Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

KOSTYÁL LÁSZLÓ: Kisfaludi Strobl Zsigmond és a szabadkőművesség

felvilágosító tudást szertehintő bajnok ő, az elhivatottságukat ily módon is kifejező páholytagok tevékenységének idealizált allegóriája. Kisfaludi Stróbl Zsigmond szabadkőműves tevékenységéről keveset tudunk, hiszen a páholytagok ilyen irányú aktivitásukat nem tárják a szélesebb közönség, még a családjuk nyilvánossága elé sem. A talán meglepő tanulságokkal is szolgáló kép apró mozaikokból és áttételes vonatkozásokból alakulhat ki, azonban így is szükségszerűen töredékes marad. Ismert, hogy a fiatal szobrász 1909. november 16-án jelentkezett szabadkőművesnek, Istók János ajánlásával. Az ilyenkor szükséges kezes Nagy László volt. Egy hónappal később, december 17-én Stróbl felvételt nyert a Hungária páholyba, 1910. december 16-án a 2. („legény"), 1912. április 19-én pedig a 3. („mester") fokozatba lépett. Berényi szerint 1912. október 16-án kilépett a szabadkőművességből,

8 ez az adat azonban a további tények ismeretében megkérdőjelezhető. Bizonyos, hogy a Hungária páholyból átlépett a Progressio páholyba, ez alighanem legkésőbb az érem készítésének évében, 1911-ben történt. Egy, az 1930as években (közelebbi dátum és szerző nélkül) készült, a hivatalosan nem létező Progressio páholyról szóló (egyébként szintén Berényi által idézett) besúgói jelentésben Kisfaludi Stróbl is szerepel, mint aki 1909es szabadkőmüvesi felvétele óta a mesterfokozatba lépett, tevékenységének területe a Magyarországi Rotary Klub.

9 A hazai szabadkőművesek névsorát 1939-ben közzétevő Palatínusnál is szerepel a művész.

10 A magyarországi szabadkőműves mozgalomnak a világháború utáni újjáalakulását követően a páholy újra működni kezdett, Stróbl is aktivizálódott ebben az irányban, szinte bizonyosan visszatérve régi közegébe. A szabadkőművességgel a fiatal szobrász már jóval belépése előtt kapcsolatba kerülhetett. 1905 nyarán a megelőző tanévet a bécsi Staatsgewerbc Schule vendéghallgatójaként Bécsben, Anton Breneck professzor keze alatt töltött fiatalember Teles Ede műtermében segedeskedett, aki szintén szabadkőműves volt. Arról nincs adatunk, hogy a mozgalom eszméi már ekkor megragadták volna, azonban három évvel később, 1908-ban egy (korábbi) testvér már tevőlegesen is nagy szerepet vállalt sorsának alakításában. 19071908-ban végezte ugyanis a harmadik tanévet az Országos Magyar Királyi Mintarajziskolában, amely után - mivel a Műcsarnokban tanári engedély nélkül vett részt egy kiállításon - a következő tanévre történő felvételi kérelmét elutasították.

11 A fiatal Stroblnak sem lakása, sem jövedelme nem volt, a szerencse azonban a segítségérc sietett - egy (volt) szabadkőműves képében. Helyzetét meghallva ugyanis a műgyűjtő Ernst Lajos,

12 a későbbi múzeumalapító bizalmáról biztosítva felajánlotta neki az egyiket az éppen akkora felépülő, Akácfa utcai házának négy mütermes lakása közül.

13 Bár ez a gesztus inkább Ernst filantróp hajlama megnyilvánulásának, mintsem közvetlen szabadkőműves segítségnek értékelhető, láttuk, hogy Stróbl a következő év végén már páholytag volt. A szabadkőműves mozgalom jellegénél fogva különös figyelmet fordított a jövő Magyarországának reménybeli, egyelőre szegény sorsú reprezentánsaira. A fiatal művészek közül is sokan páholytagok lettek.

14 Érdekes, hogy Stróbl és pártfogója, Istók éppen ezekben a hónapokban szakmai vetélytársak voltak az 1909. december 13-án kiírt zalaegerszegi Csány László-szoborpályázaton. A következő év júliusában záródó pályázatra 17 szobrász 18 pályamüvet adott be, és a résztvevő művészek hamarosan Istók pozitív diszkriminálásával vádolták meg az egerszegi szoborbizottságot, követelve vezetőjének, Borbély Györgynek eltávolítását. A meglehetősen kiéleződött helyzetben második, zártkörű és jeligés fordulót kellett kiírni, amelyet 1911. február 12-én végül Istók nyert meg.

15 (Más kérdés, hogy a háború és az utána következő infláció közbeszólt, és a szobor felavatására csak 1931-ben kerülhetett sor.) Kisfaludi Stróbl egyébként hamarosan egy másik szobrász testvérrel is szakmai jellegű, ámde nemtelen konfliktusba került. 1913-ban - talán az előző évben a Finálé c. szobrával elnyert báró Rudics József-féle alapítványi díjnak köszönhetően - meghívták Horváth Mihály (1809-1878, aki püspök, történetíró, kultúrpolitikus és történetesen szintén szabadkőműves volt) Szentesre tervezett szobrának zártkörű pályázatára. A számára kedvező elbírálást követően egyik ellenfele, korábban rövid ideig mestere, Teles Ede ( 1905 nyarán segédként dolgozott a műtermében) a sajtón keresztül plágium vádjával támadta meg őt.

16 A vád szerint a szentesi szobor tervét Izsó Miklós szegedi Dugonits András-szobráról plagizálta. A széles hullámverést kiváltó ügyben a zsűri ítélete végül Stróbl javára szólt, a két művész viszonya azonban jó időre megromlott.

17 191 l-ben Stróbl a Flungária páholynál radikálisabb szellemi közeget képező Progressio páholyba lépett át. Éppen ebben az évben a progresszív gondolkozó és szabadkőműves Kemstok Károllyal, valamint Fémes Beck Vilmossal, továbbá Rippl-Rónai Józseffel dolgozott együtt a Munkácsy utca 19/B szám alatti Schiffer-villában, ahova az épületdíszítő plaketteket készítette.

18 Az őt körülvevő légkör hatással volt művészetére is: soha olyan közel nem került az avantgárdhoz, mint éppen ezekben az években. A Nyolcak több tagjával (így Kemstok mellett a szintén szabadkőműves Márffy Ödönnel) is rokonszenvezett, s bár kiállításukon maga nem vett részt, 1913-ban elkészítette az expresszív Bokszolót,^ amely minden