Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)
SZŐKE BÉLA MIKLÓS: Kora avar kori veremház Balatonmagyaród-Hidvégpusztán
ZALAI MÚZEUM 17 2008 209 Szőke Béla Miklós Kora avar kori veremház Balatonmagyaród-Hídvégpusztán A lelőhely A Balatonmagyaród-Zalavár dombhátat Balatonmagyaród-Hídvégpusztánál réseli át a Zala folyó, és folyik bele a Kis-Balatonba. Az átréselés déli partján fekvő lelőhely a neolitikum végétől kezdve fontos település, a lengyeli időszakban (BÁNFFY 1996), majd pedig a kései bronzkorban (BD-HA) is megerődítették (HORVÁTH 1996). A lelőhely jelentőségét földrajzi adottsága, átkelőhely-funkciója biztosította, ahol az utazó a Kárpát-medencét diagonálisan átszelő, az Adriát a Kijev környéki térséggel összekötő ősi kereskedelmi úton haladva a Zala alsó folyásvidéke és a Kis-Balaton kiterjedt lápvilága között a legkönnyebben tudott átkelni a Zalán, ha a Balaton északi partján a Dunakanyar, Aquincum/Budapest irányában akart tovább utazni. A hídvégpusztai átkelőnél a római korban még virágzó kisebb, falusias település a népvándorlás korának korai századaiban teljesen elnéptelenedett.' Amikor azonban a 7. század elején az avarok és szlávok közösen benépesítették a Zala völgyét, s hamvasztásos és korhasztásos (csontvázas) temetkezési módot alkalmazó, birituális temetőket hoztak létre (Pókaszepetk Petőfi utca, Kehida - Tsz major, Zalakomár - Kiskomárom), lelőhelyünkön is megjelent az ember. Az avar kor települési viszonyainak kezdeti időszakát dokumentáló hídvégpusztai veremház és a benne talált kerámia-leletek azért jelentősek, mert a birituális temetőkhöz tartozó települések helye, kiterjedése egyelőre ismeretlen, egyedül a kiskomáromi faluvégben, a zalakomári hát nyugati lejtőjének felső peremén elterülő birituális temető alatt, a Zala folyó Kiskomárom és Zalakaros között délre mélyen lenyúló árterének szélén volt terepjárással regisztrálható a korabeli település. A hídvégpusztai lelőhely K-i szélén, a dombhát KisBalaton felé lejtőjének alján, közvetlenül a vízparton (1. kép /, 3) állt a veremház (40. objektum). Bár a lelőhelyen több tízezer négyzetméternyi felületet feltártunk, ebből az időszakból további települési objektum nem került elő. 2 Csak egyetlen, külső agyagkemencés műhelygödör (158. obj.) reprezentálja a 7. század második felére és a 8. század első felére keltezhető következő időszakot is (VÁNDOR 1984), de a tágabb környékről, Balatonmagyaród-Kiskányavárról máiismert egy kisebb település is ebből az időből (SZŐKE 1989, 76). A helyzet alapvetően a 9. század közepe táján változott meg, amikor Priwina mosaburgi székhelyének kiépülésével egy időben nemcsak az Alsó Zala-völgy szigetvilága ás partvidéke népesült be, de Hídvégpusztán is egy szolgálónépi falu létesült, benne több tucat kőtüzhelyes veremházzal, földbe mélyített kutricával és hombárral, tároló veremmel és külső agyagkemencés műhelygödörrel (SZŐKE 1996). A veremház (40. objektum) és leleteinek leírása Lekerekített sarkú, szabályosan négyszögletes, E-D tengelyű veremház, H. 290 cm, Sz. 270 cm, vízszintes alja a felszíntől 65 cm mélyen jelentkezett (1. kép 2). A veremház foltja csak 50 cm mélyen rajzolódott ki, a betöltés szürkés, faszénszilánkos, téglatörmelékes. Az objektum alján, főként az ÉNy-i sarokban mészkő- és homokkő-darabok csoportosultak, néhány darab kő azonban a ház közepén is előkerült. Bár az objektum alján sehol nem volt átégett folt, a kövek minden bizonnyal egy, a ház ÉNy-i sarkában állt, szétdúlt kőtüzhely maradványai. A kövek között Horváth László megfogalmazása szerint sárgás színű, „szinte korongolatlan" fazekak töredékei hevertek. 3 1. tört cseréppel és kevés pelyvával soványított, zsíros agyagból gyúrt, fekete foltos, szürkés vörösesbarnára, törésében sötétszürkére égett, kívül-belül egyetlenül eldolgozott, göcsörtös felületű, vékony falú fazék felső fele. A perem majdnem függőlegesen áll,
