Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

S. Lackovits Emőke: Keresztelő Szent János a bakonyi és a Balaton-felvidéki néphagyományban

ZALAI MÚZEUM 18 2009 181 S. Lackovits Emőke Keresztelő Szent János a bakonyi és a Balaton-felvidéki néphagyományban Az egyházi esztendő egyik legjelesebb napja Keresztelő Szent János, másképpen Szent Iván ünnepe, június 24, a nyári napforduló ideje. A II. Vatikáni Zsinat liturgikus rendelkezése szerint az évközi időnek ez a napja főiinnep, ami azt jelenti, hogy a különleges napok között kapott helyet. Ennek a kiemelt tiszteletnek alapját az Úr szavai jelentik: „...az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb, mint Keresztelő János." (Mt. 11;11.) Ahogyan az a jelentős ünnepek esetében megszokott, a Szent Iván napját megelőző este, vagyis az ünnep vigiliája ugyancsak ünnepi alkalomnak számít, hozzájárulva Krisztus húsvéti titkának hirdetéséhez.

1 A nap ünneppé nyilvánítása 1378-ban következett be és XIII. Orbán pápa nevéhez kötődik.

2 Hozzá kell azonban tennünk, hogy a napfordulót és Keresztelő Jánost az 5. századtól együtt ünnepelték, sőt létezik adat arra vonatkozóan is, hogy a magyarok all. században már gyújtottak tüzet Szent Iván előestéjén.

3 Feltehető, hogy a keleti kereszténység felvételének idején, söt, elképzelhető, hogy korábban ismerte és megtartotta a magyarság az ünnepet, a hozzá fűződő szokásokkal együtt.

4 Kétségtelen, hogy tűzzel kapcsolatos szokásaik voltak a pogány magyaroknak, amelyről Ibn Ruszta tudósít. Nyilvánvalóan ez olyan nyár eleji tűzáldozat lehetett, mint ami más pásztornépeknél szintén létezett.-"

1 A 15. században Temesvári Pelbárt írt a Szent Iván napi tűzről és fáklyagyújtásról, mint egyházi szokásról. A 16. századból Telegdi Miklós tudósított róla. Ugyancsak ebből a századból Szerémi György örömtűzként írta le. A 17. században Szepsi Csombor Márton (Europica Varietas) és Miskolczi Csulyak István adott hírt róla. A 18. századból Inchofer (Annales Ecclesiastici Regni Hungáriáé), valamint Bod Péter leírását ismerjük.

6 Az Egyház Jézus Krisztus és Szűz Mária születésének napján kívül egyedül Keresztelő Szent János földi születésnapját ünnepli meg, tekintettel arra, hogy a Visitatio alkalmával a Megváltó közelsége Jánosnak Erzsébet méhében való megszentelődését jelentette.

7 Erről Lukács Evangéliuma tudósít: „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel." (Lk 1;41.) János hat hónappal előzte meg az Üdvözítő megszületését, akinek növekednie kellett, vagyis karácsonytól, a téli napfordulótól a napok hoszszának folyamatos növekedése követhető nyomon a nyári napfordulóig, Szent Iván napjáig, míg Jánosnak alábbszállnia, azaz ez időtől fogva a napok hosszának csökkenése figyelhető meg egészen karácsony környékéig. Ahogy János Evangéliumában olvasható: „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem." (Ján. 3;30.) Diós István ezzel kapcsolatban Szent Ágostont idézi, aki szerint „János olyan, mint határvonal a két szövetség, az O-és az Újszövetség között. Maga az Úr állítja, hogy János valamiképp határ. Ezt mondja ugyanis: „A próféták és a törvény Jánosig tartanak." (Mt. 11;13.) János a maga személyében az Ószövetséget ábrázolja, de már az Újat hirdeti. Mivel az Ószövetség képviselője, ezért öregtől születik. Mivel pedig az Újat hirdeti, azért már anyja méhében prófétává lesz... Már akkor küldetést kapott, születése előtt. Még mielőtt látta volna őt, nyilvánvalóvá lett, kinek lesz előfutára. Szent összefüggések ezek és meghaladják a törékeny emberi mértéket."

8 Ki volt Keresztelő Szent János? A Messiás előhírnöke, az Úr Jézus Krisztus rokona, a pusztában tanító próféta, aki nem evett húst és nem ivott bort, aki a Jordánban vízzel keresztelt és aki Kr.u. 30 körül Heródes börtönében, Heródiás bosszújának eredményeként vértanúhalált szenvedett. Ő volt az aki az Urat a Jordánban megkeresztelte, és aki látta a megnyílt eget, hallván az Atya szavait: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem." (Mk. 10; 11., Luk. 3;22.) Ö volt az első, aki Jézusról mint Isten Fiáról tett tanúbizonyságot: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt... Láttam