Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

KOSTYÁL LÁSZLÓ: Kisfaludi Strobl Zsigmond és a szabadkőművesség

Amikor a szükség úgy hozta, látványos hátra-arccal hajlamos volt akár az együttműködésre is. 1928-ban Berkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszava szerkesztőjének kezdeményezésére, az amerikai magyarok megbízásából sor került Horvay János Kossuthszobrának felállítására New Yorkban. Az avatóünnepségre (1928. március 15.) közel ötszázfős delegáció utazott ki Magyarországról. Az Egyesült Államokban hagyományosan erős szabadkőművesség messzemenő szimpátiája kísérte az ugyancsak páholytag egykori kormányzó emlékművének felállítását. A velük nemrég háborús viszonyban álló, a maszonériát betiltó ország hivatalos körei viszont tartottak az irányukban várható esetleges antipátia megnyilvánulásaitól. Ennek a helyzetnek az enyhítésére a Magyar Nemzeti Kossuth Zarándokbizottság felkérte Balassa József nyelvészprofesszort, a betiltott Nagypáholy helyettes nagymesterét, hogy legyen ő is a küldöttség tagja. Balassa a hajdani páholytagok jelentős részének tiltakozása ellenére elfogadta a felkérést, és élvezte a New York-iak mély rokonszenvmegnyilvánulásait.-'

1 A küldöttségnek több művész tagja volt, Márffy Ödönnek kiállítása is nyílt New Yorkban.

32 Kisfaludi Stróbl Zsigmond kettős minőségben voltjelen. Egyrészt azért, hogy ehhez az ünnepélyes alkalomhoz kötve maga szállítsa ki Amerikába a William Randolph Hearst sajtómogul által a Studio c. lapban, fotóreprodukción meglátott Reggel című márványszobrának mindjárt életnagyságban megrendelt példányát. Ugyanakkor a budapesti Képzőművészeti Főiskola rektori tanácsa - melynek Stróbl is tagja volt - megbízta őt, hogy képviselje a főiskolát a szoboravató ünnepségen.

33 Stróbl ebből az alkalomból maga is rendezett kiállítást New Yorkban,

34 ahol több szobrát is megvették, Pittsburghben pedig megkapta a városnak a Kossuth-zarándoklathoz kötődő díszes aranykulcsát. Hazafelé jövet megállt Londonban, hogy Sipőcz Jenő budapesti főpolgármester megbízására elkészítse Lord Rothermere magyarbarát angol mágnás portrészobrát, amivel élete új szakasza kezdődött el.

35 Ugyancsak 1928-ban vett rész Stróbl a hajdani barát és szabadkőműves testvér, Ady Endre síremlékpályázatán. A pályázatot végül nem ő (hanem Csorba Géza) nyerte el, de a padon ülő, köpenyébe burkolózó költő alakját később több variációban, bronzból és terrakotta-sokszorosításban is elkészítette, mint kisplasztikát. Megmintázásánál valószínűleg az életrajzi könyvében leírt firenzei emlékéből merített, mikor Ady egy padra ülve elkeseredetten csapta maga mellé kalapját, mondván, hogy itt Dante, Michelangelo, Donatello, Verocchio árnyékában, az ő mindent elnyelő hangjuk mellett az övét meg sem lehet hallani. Az eredeti terven Ady egy obeliszk előtt állt volna, annak tetején ragyogó csillaggal,

36 amit nem lehet másként értelmezni, mint kettős szabadkőműves motívumot. Az obeliszk önmagában is az, a lángoló csillag pedig a maszonéria egyik központi, feltehetően az ősi ezotériából származó jelképe, bár pontos értelmezése tekintetében számos eltérő vélemény látott napvilágot. A magyarázatok között az egész világot bevilágító tudás ugyanúgy szerepelt, mint a jó szellem kaldeus jele, a balsorsot elfordító bűvös motívum vagy a fénylő lélek szimbóluma. Mindez különösen annak fényében érdekes, hogy a Progressio-érem kivételével ilyen direkt utalást nem ismerünk Stróbl művészetében. Ráadásul ez a mozgalom illegalitásának éveiben történt, amikor az állami szervek aligha nézték jó szemmel a hasonló szimbólumokat. Feltételezhető, hogy éppen a Kossuth-zarándoklat eredményezte azt az átmenetileg enyhébb politikai légkört, amelyben egy ilyen leplezetlen utalás lehetővé vált, ugyanakkor a pályaterv elutasításában is szerepet játszhatott a maszonéria nyílt megjelenítése. A miatt is meglepő ez, mert a szabadkőművességet - a testvérek által készíttetett, ilyen irányban reprezentáló portrék kivételével nem szokásos hasonló egyértelműséggel kifejezni, miután az a páholytagok felfogása szerint a nagyközönségre nem, csupán saját magukra tartozik. Ady síremléke nem ilyen céllal készült ábrázolás, ezért Stróbl tervének eleve nem lehetett sok esélye a sikerre (2. kép). Kisfaludi Stróbl Zsigmond hosszú életének folyamán mindvégig termékeny és igen kedvelt portretista volt. Népszerűségének oka abban rejlett, hogy az arcvonásoknak a pontos megfigyelésen alapuló, valósághű visszaadása mellett a modellel munka közben való beszélgetés révén képes volt a legfontosabb fiziognómiai jegyek megragadására és ennek nyomán az ábrázolt karakter bemutatására. Mindig a pozitív vonások hangsúlyozására törekedett, a csúnyát, az összhatást lerontót általában elhagyta, vagyis bizonyos értelemben idealizált. Több száz arcmása között szép számmal akadnak szabadkőművesekről készültek is, ezek nagy részének ugyanakkor semmi köze nincs a maszonériához, vagyis keletkezésükben nem játszott szerepet az, hogy a szobrász és a modell is szabadkőműves volt, és az Ady-emlékműterv kivételével ez a mozgalomhoz tartozó személyeket ábrázoló köztéri szobraira, szoborterveire is érvényes. 1910-ben a Műcsarnok tavaszi kiállításán mutatta be Stróbl a Kabos Edéről (máshol Endre) készült portrészobrát.

37 Kabos (1864-1923) radikális baloldali újságíró és lapszerkesztő, ismert szabadkőműves (Berényi szerint már 1900-ban törölték a testvérek közül), a Budapesti Naplónál 1907-ig Ady munkatársa és barátja. A szobrásszal való kapcsolatáról semmit nem tudunk, de miután ő éppen ebben az időben vált egyre nyitottabbá mind a társadalmi, mind a művészeti progresszió irányába, a hasonlóan gondolkozó újság-