Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)
NÉMETH JÓZSEF: A Göcseji Falumúzeum létrehozása
nem lehetett építeni. Ennek áthelyezési költsége 400.000 forint volt. Hossza tárgyalás után az EDASZ vállalta, hogy saját keretéből vezetékrekonstrukció címszó alatt a nyomvonalat északabbra, a múzeum területén kívülre helyezi. - A helyszínt be kellett keríteni. Ezt nemcsak az általános vagyonvédelmi szabályok tették kötelezővé, hanem erre intett a kávási ház felgyújtása is. A kerítést az Ipari Tanulóiskola diákjai termelési gyakorlat keretében Bejczi László szakoktató irányításával építették. 1964-ban elkészült, két évtizedig védte az intézményt, akkor újra kellett cserélni. - Az intézmény jövendő helyét fel kellett tölteni, szintjét átlagosan egy méterrel emelni. Ennek költsége semmiféle előirányzatban nem szerepelt. Megoldást az jelentett, hogy Varró Sándor, a Megyei Tanács Tervosztályának főmérnöke a területet lerakó helynek jelölte ki, s a városban folyó építkezések alapjából kitermelt földet, a bontásoknál keletkezett törmeléket a vállalatok ide szállították. A megoldás pénzbe nem került, s átmeneti gondot csak az első években jelentett, a vegyes talaj némileg nehezítette a növények telepítését. 2. A program A szabadtéri múzeum programjának kidolgozására a Megyei Tanács Művelődési Osztálya Barabás Jenővel, Szentmihályi Imrével és Tóth Jánossal kötött megállapodást. Kétségkívül ez időben ők voltak Zala építészetének legjobb szakértői. Mindhárman e megyében születtek, Szentmihályi és Barabás Bődén, Tóth János Zalaegerszegen, az első kettő gyermekkorát is itt töltötte. Tóth János szombathelyi mérnökként e táj épületeit is megismerte, az 1950-es évek végétől pedig Szentmihályi Imrével együtt Göcsej nagyobb részét is bejárták. Szentmihályi már közel másfél évtizede kiemelkedő munkát végzett a göcseji építészet ekkor szükségszerűen gyorsan fogyatkozó emlékeinek felderítésében, adataik megörökítésében. Akkori fotódokumentációja egyre nagyobb érték. Előbb előtervet készítettek, ezt több szakmai fórum megvitatta, ennek alapján készült el a végleges programterv. Ennek főbb szempontjai: „A szabadtéri néprajzi múzeum nem az egész megye, hanem a tágabban értelmezett Göcsej területének anyagát mutatja be. Ezért a neve is Göcseji Szabadtéri Néprajzi Múzeum, esetleg Göcseji Falumúzeum. Indokolt a területi szűkítés, mert Göcsej a megye néprajzilag legjellegzetesebb s egyben leghíresebb tája, s itt állnak rendelkezésre olyan épületek, amelyek képviselhetik egy adott korszak jellegzetes építkezési kultúráját. A GSZNM célja hasonlóan a többi szabadtéri néprajzi múzeumhoz sokrétű történelmi, múzeumi, műemlékvédelmi, néprajzi, építészeti, művészettörténeti, honismereti és idegenforgalmi igényeket elégít ki. ... Pár év múlva, mire a múzeum megnyithatja kapuit, hasonló épületeket már nem, vagy csak kivételesen találunk a megyében, s a látogató előtt a fejlődés egyszerű eszközökkel, igen erőteljesen dokumentálódhatik. Ezen túlmenően, mint a külföldi példák bizonyítják, számottevő idegenforgalmi jelentősége is lesz a múzeumnak, annál is inkább, mivel - úgy látszik - ez lesz az ország első számottevő szabadtéri múzeuma. (...) A GSZNM a század végi paraszti építkezési és lakáskultúrát mutatja be, de ezen keresztül elsősorban életfonna bemutatására törekszik. Éppen ezért nem különálló épületeket, hanem komplex gazdasági együtteseket, udvarokat, lakóházakat, gazdasági épületeket kell bemutatni, teljes felszereléssel és berendezéssel együtt. A lakóházban ott állnak a bútorok, tüzelőberendezés, szerszámok, ruhák stb. A pajtában a gazdasági eszközök úgy, ahogy a századfordulón lehettek. Nem hagyhatók ki a kisebb, kevésbé díszes épületek (tyúkól, istálló, kút, pálinkafőző stb.) és az ipari létesítmények (malom, kovácsműhely) éppúgy, mint a göcseji falu egykor jellegzetes építménye, a harangláb és útszéli kereszt, amelyek itt már nem vallási, hanem esztétikai célokat szolgálnak. Öt komplett gazdasági udvar bevitelére van elvben és gyakorlatban lehetőség, figyelembe véve a gazdag és szegényparaszti építkezés s az egyes háztípusok közötti eltéréseket (kerített ház, hajlított ház, rövid csonkakontyos ház, hosszú ház, rövid ház). Ezen kívül több különálló építmény (szőlőhegyi pince, kovácsműhely, harangláb, kereszt) s néhány művészi szempontból kiemelkedő értékű házhomlokzat teszi teljessé a sort. Mindez olyan elrendezésben az olai malom köré csoportosítottam hogy a régi göcseji falu jellegét és hangulatát visszaadja. A látogató érezze úgy, hogy egy 100 év előtti faluban járkál, anélkül, hogy olcsó naturális eszközökkel élnénk" A tervezésnél jelentős gondot okozott: A/ Nem állt rendelkezésre elegendő hazai tapasztalat. Igaz, hogy az országos hasonló múzeum koncepcióját Viski Károly 1931-ben, Vargha László 1937ben, Domanovszky György 1940-ben már figyelemre méltó tanulmányokban taglalta, de ezek közvetlen tervezési elvként alig voltak hasznosíthatók. A Göcseji Falumúzeumot csak 1973-ban követte a szombathelyi, csak a hetvenes években kezdődött a nyíregyházasóstói, a szennai, a pusztaszeri létrehozása. A szentendrei első programterv csak 1966-ban készült el, ezt 1970-ben szakértői bizottság vizsgálta meg, s csak ezután került sor a telepítési terv végleges kialakítására.. 16