása közérdek. A közutakról szóló 1890. évi I. tc. rendelkezései

6 ugyanis nem feleltek meg azon várakozásnak, amelyet a gyakorlati élet és a közutak kiépítése, kezelése és fenntartása terén hozzájuk fűztek. A szükséges közutak kiépítését a háború előtti években, a jobb gazdasági viszonyok között is csak részben tudták megvalósítani, fenntartásukról nehezen gondoskodtak. A háború idején és az azt követő ínséges években karbantartásukra csak a legnagyobb nehézségek árán tudták a fedezetet előteremteni, a háború után is csak a meglévők fenntartására gondolhattak. Tisztában voltak vele, hogy a kellő közúti hálózatot előbb-utóbb meg kell teremteni, mert „hatalmas kárt szenved a vármegye lakossága és közvetve egész gazdasága az utak rossz állapota miatt." Lassan nemcsak a személy-, de az áruforgalom is „a vasútról a gépjárművekre-illetve az utakra terelődik át." Számolniuk kellett azzal az általános követelménnyel, melyet a rohamosan növekedő gépjárműforgalom a közutakkal szemben támaszt.

7