Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Tomisa Ilona: Adatok a körmeneti zászlók népi használatához a Dunántúl falvaiban 17-18. századi egyházi források alapján

ZALAI MÚZEUM 18 2009 249 Tomisa Ilona Adatok a körmeneti zászlók népi használatához a Dunántúl falvaiban 17-18. századi egyházi források alapján Egy 1779-ben kiadott „Szertartáskönyv" a következőképpen határozza meg a körmeneti zászlók funkcióját: „A Zászlók azért nem mást jelentenek, hanem hogy mi igaz hivek a 'Proeessiókban, vitézkedeo hadi sereg gyanánt, Krisztusnak zászlói alá egybe gyűlünk, hogy Istennek dütseosége, és lelkünk üdveossege mellett látható, és láthatatlan ellenségünk ellen hartzollyunk, a 'mint Szent Pál Apostol ama hires nevezetű keresztény vitézekreol szól ... A' Zászlók Krisztusnak gyeozedelmit, a 'bűn, Sáthán, és Synagoga ellen, és pompáját dutseoséges fél-támadását jelentik. A körmeneti zászlók kutatására az egyik legalkalmasabb forrás az egyházlátogatási jegyzőkönyvek anyaga, amelyek templomi felszerelésekkel kapcsolatos leírása (több-kevesebb részletességgel) a zászlókra is utal. A török hódoltság alatt a Dunántúl nagy területén a települések jó része elpusztult, sokszor a templommal, és a templom felszerelési tárgyaival együtt. Mivel az egyházi közigazgatás is hosszú ideig szünetelt, a 17. század végéről ránk maradt vizitációk ismeretei sokszor hiányosak. A templomleltárak adatait vizsgálva igen változatos képet kapunk a templomi ingóságokról, ezen belül a zászlókról is. Az általunk vizsgált győri egyházmegyei, valamint a veszprémi egyházmegyéhez tartozó somogyi, zalai, veszprémi helységekből templomi zászlókra vonatkozó legrégibb adatokkal csupán a 17. század végétől rendelkezünk. A legkorábbi egyházlátogatási jegyzőkönyv, a locsmándi főespcrességé 1646-ból, és a pápai főesperességé 1698-ból, amely meglehetősen hiányos.

2 A legrészletesebb jegyzőkönyvi leírások Padányi Bíró Márton püspöksége alatt készültek. Ettől az időszaktól kezdődően a látogatásokat kérdőívek alapján írták.

3 Míg a győri egyházmegyében a 17. század végén alig találunk adatokat, addig a veszprémi püspökséghez tartozó falvakban és mezővárosokban a 18. század közepén gazdag, változatos zászlókészlettel találkozhatunk. A zászlókat többnyire végrendeleti óhajra készíttették, vagy földesúri, kegyúri kezdeményezésre. (Céhes megrendelőkkel ebben az időben ritkábban találkozunk.) A készítők neve rendszerint elvész az ismeretlenség homályában, csupán elvétve találkozunk földesúri gazdasági számadások között velük. így pl. a Batthyány uradalom gazdasági irataiban megtaláljuk a zászlókép-festő nevét és díjazását. Mint Batthyány Ádám 1637-38 között vezetett számadáskönyvében, ahol a következőket írja: „Az kép írónak az ky az szallokat {.zászlókat} iria attam arani 10. 1637jan.5. 1636. június 23-án a szalónaki tiszttartó Tóth István azt jelenti urának, Batthyány Ádámnak: „Az nagyságod levelett ueuen megh értettem mitt iryon nagyságod az kép iro felől, az mellyett az nagyságod parantsolatya szerenth mindgyártt által kültem uolna, ha itthon lett uolna... "

5 1690. február 4-én Rohoncról keltezett levelében Koczy Pál Batthyány Ádám főgenerálishoz küldött jelentésében ezeket írja: „Az eődvezőlt Francsics Adam bortőltő zászlója vigett képiro kéri Gjőrgj (sic) uramal beszéltem, eő kegyelme azt válaszul adot, ha eő kegyelme maga mind az araniot, mind peniglen ezüstet-is hozaja adgya, tehátf. 48. Kölőmben nem csinalhatia mind azon ciltal meg alkuszék Nagyságoddal... "

6 A példák azt mutatják, hogy a képíró díjazása nem kevés pénzbe került. Emellett az egyes templomok, plébániaközösségek is készíttettek a maguk számára külön zászlót. A feljegyzések megkülönböztetnek kis és nagy zászlókat; a nagyobb zászlókat feltehetően a nagyünnepek körmenetein használták. A fekete színű zászlókat pedig általában temetések alkalmával, rajtuk rendszerint a keresztre feszített Jézus, vagy a fájdalmas Szűzanya képe szerepelt. Gyakori a „vexilla attrita"

1 -kopott, avítt kifejezés, ami arra utal, hogy a plébániás helyeken régi gyakorlat lehetett a zászlókészítés. Anyaguk általában selyem, damaszt, többnyire vörös