Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

SZŐKE BÉLA MIKLÓS: Kora avar kori veremház Balatonmagyaród-Hidvégpusztán

formázófa keskeny, 0,3 cm széles oldalával kivitelezett ferde benyomkodások. A perem lágyan hajló Sívben folytatódik a vállban, ami alapján a fazék tojásdad lehetett. Díszítetlen, a közepesen vastag agyagmázon átütő, durva soványítás miatt göcsörtös felületű (TGYM lelt. sz. 81.144.7). Szátm. 15 cm. Max. átm. 19 cm, M. (mérhető) 8,5 cm, (rekonstr.) 22-25 cm, Falv. (perem) 0,5 cm, (váll) 0,7 cm (3. kép 2). 10. Tört cseréppel és kevés tört kővel soványított, vastag agyagmázzal bevont, kívül-belül világos sárgás barnára, törésében feketés szürkére égett, tojásdad fazék pereme és válla. A közel függőleges, enyhén kihajló perem széle ferdén egyenesre simított, külső széle kissé megduzzadt. A perem aljától induló váll lágy S-ívben folytatódik a tojásdad testben. A sürü agyagmázban maradt csomók kissé rücskössé teszik a díszítetlen felületet. Az edény belseje sokkal gondatlanabbul eldolgozott, vékonyabb az agyagmáz, a durva soványító anyag nagyobb göbökben türemkedik ki a felületből. A perem belül a válltörésig körben másodlagosan (?) feketére égett (TGYM lelt. sz. 81.144.13). Szátm. 13 cm, Max. átm. 14,5 cm, M. (mérhető) 7 cm, (rekonstr.) ca. 15 cm, Falv. (perem) 0,6 cm (váll) 1,0 cm (3. kép 3). 11. kevés tört mészkővel, tört cseréppel és talán növényi magvakkal soványított, vékony agyagmázzal bevont, kívül bamásszürkére, belül világosbarnára, törésében feketés szürkére égett, szükszájú, erős vállú fazék perem- és vállrésze. A perem közepesen kihajló, széle elkeskenyedik, egyenesre simított. A peremből közvetlenül induló váll gömbölyű ívben hajlik, és folytatódik a tojásdad testben. A vállrészen különösen jól látszik a kézzel formálásból következő egyenetlen felépítés, hullámosan változó falvastagság. A külső felület sima, díszítetlen, az elszórtan látszó lyukacsok a kiégett mészkősoványítás emlékei (TGYM lelt. sz. 81.144.10). Szátm. 13 cm, Max. átm. 19 cm, M. (mérhető) 6 cm, (rekonstr.) min. 20 cm, Falv. (perem szélén) 0,5 cm, (váll felé) 0,7-1,0 cm (3. kép 4). 12. tört cseréppel, kevés kaviccsal és növényi törökkel soványított, agyagmázas, kívül sárgásbarnára, belül az edény felső részében feketés barnára, alatta szürkésbarnára égett, törésében szürke fazék közel teljes proliit kiadó töredékei. A perem enyhe S-ívben hajlik, széle egyenesre simított, kifelé legömbölyített. A tojásdad edényke válla alig hangsúlyozott, nyújtott teste egyenletesen szűkül az alja felé. Díszítetlen felületén a vastag agyagmáz ellenére átütnek a durva soványító anyag göbecsei (TGYM lelt. sz. 81.144.12, 15). Szátm. 15 cm, Max. átm. 17,5 cm, M. (mérhető) 19 cm, (rekonstr.) 20 cm, Fátm. (rekonstr.) ca. 10 cm, Falv. (perem) 0,5 cm, (test) 0,8 cm, (aljnál) 1,0 cm (3. kép 5). 13. tört mészkövei, kevés tört kaviccsal és növényi törökkel (?) soványított, vastag agyagmázzal bevont, kívül-belül pirosas sárgásbarnára, törésében feketére égett, tojásdad fazék felső része. A függőlegesen álló peremet a vállból húzták ki, aminek következtében a perem és váll találkozásánál benyomkodás-szerű, hullámos felület keletkezett, a perem pedig az edény testénél jóval vékonyabb lett. A perem szélét formázófával (fakéssel?) vízszintesre vágták, az ekkor keletkezett sarj a perem szélén kívül eldolgozatlan maradt. A közvetlenül a perem aljáról induló gömbölyű váll egyenletesen szűkül a tojásdad test alja felé. A soványító anyag nagy része kiégett az edényből, mély, kráterszerű lyukakat hagyva az edény külső és belső oldalán, amiket még a vastag, sűrű agyagmáz sem tudott elfedni (TGYM lelt. sz. 81.144.9). Szátm. 12 cm, Max. átm. 15,5 cm, M. (mérhető) 9 cm, (rekonstr.) 18-20 cm, Falv. (perem) 0,4 cm, (edénytest) 0,8 cm (3. kép 6). 14. kevés apró, tört mészkővel és tört kaviccsal soványított, vékony agyagmázas, kívül-belül szürkés barnára, törésében feketére égett tojásdad fazék váll és aljtöredékei. A rövid, elkeskenyedő végű, szinte függőleges peremet a vállból húzták ki, széle elkopott. A váll lágy S-ívben hajlik a nagy valószínűséggel ugyanezen edényhez tartozó, vastag, nehézkes, egyenes alj felé. Az edény vállát kívül-belül vízszintesen, a perem közelében a belső oldalt pedig ferdén simították el, talán egy kézi korongon (TGYM lelt. sz. 81.144. 17, 24). Szátm. 13 cm, Max. átm. 18 cm, M. (rekonstr.) 23, 5 cm, Fátm. 9 cm, Falv. (perem) 0,4 cm, (edénytest) 0,6 cm, (alj) 0,8-1,0 cm (4. kép 1). 15. tört cseréppel és kevés tört mészkővel soványított, vastag, sürü agyagmázzal bevont, kívül szürkésbarnára, belül pirosas sárgásbarnára, törésében sötétszürkére égett fazék alja. A kissé egyenetlenül kiképzett, nehéz aljhoz enyhe ívvel kapcsolódik a vastag falú edény oldala. Az edényalj és oldal találkozásánál keletkezett kitüremkedést utólag levágták, aminek helyét és kiterjedését egy kissé meggyürődött felület jelzi (TGYM lelt. sz. 81.144.19). Fátm. 10 cm, M. (mérhető) 7 cm, Falv. (alj) 2,0 cm, (oldal) 1,1 cm (4. kép 2). 16. apróra tört cseréppel és növényi magokkal (?) soványított, zsíros agyagból gyúrt, vékony agyagmázzal bevont, kívül-belül barnára égett fazék alja. A durva felületű edényalj a közép felé homorúvá válik és elvékonyodik, míg az edényoldallal találkozásnál megvastagodik, és gömbölyű ívet alkotva találkozik az oldallal. A felület kívül-belül gondosan elsimított, a külső felületen ferde elsimításból eredő karcok (TGYM lelt. sz. 81.144.21). Fátm. 11 cm, M. (mérhető) 8 cm, Falv. (edényalj) 0,7 cm, (oldal) 0,8-1,2 cm, (a megvastagodás) 2,0 cm (4. kép 3). 17. tört cseréppel soványított, vékony agyagmázas, világosbarnára, törésében feketére égetett fazék alja. Az egyenes alj tompaszögben találkozik az egyenes