Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

KOVÁCS ZSUZSA: A Göcseji Falumúzeum és a magyarországi skanzen mozgalom

pette már kevés, nem elég látogatóink szórakozni és kikapcsolódni vágyó igényeinek kiszolgálására. A skandináv példákkal összehasonlítva a magyar szabadtéri múzeumok elsősorban a látogatói igények kiszolgálása tekintetében különböznek. Ezekkel, az úgynevezett parkmúzcumokkal ellentétben, ahol a szabadtéri kiállítások mellett számtalan egyéb időtöltési és szórakozási lehetőség áll a látogatók előtt, Magyarországon a legutóbbi időkig pusztán a kiállítások, illetve a tárlatvezetések jelentették a múzeumi látogatást. Ez a tudományos vonalat túlhangsúlyozó tradíció a magyar muzeológia sajtossága. Nem sokkal a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megnyitását kővetően a Néprajzi Értesítőben megjelent írásban Szege Bálint, az intézmény adminisztratív igazgatója, élesen elhatárolja magát a külföldi példák múzeumi sallangjaitól és megállapítja, hogy szerencsére Magyarországon tisztán múzeumi célok valósultak meg a szabadtéri kiállításokban. ,,A legrégibb, skandináv gyűjtemények, a korabeli művelődéspolitikai elvnek megfelelően, állat- és növénykertekkel, szórakoztató parkokkal, a látogatókat kiszolgáló vendéglátó üzemekkel egészültek ki. Ilyen volt egyébként a már említett, Millenniumi kiállításon épült „Néprajzi Falu" is. Az utóbbi évtizedekben létesült szabadtéri néprajzi múzeumok és gyűjtemények telepítésénél már elhagyták ugyan ezeket, a tudományos igények érvényesülését konceptuálisán akadályozó létesítményeket.... "

3n Az idézett részletből kitűnik, hogy míg Skandináviában már a kezdetektől fogva törekedtek arra, hogy látogatóikat többféle élménnyel lássák cl, a magyarországi múzeumokban nem volt ilyen szándék. Zalaegerszegen sem volt ez másként, hiszen egészen az 1990-es évek végéig jobbára csak a kisiskolásoknak és felsőbb osztályos tanulóknak tartott vezetésekben merültek ki a múzeumi programok. Az 1970- 1980-as, sőt, talán még az 1990-cs évek elejéig mindez elég volt a látogatók múzeumba csalogatására. Az 1990-es évek második felének igen aggasztó látogatottsági statisztikái felhívták a figyelmet az újítás szükségességére. Ez volt az az időszak, ami nemcsak Zalaegerszegen, és nem is csak Magyarországon, hanem egész Európában a múzeumok és a múzeumi szolgáltatások új korszakát jelentették. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az állami támogatások sokkal kiszámíthatatlanabbak és alacsonyabb összegűek lettek, mint korábban voltak. A 21. század küszöbén nem maradt változatlan a társadalom sem, amelyben a múzeumok kultúrát közvetítettek, a hagyományokat ápoltak, és emlékeztetni próbáltak saját történelmünkre. A világ a korábbi századokhoz képeset erősen felgyorsult, nem a múlt, hanem a mindennapi problémák és a jelen pillanat megélése lett a fontos. Ebben a helyzetben, amikor a társadalom a napi gondok miatt háttérbe tolja a kultúrát, nem maradt más választás a múzeumok előtt, változtatni kellett, és megtalálni az új helyzetben is az intézmények létjogosultságát. Erre válaszként a legtöbb európai szabadtéri néprajzi múzeum a szabadidő eltöltésének helyszíneként jelölte meg magát, a kikapcsolódás, a gondokból kiszakadáshoz vezető lehetséges útként. Az új feladatnak megfelelően sokkal mozgalmasabb helyszínekké váltak, mint korábban voltak. Különböző foglalkozásokat rendeztek, minden nap valami tevékenységet mutattak be, a teremőrciket korhű ruhába öltöztették, és megtanították nekik az adott korral, épületekkel kapcsolatos érdekes történeteket, amelyeket ők kisebb fajta színi előadás formájában mondtak el a látogatóknak.

31 Mindemellett pedig több és változatosabb szolgáltatással erősítették meg a múzeumokat, hogy a látogatók a lehető legtöbb időt töltsék itt, és meg legyen bennük a hajlandóság a visszatérésre. A finnországi Seurasaari múzeumban például nemcsak bolt, hanem számos étterem, kávézó, strand, piknik helyek, művészeti- és folklór központ veszi körül a múzeumot látogatók kényelme érdekében.

32 A kiállítások mellett a szolgáltató hálózat fejlesztése ma már a legtöbb, nagy európai szabadtéri néprajzi múzeumban megtörtént és az elvárt siker, vagyis a látogatói szám emelkedése sem maradt el. E téren a magyarországi múzeumok még erősen gyerekcipőben járnak. A látogatóékért vívott csatában a másik hatásos eszköz a múzeum és a programok állandó hirdetése. A marketing az esetünkben azonban nem veszélytelen, hiszen a múzeum csak nagyon optimális látogatószámmal tud hatásosan működni, amely cél eléréséhez lehetetlen marketing eszközöket rendelni. Ha a vártnál nagyobb számú látogató érkezik a múzeumba, a kiállítások, a kertek és az infrastruktúra nagy megterhelésével nagyobb kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak. Nem lehetünk a tömegturizmus célpontjai, hiszen így azt veszítjük el, ami a sajátunk, a nyugodt kikapcsolódás kultúrált eltöltésének lehetőségét.

33 A Göcseji Falumúzeum esetében is elmondhatjuk, hogy a nagyobb tömegeket vonzó rendezvényeink alkalmával megtapasztaltuk a népszerűség előnyeit és hátrányait is. Úgy gondolom, a népszerű és látványos rendezvények mellett, ma már egyre fontosabb feladatunk, hogy valóban részt vállaljunk a tudásközvetítés és értékteremtés folyamatiban. Ennek egyik formája a múzeumi oktatás, amely során a hagyományok-, a folklór-, a hétköznapok tevékenységeinek tudását tudjuk átadni, elsősorban az iskolás és óvodás korú gyerekeknek. A falumúzeumban is megtartható múzeumi órák lehetősége régóta vágyott célja a múzeumnak, amely a zalalövői hajlított ház foglalkozások céljára történő berendezésével végre telje-