Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

NÉMETH JÓZSEF: A Göcseji Falumúzeum létrehozása

ZALAI MÚZEUM 17 2008 327 Németh József A Göcseji Falumúzeum létrehozása 2008 - a Falumúzeum históriájában az évfordulók esztendeje. Fél évszázada, hogy elhatározássá érett: a Káváson lebontásra szánt szép oromzatú házat nem kellene veszni hagyni, célszerűbb lenne áttelepíteni Zalaegerszegre, körülötte szabadtéri néprajzi múzeumot létrehozni. Épp 45 éve, 1963 júniusában Zala Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága határozatba foglalta abbéli szándékát, hogy a megyeszékhelyen szabadtéri néprajzi múzeumot létesít. Augusztusban lesz négy évtizede, hogy az intézmény megnyitotta kapuit. Létrehozáskor inkább a munka, mintsem annak dokumentálása volt fontos. A hajdani közreműködők sora azóta megfogyatkozott, az emlékek is fakulnak. E sorok írója kezdetektől tanúja, 1960 decembere óta szerény részese is lehetett e sosemvolt, mégis hiteles kis falu előkészítésének, építésének, később fenntartásának gondjaitól sem menekülhetett. Kötelességének érzi, hogy a szétszórt dokumentumok fontosabbját összegyűjtse, a résztvevők nevét megörökítse, a valós - vagy általa annak tartott - tanulságok egy részét papírra vesse. I. Az előzmények 1896-ban a millenniumi kiállításon 24 megyéből 24 házat, teljes portát, gazdasági épületeket is bemutattak. Az épületeket Jankó János választotta ki. Göcsejt egy mikekarácsonyfai ház képviselte. Kerített ház volt, kéményesre alakítva. Másolatának elkészítését - mint az ezredéves kiállítás többi 23 házáét is - a vármegyék biztosították. Feltehetően takarékossági okokból nem a teljes portát építették meg, hanem csak annak lakószárnyát. Berendezéséről is a vármegye gondoskodott, szobájában és konyhájában bábukon mutatták be a népviseletet, de nem a bizonyára szegényesebb mikekarácsonyfait, hanem a látványosabb kiskomáromit.

1 Az 1930-as évekből - a gyöngyösbokréta idejéből ismerjük az első kísérleteket az állandó szabadtéri néprajzi múzeumok létrehozására. E szándék megvalósulása volt a palóc ház áttelepítése a balassagyarmati múzeum kertjébe (1932), valamint a bakonyi ház felépítése a veszprémi múzeum mellett (1935.) Több tanulmány is foglalkozott c témával, köztük Viski Károlyé

2 és Vargha Lászlóé.

3 Ebben az évtizedben írták ki Budapesten a lebontandó Tabán rendezésének tervpályázatát. Ekkor merült fel az ötlet, hogy az egész területet parkosítsák, és abban helyezzék el az országos szabadtéri néprajzi múzeum épületeit. Győrffy István is ehhez hasonlóan a fővárosban szerette volna megvalósítani a magyar népi építészet bemutatását. Lehetőség szerint az eredeti épületeket áttelepíteni, ha ez nem megoldható, akkor pontos másolatukat felépíteni. 1938-ban a tenyészállatvásár magyar falujában a göcseji építkezést egy zebeckei ház másolata szemléltette. Kevés adat maradt fenn róla, valószínű, hogy nem törekedtek a teljes hűségre, noha Gönyey Sándor szerint a zalai hajlék a hitelesebbek közé tartozott.

4 Tóth János, Szombathely főmérnöke, a magyar népi építészetnek már ekkor is elismert kutatója indítványozta először a zalai szabadtéri múzeumot: „Sem Őrségnek, sem Göcsejnek, sem a Rábaköznek nincsen ilyen értelemben néprajzi múzeuma. Pedig a legtökéletesebb néprajzi múzeumot így lehetne megvalósítani Szombathelyen, Zalaegerszegen, Sopronban s a többi néprajzi egység székvárosában is. Idegenforgalmi látványosság is lenne, tehermentesítené a meglévő, túlzsúfolt múzeumokat, nem jelentene komoly költséget, példakép lehetne a vidéki kőműves- és építőmesterek s felkiáltójel az építőművészek számára. A falvak népének öntudatát és a hagyományokhoz való egészséges ragaszkodást pedig növelné."

5 1940 februárjában Szombathelyen az alispáni értekezleten Pável Ágoston ennek szellemében vetette fel a „skanzenszerű népház" felépítésének tervét, amely Szombathely városának első rendű idegenforgalmi látványossága lenne. Ebben