Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

KOSTYÁL LÁSZLÓ: Kisfaludi Strobl Zsigmond és a szabadkőművesség

ZALAI MÚZEUM 17 2008 357 Kostyál László Kisfaludi Stróbl Zsigmond és a szabadkőművesség A múzeumokban őrzött művészeti alkotások számos olyan kódolt információt őriznek, amelyek megfejtését más irányú kutatások, vagy éppen a véletlen segíti elő, új összefüggésekbe helyezve az adott müvet, gazdagítva jelentését, egyes esetekben a korábbiaktól eltérő, új értelmezést is adva neki. Ezek a készítő, illetve közvetlen célközönsége számára egykor evidens információk az idő múlásával és az adott műtárgy közegének megváltozásával indiffercnsekké váltak, értelmük feledésbe merült. Jelen sorok írójának a közelmúltban irányult a figyelme a Kisfaludi Stróbl Zsigmond (1884-1975) hagyatékával 1976-ban a Göcseji Múzeumba került, „PROGRESSIO • 1911" köriratú bronz éremre (átm. 38 mm, ltsz. GM. 76.3.111.), melynek ábrázolása magvető férfialakot mintáz.

1 Az ezüstösebb színű, babérlevélmintát imitáló koszorúba foglalt barna érem fölött egy újabb, két egymás felé ívelő pálmaágból mintázott koszorúban a 40-es szám olvasható. A múzeumi leltárkönyvben 1976-ban mint „Progressio-érem" került meghatározásra, funkciójára, készítésének esetleges körülményeire semmilyen utalás nem történt (1. kép). Az érem egy másik példánya a gyűjtemény recens katalógusának megjelenését követően, 2006-ban került publikálásra, a befoglaló keret (a két koszorú) nélkül, egy, a magyar szabadkőművesség történetét feldolgozó, igényes kiadványban,

2 mint a Progressio páholy jelvénye. Ugyanez a könyv említi a művészt az 1945-ben újjáalakuló hazai szabadkőművesség prominens tagjai között.

3 A szerző, Jászberényi József nem ír magáról az éremről, képét csupán illusztrációként használja, s feltehetően nem ismeri annak eredeti, díszes medalionkeretét sem. A negyvenes szám logikusan arra utalna, hogy inkább emlékéremről, mintsem jelvényről van szó, amely a páholy megalakulásának évfordulója alkalmából készült. Palatínus József azonban úgy tudja, hogy a Progressio páholy 1911. május 8-án alakult,

4 ez adekvát az érem köriratával. A magyar szabadkőművesség történetével az utóbbi években legbehatóbban, levéltári források alapján foglalkozó Berényi Zsuzsanna Ágnes szerint ez a páholy 1904-1920 között (majd 1946-tól 1950-ig) működött.

5 Kettőjük közül az érem alapján Palatínus adata tűnik autentikusnak. A Kiegyezést (1867) követően számos hazai szabadkőműves páholy alakult - így 1871-ben a Galilei és a Haladás (más nevén Progressio, amint azt éppen Berényi az idézett helyen jelzi), 1872-ben pedig az Összetartás, a Könyves Kálmán, a Comenius és a Hungária páholy.

6 Adatainkból arra következtethetünk, hogy az 191 l-ben alakult Progressio páholy saját identitását egy 187l-es alapításból (úgy tűnik, a Haladás páholyéból) vezette le. A Progressio haladó baloldali beállítottságú páholy volt, ezért az első pillanatban meglepőnek tűnik, hogy emlékérmén a krisztusi példabeszédre utaló magvető szerepel. A témához a 20. század első felében többször nyúltak művészeink (Ferenczy Béni 1926, Glatz Oszkár 1927, Medgyessy Ferenc 1935. stb.), többnyire Stroblnál később. Magvető volt a címe Móricz Zsigmond 1940-ben (A magyar irodalom élő /:ó77yve-alcímmel), a Kelet Népe kiadásában megjelent antológiájának, amelynek címlapján Medgyessy ilyen témájú rajza szerepelt, és amelynek címét nevében egy nagy könyvkiadó ma is viseli. Értelmezésükben a Magvető alakja nem a keresztény művészeti kánonból jól ismert módon az igét elvető Isten szimbóluma, hanem az élelmet megtermelő paraszté, átvitt értelemben a szellemileg elmaradott nép tanítóié. Feltehetően ilyen értelemben emelte jelképévé figuráját a társadalmi haladás és a nép felemelése iránt elkötelezett Progressio páholy is.

7 Érmén a Magvető ruhátlan atléta, aki irreálisan expresszív lendülettel, hátrafelé kinyúló karral, elforduló törzzsel, kemény, határozott mozdulattal előrelépve végzi munkáját, melynek teatralitása miatt így még kevésbé van köze a földműves tavaszi-őszi tevékenységéhez. Bár a magot a vállán átvetett kendőben viszi, alapvetően mégsem gabonát, hanem