Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
P. Barna Judit: A Sopot kultúra házai és települése Sormás-Mántai dűlő lelőhelyen
ZALAI MÚZEUM 18 2009 U P. Barna Judit A Sopot kultúra házai és települése Sormás-Mántai dűlő lelőhelyen 1 Munkánk célja a Sopot kultúra Sormás-Mántai dűlő lelőhelyen feltárt településének vizsgálata, az egyes házhelyek elkülönítése, típusok szerinti bemutatása, majd ezekből kiindulva a telepet részben övező árok és a település szerkezetének elemzése (1. kép 1). Az egyes házak leletanyagának és kronológiai helyzetének meghatározása azonban már meghaladja e munka kereteit. Sormás-Mántai-dülő ( STRAUB 2004a, 2004b) 2 és Sormás-Török-fóldek (SZÁRAZ 2004a; 2004b, P. BARNA 2007) lelőhelyek (I. kép 2) kutatása az M7 autópálya Zala megyei szakaszának építését megelőző feltárások keretein belül, több évadban folyt. A két lelőhely egymás közvetlen közelségében fekszik; egymáshoz való viszonyuk mind kronológiai, mind kulturális értelemben szoros (P. BARNA 2007). Sormás-Mántai-dülő lelőhely a DNy-Dunántúlon található; a Sopot kultúra két fő, K-i (szlavóniai klasszikus) és Ny-i (Brezovljani) területi csoportja (DIMITRIJEVIC 1978) közül az utóbbi területén, a kultúra Ny-i határán (1. kép 2). A lelőhely több korszakban is lakott volt, de a fő települési hangsúly egyértelműen a középső és késő neolitikum átmeneti időszakára esik. Ezt megelőzően a vonaldíszes kerámia népessége létesített itt települést, a lelőhely Ny-i szélén, közvetlenül a Mántai-patak mentén, a kultúra idősebb fejlődési fázisában. A vonaldíszes település hosszabb életét igazolják egyrészt az idősebb fázis, másrészt pedig a Keszthely csoport leletei és a Zselízi-kultúra importjai (P. BARNAT. BÍRÓ s.a.). A Sopot kultúra kiterjedt települése a lelőhely nagy részén, főként a középső és keleti részen, más korszakok objektumaitól mentesen mutatkozott. A Sopot kultúra településeinek áttekintése-Kutatástörténet Települési típusok a törzsterületen A Sopot kultúra idején a törzsterületen ritkás települési hálózat alakult ki (DIMITRIJEVIC 1969: 53; REGENYE 1994: 14), melyben egy-egy sűrűbben lakott tömb válik ki, pl. a Pozega-medence 14 lelőhellyel vagy Eszék (Osijek) környéke (MARKOVIC 1994: Karta 4; 7.; BALÉN-POTREBICA 2006: 27; SIMIC 2006: 42.). A telepek általában alacsony, művelhető területeken, árvíztől mentes helyeken fekszenek. A települések két típusa ismert: egyrétegű telepek, pl.: Gornji Brezovljani és tellek, pl.: Ótok, Sopot, Slakovci, Orolik, Eszék (Osijek), Bapska, Klokocevik. Ez utóbbi települések hosszabb ideig tartó megtelepedésre utalnak. A tellek kiterjedése kb. lOOx 120 m, esetenként kezdetleges erődítésként funkcionáló árok övezi őket (DIMITRIJEVIC 1969: 55; I. t./L.). Az utóbbi évek ásatásai közül alapvető fontosságú a névadó lelőhely több ásatási szezonban végzett kutatása. A tell-telepiilésen a II. fázis házai ugyanolyan helyzetűek voltak, mint a III. fázishoz tartozók, de azoknál nagyobbak. Tájolásuk ugyanakkor egységesen DNy-ÉK-i. (KRZNARIC-SKRIVANKO 2000: 52.) Később egy eltérő, ÉK-DNy-i tájolású, 7.00 m x 4.00 m-es, leégett házat (SJ 23) is találtak, sok in situ lelettel. A házat a II. fázis kezdetére datálják, ez a teli legkorábbi háza. Kora: 5050-4780 BC (KRZNARICSKRIVANKO 2006: 19). A ház alatt került elő a telepet három oldalról kerítő árok (az ENy-i oldalt a Bosut folyó határolja). Az ároknak, mely 6 m széles, majdnem 3 m mély, egy 5 m-es szakaszát tárták fel. Az árokból a leégett ház építőinek emlékanyaga került elő. Ez az árok képezi a 4. települési fázist. Egy paliszád részletét, a hozzá tartozó alapárkot és cölöplyukakat is feltártak, melyek az erődítési fal részei lehettek. A teli legmagasabb pontján a házak közti távolság kevesebb, mint 1 m volt. Ezeket a házakat viszonylag rövid időn belül építették újjá, tehát ezek a kultúra egyetlen, rézkori (IV), különböző települési szintjeinek tekinthetők, melyeket nagyobb települési sűrűség jellemez (KRZNARIC-SKRIVANKO-BALÉN 2006: 60.)
