Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

BONDÁR MÁRIA: Késő rézkori település Nagyrécse határában

A karakterisztikus leletanyagot megőrző gödrök közül 17 a bolerázi csoporthoz köthető,

4 2 késő bolerázi,

5 16 pedig a badeni kultúra

6 települési objektuma volt (3. kép). A késő rézkori település egykori lakóinak vízszükségletét a közeli Sárszegi-patak és az ehhez kapcsolódó vízfolyások biztosíthatták, amelyek vélhetőleg csak időszakos bővizűséget jelentettek, így feltehetően az állandó víznyerést ásott kútból vagy az összegyűjtött csapadékból kellett biztosítani a telep mindenkori lakóinak. A feltárt teleprészen kút nem került elő. A bolerázi csoport településmaradványa A feltárt terület közepén - hangsúlyozzuk, hogy az egykori településnek ez csak kisebb hányada - meghúzott képzetbeli É-D-i tengelyhez viszonyítva a bolerázi objektumok a tengely mindkét oldalán, szórtan fordulnak elő. Az objektumok közül kettőt veremnek határozott meg az ásató (2. és 31. obj.), egyet járószintként írt le (50. obj.). Egy objektumot a fényképes dokumentációban edényégető gödörnek határozott meg (1. obj.). A gödrök között igazán nagy méretű (4 m-nél nagyobb objektum) nem volt, a legnagyobbnak az 50. és 51. objektum tekinthető. A terület Ny-i felében voltak a nagyobb objektumok és a járószintként meghatározott 50. objektum, s ezen a területen található több kisebb gödör, illetve cölöplyuk is, amelynek pontosabb korát - leletanyag hiányában nem lehetett meghatározni, de feltételezhető, hogy a bolerázi telephez tartoztak. Feltételezzük továbbá, hogy a terület Ny-i oldalán található, a jellegtelen oldaltöredékek alapján csak késő rézkorinak meghatározható objektumok

7 is a bolerázi időszakban létesültek. A klasszikus badeni kultúra településmaradványa A klasszikus badeni kultúra telepéből - mint már írtuk - 16 objektum esett a feltárható területre. A bolerázi telepnél már képzeletben meghúzott É-D-i tengelyhez viszonyítva megállapíthatjuk, hogy a badeni települési maradványok a tengely mindkét oldalán, de koncentráltabban a K-i oldalon fordulnak elő, így ennek az időszaknak lakóhelyét ezen a részen képzelhetjük el. A legnagyobb objektum a 6. volt, nagyméretű még a 19, 20. és 27. objektum is. A területen bizonyítható szabályosságot nem tudunk kimutatni, a leletanyagot nem tartalmazó kisebb gödrök nem rajzolnak körbe egyértelműen olyan területet, amelyre a földfelszín fölé épített boronaházat képzelhetnénk. Az objektumoktól mentes területen természetesen állhatott bármilyen föld fölé épített építmény, ennek régészeti nyomai azonban nem maradtak meg. A leletanyag A lelőhelyen feltárt 58 objektumból - mint már említettük - 39 tartalmazott lelctanyagot. A selejtezés előtti mennyiségeket figyelembe véve (tehát beleltározott és selejtezett leleteket még együtt számolva) 14 objektumban

8 volt 10-nél kevesebb vagy pontosan 10 db lelet. 10 és 100 közötti darabszámú leletet őrzött meg 17 objektum.

9 8 objektumban

10 gazdag leletanyag maradt meg, 100-nál több leletet regisztrálhattunk. Különösen gazdag volt a 19. (538 db) és a 27. objektum (325 db). A település objektumaiból összesen 2757 lelet került elő, ebből 1275 lett leltárba véve (46 %), amelyből 1172 db (92 %) volt a kerámiatöredék (edénymaradvány vagy orsógomb), a többi kő vagy kőeszköz. Az edények nagyon kopott felületűek. Legtöbbjükre a vöröses-barnás árnyalatok a jellemzőek, azaz redukciós égetéssel készítették azokat. A szürkésfeketés színtartományba tartozó - oxidációs égetésü edénymaradvány - jóval kevesebb. Az edényfajták megoszlását két grafikonon mutatjuk be. A bolerázi időszakból 319 kerámia töredék maradt meg (4. kép 1), míg a badeni kultúrából 953 db került beleltározásra (4. kép 2). A statisztikai megoszlásból jól látszik, hogy a legtöbb töredék tálakból, fazekakból és tároló edényekből (amfora, hombár) származik mind a bolerázi, mind a badeni időszakban. A bolerázi periódusból kevés a korsó- és bögremaradvány. A badeni időszakban a folyadékkal kapcsolatba hozható edények (merice, bögre, korsó) aránya magas. A badeni periódusra jellemző kétosztatú tálakból csak néhány töredék maradt meg, és csak egyegy töredék utal a talpas serleg, kebles edény és tál fazék meglétére. Különleges edény az ún. vajköpülö, amelyből egy nagy méretű töredék került elő. A „vegyes töredékeként meghatározott edénymaradványok zöme nagy méretű, vastag falú, díszítetlen edények (fazék, hombár vagy amfora) oldal- vagy aljtöredéke, amelyeket azonban nem lehetett pontosabb típushoz kötni, így elemzésünkbe sem tudjuk bevonni. Az edénytípusok előfordulását a különböző objektumokban táblázatban mutatjuk be (5. kép). A bolerázi időszak leletanyaga A bolerázi periódusból viszonylag kevés edényfajtát lehetett meghatározni a töredékekből: tálak, hombárok, amforák, bögrék, korsók és fazekak alkották a háztartások edénykészletét. Az ép, vagy majdnem ép edények között nem volt bolerázi darab. A leletanyag rossz megtartása, jelentős töredékessége megnehezíti a pontos típus-megha-