Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

SZŐKE BÉLA MIKLÓS: Kora avar kori veremház Balatonmagyaród-Hidvégpusztán

széle egyenesre simított, a váll közvetlenül a perem aljától erőteljes ívben indul, szinte gömbölyű, majd meredeken folytatódik az alja felé. Az edény belső oldalán kézzel húzott, és 0,4-0,5 cm széles simító eszközzel utána igazított függőleges árkok, amitől a perem és váll találkozása belül hullámos tagolású, külső oldalán ugyanezen simító eszközzel húzott sekély, vízszintes árkok. Egyik esetben sem díszítés, hanem technikai, a falvastagság és a felület egyenetlenségeinek elsimítása volt a simító eszköz, fakés (?) használatának oka (TG Y M lelt. sz. 81.144.1). Szátm. 13, 5 cm, Max. átm. 21,5 cm, M. (mérhető) 12,5 cm, (rekonstr.) ca. 25 cm, Falv. (perem) 0,2 cm, (oldal) 0,5 cm (2. kép 1). 2. kevés tört kaviccsal soványított, kívül agyagmázas, barnás pirosra, belül szürkére, törésében feketére égett fazék perem és vállrésze. A perem közel függőlegesen áll, széle egyenesen levágott, a váll közvetlen folytatásként kifelé egyenletesen lejtve folytatódik a feltehetően tojásdad testben. Míg a díszítetlen külső felület gondosan elsimított, a belső oldal durván hagyott, göcsörtös felületű, a soványításhoz használt anyag kiáll az edény falából (TGYM lelt. sz. 81.144. 6). Szátm. ? (rekonstr.) ca. 16-18 cm, Max. átm. ? cm, M. (mérhető) 5 cm, Falv. (perem) 0,4 cm, (oldal) 0,5 cm (2. kép 2). 3. tört fehér kaviccsal soványított, vékony agyagmázas, kívül pirosas barnára, belül sárgásbamára, törésében sötétszürkére égetett fazék perem- és vállrésze. A perem határozott ívben hajlik kifelé, széle ferdén levágott, külső szélén a levágás sarját hanyagul otthagyták. Aperem aljáról erőteljes S-vonalat alkotva indul a gömbölyű váll, folytatása nem rekonstruálható (TGYM lelt. sz. 81.144.11). Szátm. 12,5 cm, Max. átm. 15 cm, M. (mérhető) 5 cm, Falv. (perem) 0,5 cm, (oldal) 0,6 cm (2. kép 3). 4. tört fehér mészkővel gazdagon soványított, vékony agyagmázzal bevont, kívül pirosas barnára, törésében szürkére, belül szürke és világosbarna foltosra égett, tojásdad fazék felső fele. A perem meredeken áll, széle egyenesre húzott, külső széle kissé megduzzadt. A peremből a váll erőteljes Salakban folytatódik, majd hasonlóan szűkül az alj felé. Az edény felülete kívül-belül egyenletes, csak a peremnek a vállhoz csatlakozásánál észlelhető kissé hullámos felület, az egyenetlen összedolgozás emlékeként. A külső felületen az agyagmázat a perem alatti résztől egy durva textil szerű anyaggal függőleges irányban elsimították. A több darabra törött edény töredékeinek egy része lyukacsos felületű, mert másodlagos égés következtében kiégett belőlük a fehér mészkő-soványítás (TGYM lelt. sz.81.144.2). Szátm. 15,5 cm, Max. átm. 19,5-20 cm, M. (mérhető) 17 cm, (rekonstr.) ca. 22 cm, Falv. 0,5-0,6 cm (2. kép 4). 5. kevés tört cseréppel és kaviccsal soványított, zsíros agyagból gyúrt, feketés barnára égett fazék perem és vállrésze. A lekerekedő szélű, alig kihajló, rövid peremet a vállból húzták ki, aminek nyomán a váll és perem találkozásánál olyan hullámos felületű az edény, mintha ujjbenyomkodással tagolták volna. A váll közvetlenül a perem alól indulva egyenes vonalban lejt a feltehetően tojásdad fazék alja felé. A külső felületen halványan észlelhető ferde elsimítások a készítés egyenetlenségeit voltak hivatottak eltüntetni (TGYM lelt. sz. 81.144.4, 14). Szátm. 14,5 cm, Max. átm. 17,5 cm, M. (mérhető) 6 cm, Falv. (perem) 0,4 cm, (váll) 0,6 cm (2. kép 5). 6. apróra tört fehér mészkővel soványított, zsíros agyagból gyúrt, szürkésbarnára, az edény alján feketére égett fazék alsó fele. A közepe felé elvékonyodó, egyenes aljhoz tompaszögben csatlakozik az edény egyenes oldala, ami belül jól megőrizte a hurkatechnikás felépítés nyomait (TGYM lelt. sz. 81.144.20). Fátm. 6,5 cm. Max. átm. (mérhető) 11 cm, (rekonstr.) ca. 14 cm, M. (mérhető) 7 cm, Falv. (alj középen) 0,4 cm, (oldal) 0,6-0,8 cm (2. kép 6). 7. tört cseréppel, apró szitált kővel és tört kaviccsal, továbbá kevés mészkővel soványított, kívül vastag agyagmázzal bevont, világos pirosas barnára, törésében és belül feketére égett, tojásdad fazék alsó kétharmada. Az egyenesre vágott, mégis enyhén homorú, egyenetlenül eldolgozott felületű aljhoz meredek szögben csatlakozik az edény lágy ívben hajló, oválisán kiképzett oldala. A vastag agyagmáz ellenére apró göbök fonnájában átüt a felületen a viszonylag durva soványító anyag. Az edény alján belül szurokszerüen ráégett étel(?)maradék (TGYM lelt. sz. 81.144.18). Fátm. 8,5-8,8 cm, Max. átm. 15 cm, M. (mérhető) 15 cm, (rekonstr.) ca. 20 cm, Falv. 0,6-0,7 cm (2. kép 7). 8. tört cseréppel és kevés kaviccsal soványított, törésében fekete, kívül-belül sárgásvöröses színűre égett, vastag agyagmázzal bevont, tojásdad fazék felső kétharmada. A meredeken felálló perem enyhe ívben hajlik kifelé, széle egyenesre simított. A peremből határozott S-alakban folytatódik az edény felső harmadában kiszélesedő váll, és halad tovább az alj felé. Az edény belső oldalán erőteljes ujjbenyomkodások és egy ca. 0,5 cm széles eszközzel, fakéssel (?) húzott függőleges árkok, feltehetően a túl vastag alsó harmad elvékonyítása céljából. A külső felületen kézujjal húzott, alig látszó, ferde, sekély mélyedések, a már nem túl híg agyagmáz egyenletes elkenésénck emlékei (TGYM lelt. sz. 81.144.3). Szátm. 14,5 cm, Max. átm. 21 cm, M. (mérhető) 20 cm, (rekonst.) 26-27 cm, Falv. 0,6-0,7 cm (3. kép 1). 9. tört cseréppel soványított, agyagmázas, kívül világosbarna, törésében és belül feketésbarna színűre égetett, tojásdad fazék perem és vállrésze. A közel függőleges, enyhe ívben kihajló perem széle ferdén egyenesre simított, rajta egymástól egy-egy, ill. két cm-re