Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

TOKAI ZITA MÁRIA: A lengyeli kultúra egy újabb állatábrázolása Nagybakónakról

ZALAI MÚZEUM 17 2008 21 Tokai Zita Mária A lengyeli kultúra egy újabb állatábrázolása Nagybakónakról E munkával köszöntöm dr. Vándor Lászlót 60. születésnapja alkalmából. A lelőhely ismertsége és földrajzi elhelyezkedése 1982 tavaszán dr. Horváth László a nagykanizsai Thúry György Múzeum akkori igazgatója régészeti terepbejárást végzett Nagybakónak határában, amely során a falutól délre a Bakónaki-patak nyugati partján északnyugat felé magasodó dombvonulaton több időszakra datálható régészeti lelőhelyet lokalizált (1. kép 1-3)} Ennek a dombgerincnek az északi részére települt a mai község nyugati fele. A pataktól a faluba vezető dülőút feltehetőleg kettévágja a felületen intenzíven jelentkező, a lengyeli kultúra idejére keltezhető települést. A terepbejárási beszámolóból az is kiderül, hogy a lelőhelyet a szántás erősen bolygatta és sok objektum foltját lehetett látni. A telep nagy kiterjedése miatt több esetben is leletmentést terveztek, melyek a mezőgazdasági művelés miatt többször meghiúsultak. 1982 őszén „szondázó jelleggel egy ponton lemélyültünk a szántott réteg alá, de csak igen sekély lengyeli kultúrás gödör foltját tudtuk megfigyelni, amit vissza is temettünk" - olvasható Horváth László jelentésében.

2 Nagybakónak - Puszta-dűlőben nem csak a lengyeli kultúra idején telepedtek le, hanem a későbbi korokból is találtak leleteket. Egy kisebb, dc intenzív késő bronzkori (HA) telepet észleltek az emelkedő közepén, valamint kiszántott középkori házak helyét a dülőút mentén, melyek 13-14. és 15-16. századra keltezhctők. A leletek A terepbejárás során gyűjtött leletek döntő többsége kerámiatöredék, valamint találtak még edénytörcdékből kialakított agyagcsiszolót, hálónehezéket és állatplasztikát is. Ezek mellett néhány kőeszköz is felszínre került a mezőgazdasági müveléssel okozott bolygatás nyomán. A legjelentősebb leletnek egy mindkét végén plasztikus állatfejben végződő fedőfogó számít. A felszínen talált töredékek közül csak a jellegzetesebb darabok kerülnek bemutatásra. Edények Tálak Sötét szürkésbarna, foltos, törésfelületc sötétszürke, csillámos homokkal és kerámiazúzalékkal soványított anyagú bikónikus tál lekerekített peremtöredéke. A tál felső és alsó része is enyhén homorú, hasvonala erőteljes. Ez a darab talpas tál része lehet. M

3 = m: 6,6 cm, sz: 9,0 cm, fv: 0,5 cm, pá: 28,0 cm: Ltsz.: 82.94.10. (2. kép la). Barna, csillámos homokkal és kevés kerámiazúzalékkal soványított anyagú bikónikus tál egyenesen levágott peremtöredéke. A perem alatt kb. 1 cm-re levő törésvonalon közepes méretű, gömbölyű rátett bütyök ül. M = m: 2,7 cm, sz: 3,5 cm, fv: 0,5 cm; Ltsz.: 82.94.16. (2. kép 2). Sötétszürke, belül barna, csillámos homokkal és kerámiazúzalékkal soványított anyagú tál bikónikus oldaltöredéke. A hasvonalat kisméretű, ovális, két oldalról lapított bütyök díszíti. M = m: 4,2 cm, sz: 6,8 cm, fv: 0,5 cm; Ltsz.: 82.94.17.(2). (2. kép 3). Barna, szürke foltos, törésfelülete szürke, csillámos homokkal és kerámiazúzalékkal soványított anyagú talpas tál talptöredékc. A hengeres talp nem tömör, hanem üreges, a talp alja kissé kihajló. Külső felületén kis foltokban vörös festés nyomai figyelhetők meg. M = m: 4,4 cm, sz: 7,6 cm, fv: 0,6 cm, tá: 12,0 cm; Ltsz.: 82.94.13. (2. kép lb).