Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

BÉRES KATALIN: Színikerületi társulatok Zalaegerszegen az 1920-30-as években

tanonként az ifjúság által is megtekinthető könnyed, szórakoztató darabokat tekinthetett meg a közönség. Ifjúsági előadásban került bemutatásra 1934-ben Jókai Mór: Az aranyember című műve. Többször is bemutatott vasárnap délutáni darab volt pl. Eisemann Mihály - Szilágyi László: Én és a kisöcsém című zenés játéka. 1935 márciusában Kallós József, 1936 januárjában Darvas Ernő társulata is műsorra tűzte.

62 A napi bemutató kényszere, a vasárnapi két három előadás igen nagy megterhelést jelentett a színészek számára. Egy egyhónapos zalaegerszegi szezon alatt általában 30-35 előadást tartottak, s kb. ugyanennyi darabot mutattak be. A társulatok többsége mégis rendre deficittel zárta az egerszegi turnét. 1936ban Deák Lőrinc együttesének olyan rosszul indult a szezonja a városban, hogy a „sértő közöny" miatt két hét után itt akarta hagyni. A társulatnak naponta 150 Pengő kiadása volt: terembérleti díj, vigalmi adó, fűtés, világítás, gázsik stb., míg bevétele egyszer sem érte el az 50 pengőt.

63 A társulatok mindegyike búcsúelőadásként rendszerint „vidámestet" tartott, kabarétréfákat, humoros jeleneteket adtak elő, amire általában mindig megtelt közönséggel a színház. Az 1920-as években négy színikerületi társulat játszott Zalaegerszegen. Az évtized elején három évadban is Fehér Vilmos

64 együttese tartott szezont a városban. Az elsősorban operetteket bemutató társulat 1922. március-áprilisában hiába igyekezett a közönség kegyeit keresni, egyáltalán nem mutatott érdeklődést produkcióik iránt.

65 1923 nyarán nagyobb sikerrel jártak. Műsorukon most is elsősorban operettek szerepeltek. Nagy sikert arattak Huszka Jenő: Gül baba című operettjének bemutatásával, amely a társulat két színészének Gábor Árpádnak és Kcrtay Ilkának

66 jutalomjátéka volt, s amelyhez a zalaegerszegi Egyházi Ének- és Zeneegyesület zenekara szolgáltatta a muzsikát.

67 1924-ben Kmetty Lajos,

68 1925-26-ban Halmi Jenő

69 társulata érkezett a városba. Ez utóbbi a szokásos operett és bohózatmüsor mellett bemutatta Zilahy Lajos 1923-ban írt Hazajáró lélek című színművét, valamint Móricz Zsigmond: Árvácska című regényének színpadi adaptációját is. A siker nem maradt el. „A zalaegerszegi közönség az idén támogatja is a színészeket, mert üres ház soha nincs" örvendezett a helyi lap tudósítója.

70 A következő évad viszont csúfos bukást hozott Halmi direktor számára, mint azt már fentebb említettük. Az évtized végén Radó Béla

7

' színikerületébe került a város,

72 három évadban is ők szórakoztatták a közönséget. Radó Béla az 1920-as évek egyik legjobb vidéki direktora volt, jól szervezett társulattal, kiváló színészekkel és zenekarral érkezett, s igyekezett a legfrissebb színpadi újdonságokat műsorra tűzni. 1927 decemberében már láthatta az egerszegi közönség is a Király Színházban az év elején bemutatott Szilágyi László - Lányi Viktor: Aranyhattyú, Lajtai - Békeffy ugyancsak 1927-ben bemutatott Mesék az írógépről című operettjét, de műsorra tűzte Herczeg Ferenc Széchenyiről szóló A híd (1925) című színművét, Molnár Ferenc 1926-ban írt darabját, a Játék a kastélyban-t is a társulat és a publikum nem panaszkodhattak egymásra. A társulat jóval többet nyújtott, mint amennyit a közönség várt; viszont a közönség teljes mértékben honorálta a társulat művészi törekvéseit. ... ha nem is meggazdagodva, de legalább kielégítő viszonyok között búcsúzott..."

73 Az 1928-as szezonban a Herczeg Ferenc nyomán írt és Farkas Imre által megzenésített Gyurkovics fiúk című darabbal arattak nagy sikert. A korabeli tudósító szerint a rendezés és a zenekar is kiváló volt, az előadás hosszúra nyúlt, mert a szűnni nem akaró taps miatt minden táncbetétet „megújráztak".

14 Az 1929-es - december közepétől 1930. január közepéig tartó - évad is jól kezdődött. Új darabokkal, új díszletekkel érkezett a társulat. A bemutató előadások, Erdélyi Mihály: Mit susog a fehér akác című operettje és Kacsóh Pongrác János vitéze telt házat vonzottak, nagy sikert arattak. Azonban a prózai előadásokra, Földes Imre irredenta darabjaira, vagy Zilahy Lajos: A tábornok című színmüvére nem volt vevő a közönség, sőt a szezon második felében az operett előadásokon is gyakran „kongott a terem az ürességtől". Az egerszegi szezon a társulat számára teljes anyagi bukást jelentett, egy héttel a befejezés előtt még nem volt fedezetük az elutazásra.

75 1930 és 1933 között a kultuszminiszter Zalaegerszeget Deák Lőrinc

76 színikerületébe osztotta. Deák társulata egyike volt a legjobb hazai vidéki társulatoknak, nem véletlen, hogy Czobor Mátyás polgármester önálló dunántúli kerületet szeretett volna kilobbizni nekik. Műsoruk nem tért el a korábbi kerületi társulatokétól, operettet és vígjátékokat játszottak elsősorban, de Deák Lőrinc ismerte feladatát: ,jó műsort összeállítani, minden szerepkörre megfelelő erőket szerződtetni, szerepeket jól betaníthatni és az előadásokat hibátlanul megrendezni."

11 Társulata negyven tagból állt és saját zenekarral rendelkezett. Deák nem csak igazgatta, hanem rendezte is az együttest, sőt az egyik vezető színésze volt. Színészgárdájában játszott többek között Szabó Ernő,

78 aki már az 1930-as évadban meghódította a helyi közönséget - s néhány fércművet a bukástól mentett meg -, Kőmíves Sándor

79 és az ifjú Mészáros Ági,

80 akiket 1933-ban szerződtetett csapatához. Eisemann Mihály - Szilágyi László: Zsákbamacska című operettjének