Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

BÉRES KATALIN: Színikerületi társulatok Zalaegerszegen az 1920-30-as években

bohózatokat kedvelte. Az együttesek műsorának zömét ma már alig ismert, vagy teljesen elfeledett szerzők szakmányban gyártott „zavaros meséjű, gyenge darabjai", „ostoba és ízléstelen zenés vígjátékok", operettek, revüoperettek tették ki. Ilyen volt - 1925-ben Halmi Jenő társulata által bemutatott - Az éj királynője című darab is, melyről így írt helyi kritikusa: A „...kacagtató vígjáték tele van szeretkezésekkel, a hálószobának és a házasságtörések helyzetkomikumainak ízléstelenségével és varietébe, orfeumba, kétes hírű lokálokba és zengerájokba való szellemességekkel akar mulattatni"^ Persze az ilyen darabokkal sem lehetett biztosra menni, így is rendszeresen előfordult, hogy üres széksorok előtt játszottak a színészek. A zalaegerszegi közönség kiszámíthatatlan volt, máshol sikerrel futó darabok itt érdektelenségbe fulladtak. 1931 januárjában Deák Lőrinc társulata egy francia bohózatot mutatott be „a legrosszabb fajtából". A darab bukása után jegyezte meg a Zalamegyei Újság tudósítója: „Sajnálatos, hogy közönségünk nem karolja fel a komoly darabokat és így a színházak sajnos, szinte kénytelenek ilyen eszközökhöz nyúlni, mert azt hiszik, hogy azokkal kasszasikert arathatnak. De hát ez a hit nem mindig válik be és hova tovább ezekre a szellemtelen malacságokra sem lehet anyagi sikert felépíteni, legalább tegnap ez történt a társulattal. "

55 Természetesen, mindegyik társulat igyekezett bemutatni már klasszikussá vált operetteket, zenés darabokat is. Lehár Ferenc operettjei: a Luxemburg grófja, A mosoly országa, A víg özvegy, Kacsóh Pongrác: János vitéze, Schubert - Berté: Három a kislány című daljátéka, Jacobi Viktor: Leányvására, Straussz Cigánybárója, Kálmán Imre Marica grófnője, Csárdáskirálynője, Huszka Jenő: Gül Baba című operettje mind-mind felhangzottak a Bárány színpadán, hogy csak néhány példát említsünk. A színikerületi társulatok által bemutatott darabok harmadik csoportját a népszerű kortárs magyar színműírók Budapest nagyszínházaiban már sikert aratott darabjai tették ki. Mindegyik társulat színlapon tartott legalább egy darabot Molnár Ferenc, Zilahy Lajos, Herczeg Ferenc, Hunyady Sándor színműveiből, vígjátékaiból, már csak azért is, hogy a Vallás- és Közoktatási Minisztérium időről időre megérkező - a magyar vidéki színjátszás színvonalának emelését, a kortárs magyar dráma támogatását feladatul adó leiratainak eleget tegyenek. A kultuszminiszter 1934ben rendeletben kötelezte a vármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottságokat, évi jelentésben számoljanak be arról, hogy ...hatásköri területükön a lefolyt színházi évadban előadásokat tartott színtársulatok mennyiben tudták a hatóságok és a közönség megelégedését kiérdemelni az előadások művészi színvonala, a műsor megválasztása és a színtársulat tagjainak általános magatartása tekintetében''.

56 Nem tudunk arról, hogy a zalai népművelési bizottság negatív tartalmú jelentéseket küldött volna az itt játszó társulatok darabválasztásairól, de 1936-ban, amikor Kecskemét keresztény társadalma mozgalmat indított az „erkölcstelen" színdarabok ellen, a Zalamegyei Újság is felemelte a hangját a Darvas Ernő színtársulata által bemutatott Após a tilosban című darab miatt. ,, Elhisszük, hogy a malaekodás jó üzlet; a közönség egy része szereti, amint a tegnapi előadcts is mutatta, de az üzletnek nem szabad alárendelni a színház által állítólag képviselt művészetet... A színház, ha nevelő tényezőnek tartja magát, akkor ne a közönség alantasabb érzéseit csiklandozza, hanem tényleg neveljen: fejlessze a művészi, a nemes a jó iránti érzéket. "

57 A két világháború közti kultúrpolitika a színházaknak is a nemzetnevelést, a revíziós gondolat ébren tartását tűzte ki feladatul. Ezért a társulatok rendre bemutattak un. irredenta darabokat is. 1929-ben Radó Béla színtársulata Földes Imre

58 Tüzek az éjszakában és Az égő város című, egyébként szuggesztíven, minden olcsó fogást mellőzve megírt, a budapesti Új Színházban nagy sikert aratott hazafias színmüveit adta elő, a „legridegebb részvétlenség mellett"

59 Szalay Károly társulata 1934 márciusában Baál Ernő és Nagy Károly: Üzen a Hargita című darabját mutatta be. A románok erdélyi előnyomulásáról szóló, Rákosi Viktor és Malonyai Dezső írta Elnémult harangok című revíziós darabot pedig ünnepi díszelőadásként játszotta 1935. március 15-én Kallós József társulata. A színművet nem méltányolta a közönség, a városi intelligencia távol maradt a bemutatóról, üres széksoroknak játszott a társulat.

60 A színiszezon nyitóelőadásán a társulatok rendszerint valamilyen látványos, híres - a pesti színházakban nagy sikerrel futott produkciót mutattak be, amelyekről a népszerű színházi és társasági lapokon keresztül értesült a közönség. A direktorok meggyőződése szerint ezen állt vagy bukott a szezon sikere. A premiert minden este újabb bemutató követte. Csak alkalmanként, egy-egy telt házas előadás után fordult elő, hogy ugyanazt a darabot még egyszer műsorra tűzzék, hiszen másodszorra már biztosan nem töltötte meg a közönség a nézőteret. Vasárnap nemcsak esti, hanem délutáni előadást is tartottak. Sőt, voltak társulatok, amelyek vasárnap három előadásra is csábították a közönséget. A kultuszminiszter 34 533/1932-es rendelete az iskolák feladatául szabta a színjátszás támogatását, a színházakat pedig ifjúsági előadások tartására kötelezte,

61 ezért az 1930-as évek közepén ezek a délutáni előadások rendszerint ifjúsági bemutatók voltak, később azonban az akció elhalt, vasárnap délu-